Augusztus 3-án ismét Magyarországra érkezik a száguldó cirkusz, 40. alkalommal bőgnek fel a motorok a mogyoródi Hungaroringen. Ennek kapcsán válogattunk néhány fotót a Fortepan gyűjteményéből azokból az időkből, amikor még a Népligetben vagy a Svábhegyen mérték össze tudásukat az úrvezetők, és izgulni kellett, hogy felér-e az autó olyan emelkedőkön, amelyeken ma busz is közlekedik.

A magyar autósport Hungaroringig vezető rögös útjáról részletesebben itt is olvashatunk, ezzel kapcsolatos kvízünket pedig itt tölthetitek ki. Mi most pár érdekességet gyűjtöttünk össze a Fortepan segítségével, és a fővárosi autóversenyek hőskorába kalauzoljuk olvasóinkat. Bemutatjuk, hogyan nem lett a Svábhegy Hungaroring, és hogyan lehet egy filmforgatáson autóverseny segítségével spórolni. 

Urak az utakon

Az autóvezetés kezdetben a kiváltságosok, leggazdagabbak sportja volt, így az első versenyeken még sokkal inkább úrvezetők, grófok, bárók mérték össze tudásukat, nem képzett pilóták, sportemberek. A hazai versenysport a kerékpársportból nőtte ki magát, a folyamatnak lendületet adott, amikor 1900. november 30-án megalakult a Magyar Automobil Club, amelynek elnöke gróf Szapáry Pál lett. Nem kellett sokáig várni ezután az első budapesti versenyre sem, 1901-ben megtartották az I. Budapesti Nemzetközi Automobil-kiállításhoz kapcsolódóan, a Keleti pályaudvar melletti lóversenytéren, a Tattersall 2100 méteres körpályán. 

A korai évek egyik legszínesebb eseménye lehetett az 1904-ben szintén innen induló léghajó-üldözéses verseny, ahol egy, a Tattersallról felszálló léghajót kellett utolérni kocsival. Az egész napos programnak magas rangú résztvevői is voltak, Sigray gróf, Born báró, Brüll és Jordán dr. A rendezvényt Lipót Szalvátor főherceg vette pártfogásba. A léghajót végül kedélyes ebéd után Dömösnél érték be, majd jó hangulatban indultak vissza Budapestre.

1909-ben az első nemzetközi autós túraverseny is keresztülhaladt az országon. Ez volt a porosz Henrik hercegről elnevezett megmérettetés, amelyre több mint 100 autó jelentkezett. Magyarországon két szakasz, egy 301 kilométeres és egy 264 kilométeres volt, és szerencsére nem történ baleset. A különböző autós túrautak, kirándulások egyébként is nagy népszerűségnek örvendtek a korszakban. 1912-ben a Magyar Automobil Clubból megalakult a Királyi Magyar Automobil Club, két hosszabb túraút is jelezte a változást. Izgalmas, de barátságos hangulatú verseny volt a Budapest–Konstantinápoly, nemzetközi mezőnnyel futott a Tátra–Adria-túra, és megrendezték a Kárpáti Túrautat is. 

Az I. világháborút követően érdekes módon egészen hamar magához tért a sportélet, 1920-ban pedig új korszak köszöntött be, amikor a Királyi Magyar Automobil Club meghozta a döntést: októberben autóversenyt rendeznek a Svábhegyen. A környék ekkor még máshogy festett, jóval kevésbé épült ki, a kanyargós utak pedig szinte mindenféle sportnak kedveztek. A két világháború közötti időszakban a környékbeli szállodák, hotelek lakói sízéssel, szánkózással is múlathatták az időt. A svábhegyi autóverseny óriási siker lett, már első évben mintegy 50 autó nevezett (motorverseny is volt), a vezetők között pedig ott volt Almássy László Ede gróf, akinek 1920-as afrikai autós kirándulását ma már parfüm is megörökíti. 

Ugyan a következő évben kevesebben érdeklődtek a verseny iránt, 1922-re viszont megháromszorozódott a résztvevők száma. 1925-ben pedig 100-an neveztek, köztük a Weisz Manfréd-konszern, ami saját túrakocsit is konstruált a versenyekre. 1928-ban egy kicsit gyorsabbá tették a pályát a kanyarok ívének finomításával, az év hőse pedig gróf Zichy Tivadar lett. 1930-ban az Európa-bajnokság egyik futamát rendezték itt, így a csúcson hagyták abba, mert végül az erősödő gazdasági válság, visszaesés ezt a versenyt is elmeszelte. A környéket egyébként keresztül-kasul brummogták az autók, például a Gugger-hegyen is rendeztek versenyt. Később, a 30-as években viszont a hármashatár-hegyi versenyek váltották fel a svábhegyit. Korán indultak különböző versenyek a városligeti pályáról, ám itt 1929-től a motoroké volt a főszerep.

Grand Prix a Népligetben 

Az 1936-os év autós mérföldkő volt. A Népligetben tartott Magyar Automobil Grand Prix-re június 21-én került sor, bár része volt a hivatalos versenyprogramnak, az év végi összesítésbe nem számított bele. Az eseményre 3 csapat nevezett 3-3 versenyzővel, az Auto Union, a német Mercedes-Benz és az olasz Scuderia Alfa Romeo. Az utolsó pillanatban a Maserati és a Ford is beszállt (utóbbi végül mégis kihagyta a versenyt), így 11 versenyző vágott neki a futamnak. Az első nagydíjat 90 ezer ember látta, Horthy Miklós és Karády Katalin is részt vett az eseményen. Bár a színésznő csak azért, mert a filmgyártók igyekeztek minél jobban kihasználni a lehetőséget, és itt forgatták éppen készülő, Alkalom című filmjének kulcsjelenetét. A versenyt a korszak ismert sztárja, az Alfa Romeo versenyzője, Tazio Nuvolari, vagyis a Repülő Mantovai nyerte. 

A háború utáni időszak visszavetette az autóversenysportot, ami egyrészt drága volt, másrészt úri huncutságnak is tűnt az új, szocialista rendszer szemében. A gyárak, kis műhelyek államosítása sem tett jót, 1950-ben pedig rendeleti úton is megtiltották a magán-autóhasználatot, a tömegigényeket pedig eleinte törpeautók gyártásával igyekeztek kielégíteni. Végül 1955-ben mégis felelevenítették a hármashatár-hegyi versenyek hagyományát.

A 60-as évek első felében inkább megbízhatósági versenyeket rendeztek, nem gyorsaságiakat, 1966-ban azonban megkezdődött az autósport tömegsporttá fejlesztése, ám innen még hosszú út vezetett a mogyoródi Hungaroringig, az első, hazánkban rendezett Forma–1-es nagydíjig, amelyre végül 1986-ban került sor. Bernie Ecclestone, aki 2017-ig volt a FOCA, a Formula–1-et irányító cég vezetője, már régebb óta szeretett volna egy szocialista országban is versenyt, végül Magyarországra esett a választás. Az első tervekben a Népliget szerepelt, de a város annyit változott az első nagydíj óta, hogy ezt nem engedélyezte a Fővárosi Tanács. Így épült meg alig 8 hónap alatt a mogyoródi pálya, ahol az első Forma–1-es versenyt Nelson Piquet nyerte, a pole-pozícióból induló Ayrton Senna pedig második lett. 

Pályánk tehát már van, arra pedig, hogy egyszer mi is bajnokot adhatunk a világnak, kétszer volt halvány remény. Először a nyolcvanas évek végén Kesjár Csabáról merült fel, hogy versenyezhetne a Forma–1-ben, ám ő tragikusan fiatalon halálos balesetet szenvedett, nem jutott el erre a szintre. Az egyetlen Forma–1-es magyar pilóta Baumgartner Zsolt volt.

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

(Borítókép: Thaly Gergely – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék