A léghajók a 18. században jelentek meg, de a szélesebb köztudatba csak a 19. században kerültek be.
A tudomány és a technika fejlődésének jelképei először a Városliget fölött röpködtek,
a budapestiek pedig ismerkedtek a látvánnyal. A korszak egyébként is optimistán tekintett az új technológiai vívmányokra, nem véletlenül, hiszen a fejlődésnek a század végére a belső égésű motoroktól a villanyvilágításon át olyan eredményei voltak, amelyek látványosan könnyebbé tették az életet, még akkor is, ha nem azonnal jutottak el a szélesebb közönséghez.
A Turul felszáll
1902. március 3-án megalakult a Magyar Aëro-klub, majd nekik köszönhetően repüléstörténeti mérföldkőhöz érkeztünk, mikor május 7-én léggömbjük, a Turul felszállt a Margitszigetről. Az eseményen két ballon vett részt, a Turul és a Meteor. Az előbbi volt a klub léggömbje, amit a repülést megelőző ünnepélyes ceremónián kereszteltek meg. A klub védnöke, Lipót Szalvátor főherceg szintén részt vett az eseményen, sőt ballonján, a Meteoron ő is a magasba emelkedett. Nem véletlenül a főurat kérték fel védnöknek, hiszen Habsburg–Toscanai Lipót Szalvátor igazi technokrata volt, aki ragyogó katonai karriert futott be. Egyrészt minden érdekelte, ami hozzájárulhatott a hadsereg motorizációjához, másrészt személyesen is érdeklődött a mérnöki tudományok iránt. Erre jó példa, hogy konstruktőrként is részt vett a Daimler osztrák leányvállalatának életében, 1905-ben katonai szállító járműhöz konstruált hajtóművet, Daimler-Salvator néven, egy általa tervezett teherkocsit pedig a Skoda kezdett gyártani.
Léggömbjét maga kezelte az 1902-es bemutatón, azonban lepipálta a frissen keresztelt Turul, aminek kapitánya egy nem kevésbé színes elme, dr. Tolnay Lajos meteorológus, csillagász, író volt. A Turul az ő segítségével magasabbra emelkedett és gyorsabban haladt, mint a főhercegi Meteor. A Turul elhaladt Cinkota és Kerepes irányába, Bolnoka felett, vagyis a mai Gödöllői sportreptér környékén érte el legnagyobb magasságát, majd annak érdekében, hogy a főherceg visszaérjen az esti, ünnepélyes vacsorára, Vácszentlászlónál, báró Schossberger uradalmának búzatábláján leszállt. Ezután jelentős kézi erővel, 20 ember segítségével összetekerték a ballont, majd a főrangú utasok és a gépek Turán különvonatra szálltak, és 30 perc alatt vissza is értek Budapestre. Ilyen volt hazánk első, nagyobb magasságban is repülni képes eszközének első útja.
A levegő pünkösdi királya
A mai hőlégballonok statikus alapon működnek, az elv lényege, hogy a meleg levegő könnyebb, mint a hideg, ezért felfelé törekszik, így ha bezárjuk egy könnyű kupolába, akkor az képes lesz emelkedni. Az eszköz ugyanakkor korlátozottan irányítható, és még ehhez a korlátozott irányításhoz is a szélirányokkal kapcsolatos minden tudásra szükség van. Itt nézhetünk meg egy kisfilmet arról, hogy pontosan hogyan is működik.
A mai ballonoktól eltérően a Turul nem hidrogénnel működött, hanem városi világítógázzal, egy speciális, a levegőnél szintén kisebb sűrűségű, ám olcsóbb gázkeverékkel töltötték meg. Ezzel nem alulról melegítették az eszközt felfelé hajtó levegőt, hanem a Turulnak zárt tartálya volt, mint egy léghajónak, töltése a Lipótvárosi Gázgyárból történt. Csak a magasságát lehetett szabályozni, homokzsákok és ballasztok ledobásával, a repülés irányát nem igazán. A valóságban sárga és zöld színű ballon hálójára egy kosarat erősítettek, ebben jutott hely az utasoknak és a műszereknek is. A léghajó az első években rengeteget repült, havonta 3-4 alkalommal is fel tudott szállni, és több érdekes esemény, rekord is kapcsolódik hozzá.
1903-ban a Turul okozta a magyar történelem első halálos kimenetelű légi balesetét.
Miközben felszállásra készült a Lipótvárosi Gázgyár udvarán, hatalmas szél támadt, amely elragadta az eszközt, amit egy tucatnál is többen próbáltak visszafogni. Mégsem jártak sikerrel, a ballon a gázgyár, majd a Vulkán Gépgyár tetejének ütközött, ekkor zuhant ki a kosárból Ordódy Pál nagybirtokos. A léggömb ezután egy gyárkéményt letarolva ért földet. A többi utas könnyebb sérülésekkel megúszta a kalandot, Ordódy viszont az esés következtében koponyatörést szenvedett és a kórházban életét vesztette.
A repülések azonban nem értek véget. 1903 szeptemberében az első állatok is léggömbre szálltak, mikor az egyik útra Tolnay Lajos három galambot vitt magával. A madarak 1000 méter magasságig nyugodtak voltak, kettőt 1600, illetve 1900 méteren elbocsátottak, ám a ritkább levegőben egyikük sem repült messzire, a hajó körül maradtak egészen addig, míg landolás során el nem érték a 700 méter körüli magasságot.
A Turul további rekordjai:
- 1904. május: 60 km/h-s csúcssebességet ért el Pásztón, ez új sebességi rekord volt.
- 1904. június 29.: első éjszakai felszállás, a Budapest–Szeged útvonalon 27 km/h-s átlagsebesség.
- A Turul kapitányai (például dr. Tolnay Lajos vagy Král Sándor) a hazai légi fotózás pionírjai is voltak.
A léghajózás a kezdeti sikerek után a zeppelinek és a merev szárnyú gépek megjelenésével hamarosan visszaszorult, később, jóval a II. világháború után inkább sportként, szórakozásként tért vissza az életünkbe. A Turul kosara sokáig megmaradt, a Közlekedési Múzeumban állították ki, azonban a II. világháborúban a múzeum jelentős gyűjteményével együtt megsemmisült.
Léghajóval az automobilok ellen
A Turul első repülésének második évfordulóján rendezték meg az első léghajóüldözési versenyt, 1904 májusában. A sikert látva októberben is tartottak egy hasonló eseményt. A különleges megmérettetést egyrészt az indokolta, hogy nem állt rendelkezésre másik léghajó, amivel versenyezhetett volna a Turul, így a „ha nincs ló, a szamár is jó″ alapon fordultak a másik fő technikai újítás, az automobil felé. Másrészt katonai célja is volt annak, hogy a két gép erejét összemérjék:
A léghajóüldözés hadi célokra nagy jelentőséggel bír. Már az 1870—71-iki hadjárat alatt gyakran került a sor léghajók üldözésére, nem kevesebb mint 64 szabad léggömb 155 emberrel, 363 postagalambbal és körülbelül 9000 kg levéllel és távirattal szállott fel a németek körülzárta Párisból. Az ostromló sereg e léghajók közül csak keveset tudott elfogni.
– írta a Független Magyarország az októberi verseny előtt. Az első, májusi verseny napján illusztris társaság gyűlt össze a Tatterstallon, azaz a Lóversenypályán, csillogtak az egyenruhákhoz tartozó fegyverek, pörögtek a hölgyek napernyői, ugyanis a nézők között meglepően sok katona és nő is akadt. A Turul kapitánya (Csiszár főhadnagy társaságában) Král Sándor főhadnagy volt, hatalmas alakja a léghajózás korai szakaszának. Szinte az összes mérföldkőnek számító repülésnél ott volt a kosárban, utazott Lipót Szalvátor főherceggel a Meteoron is, és ő volt az, aki a Turul tartályából kiengedte a gázt, megállítva a gépet a halálos baleset idején, de a galambok röptetésénél is jelen volt. A főherceghez hasonlóan tőle sem lehetett idegen a technológia iránti szenvedély, kivette a részét a légi fotózásból, néhány évvel később pedig a hazai motorsport egyik alapítójaként találkozunk nevével.
A verseny óriási érdeklődés és sajtóvisszhang mellett zajlott. A jelenlevők összesen 2100 levelet írtak, amelyeket a léghajón lévő postaládába lehetett bedobni. Az indulást reggel 9-kor három tarack durranása jelezte, ezt követően a léggömbről virágot és nemzeti színű szalagokat szórtak a közönség soraiba, majd elstartolt a léghajó. Végül felbőgtek a motorok és az automobilok is elhagyták a Tatterstallt. Kezdetét vette a hajsza, amelynek nem is olyan könnyű célja az volt, hogy a léghajó Budapesttől 150 kilométeren belül szálljon földre, majd az automobilok a lehető leggyorsabban, 15 percen belül érkezzenek meg a landolás helyére. Az nyer, aki a leghamarabb megérkezik.
Az üldözők között összesen 10 autó szerepelt, Sigray gróf, Born báró, Brüll Alfréd és Jordán dr., valamint a Spitz cég öt autója. Az egyik kocsiban hölgyek is ültek, Szüts Andor miniszteri titkár neje és dr. Gosztony Mihály neje. Bár az autók ebben a korban még jóval hangosabban, viszont lassabban döcögtek, sőt, komoly technikai kihívásokkal küzdöttek olyan rutinútszakaszokon is, mint, mondjuk, a kamaraerdei nagy emelkedő, a menet szépen haladt. Fél órával később már Ercsi felé robogtak, ám ekkor irányt váltott a léggömb, Promontornál (Budafok) átrepült a Dunán, így a kocsiknak vissza kellett fordulniuk az átkeléshez.
A Turul azonban ismét átkelt a folyón, a verseny pedig déli irányba haladt, 1800–2300 méter magasan. Ekkor a felhős időben nem lehetett látni az autókat és hallani sem hallották a zúgást, majd fél 1-kor ugyan a léggömb fölött felhők tornyosultak, alulra viszont csodás kilátás nyílt.
Ma, a sportzselék, a teljesítményfokozók és a szinte robotprecizitásúra hangolt versenypilóták korában megmosolyogtató az epizód, hogy a ballonban ülők 1 óra tájban jóízűen megebédeltek verseny közben, majd 1200 méterre ereszkedtek és megfigyelték az utakat.
Ezután ismét át akartak kelni a Dunán, hogy megkeressék az üldözőket, ám közben a távolból autópöfékelés hallatszott és megjelent Brüll úr kocsija. Sebesen porzott a ballon irányába a dömsödi úton, majd a légi és a földi csapat lovagiasan üdvözölte is egymást. A léghajó végül fél 2-kor Dömsödnél ért földet, hamarosan megjelent Brüll úr kocsija, majd Ochs, Wolfsgruber és Gaus tüzér hadnagyé is, így teljesült a verseny feltétele: legalább két üldöző érkezett egyszerre a ballon leszállási helyére.
Král és Csiszár főhadnagy ezután Brüll úr automobilján tért vissza a fővárosba, útközben pedig belebotlottak a bizonyára bosszankodó Khun és Panos tüzér hadnagyok autójába. A katonáknak nem sikerült túl jól a verseny, ugyanis a Csepel-szigeten hosszú időre elakadtak a homokban, ahonnan csak nehézségek árán szabadultak. A társaság végül délután 5 órakor érkezett meg épségben Budapestre, a léghajóról útközben elengedett, Dirner dr. tulajdonát képező négy postagalamb azonban megelőzte őket. Így ért véget az ország első léghajóüldözési versenye, amit 1904 októberében követett egy hasonló, a következő, 1913-as versenyt azonban már egészen más időben tartották, ennek hangulatát ugyanis meghatározta az I. világháború előszele.
Források:
- Index.hu
- Ballon.hu
- Kakas Márton, 1904. október 9.
- Magyar Nemzet, Sport, 1904. május 3.
- Budapesti Hírlap, a Turul üldözése, 1904. május 4.
- Léggömb üldözése automobilon, Vasárnapi Ujság, 1904. július 3.
- Léghajóüldözés autómobilokkal, Független Magyarország, 1904. szeptember 25.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Országos Széchenyi Könyvtár - Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
