Az eredeti helyén, Budafokon nemrégiben újraindított Haggenmacher Sörgyár a II. világháború előtt hosszú évtizedeken át az első számú magyar sör volt, pontosabban az egyik, mert a legfőbb vetélytársa, a Dreher is az első vonalba tartozott. Míg utóbbinak a neve és a söre is fennmaradt, a Haggenmacher emléke egyre halványult. Az újraindítással, őszintén reméljük, ez változni fog, és az egykor legendás sör visszakerül a köztudatba. Addig azonban nézzük a malomiparban is érdekelt, idővel elmagyarosodott svájci család, valamint sörgyáruk történetét.
A svájci kézművesek megkísértik a szerencsét
A Haggenmacher család régi, céhes hagyományokkal rendelkező kézművesfamíliaként érkezett Magyarországra szerencsét próbálni az 1850-es években. Tehetős család volt, melynek neve azt jelenti, hogy szakállaspuska-készítő, vagyis valószínűleg fegyvergyártással kezdték az ipart, majd átnyergeltek a malom- és vendéglátóiparra, ám nem különösebben nagy sikerrel. Végül a család kartonpapírgyártásból gazdagodott meg. Magyarországra két fiútestvér érkezett: előbb Henrik az 1850-es évek elején, akit öccse, Károly követett az évtized második felében. De miért pont ide jöttek?
Bár a szabadságharcunk elbukott, a birodalmon belül a magyar országrész gazdaságilag fejlődött, az adottságai kimondottan jók voltak, a polgárság viszont kis létszámú volt, gyenge és erőtlen, ahhoz mindenképpen, hogy az ipart bedurrantsa az országban. Így már az 1800-as évek közepe táján egyre többen érkeztek szerencsét próbálni Magyarországra, akkor még elsősorban német területről meg Svájcból. Köztük voltak a Haggenmacherek is, Henrik és Károly. Volt egy harmadik Haggenmacher testvér is, Kaspar Emmanuel, aki 1843–44 körül érkezett Pestre, majd Nagyváradra költözött, onnan pedig haza Svájcba 1854-ben.
Malom, majd sör
Ami az apjuknak nem sikerült Svájcban, jelesül, hogy a malomiparban tényezővé tegye a családot, az a két Haggenmacher fiúnak – akik egyébként mindketten magyar lányt vettek feleségül – magyar földön összejött. Henrik és aztán a nem sokkal később hozzá csatlakozó Károly eleinte régi malmok felújításával és korszerűsítésével foglalkozott, majd ingatlanokat vásároltak, ahol már nemcsak malmokat, hanem lakóházakat is építettek. Míg Henrik elsősorban kiváló üzleti érzékéről tett tanúbizonyságot – például főrészvényese volt az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaságnak, valamint egyik alapítója a Flóra, Első Magyar Stearin-, Gyertya- és Szappangyárnak –, addig Károly inkább az ipari találmányaival jeleskedett – ilyen volt például a malomiparban világszerte elterjedt síkszita –, illetve sokat jótékonykodott. Alapított árvaházat, támogatta az özvegyeket, az öregeket és a fiatal tehetségeket, tekintélyes műgyűjteményét pedig az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta.
A két Haggenmacher fivér közül a sörbizniszbe csak az egyik, Henrik szállt be. Többedmagával előbb megvett egy kis kőbányai sörfőzdét, majd abból az üzletből hamar kiszállva önálló vállalkozásba kezdett. De nem az alapoktól indult, a semmiből építkezve, hanem egy akkor már pár éve működő kis sörfőzdét (Frohner-főzde) vásárolt meg Promontorban – ez volt Budafok régi neve. A sörfőzdét felújította, kibővítette, majd 44 alkalmazottal 1873-ban, a főváros egyesítésének évében megkezdte a termelést a már Haggenmacher Sörgyárnak hívott üzem, ami nagyon gyorsan fejlődött.
1875-re termelékenységben már megközelítette az első helyen álló kőbányai Drehert, és a második lett.
Sörgyárból sörnagyhatalom
1880-ban Henrik átadta a sörgyár irányítását elsőszülött fiának, ifjabb Henriknek, aki apja tehetségét örökölve tovább erősítette a gyárat. Ráadásul egyéb eszközöket is bevetett: úgy fonta szorosabbra a kapcsolatot a konkurens Dreher családdal, hogy 1884-ben feleségül vette Aich Emmát, a Dreher-sörbirodalom magyarországi vezetőjének lányát, később pedig (1898-ban) a legfiatalabb húga hozzáment Dreher Jenőhöz. A Haggenmacher Sörgyár olyan fejlődésnek indult, hogy a századforduló után nem sokkal már vidéken is voltak üzemeik: Székesfehérváron és Vácon.
A Haggenmacher Sörgyár sikereinek a családi tragédiák sem tudtak keresztbe tenni. Bár Henrik nagyon szép kort ért meg, 1917-ben, 91 évesen hunyt el, halálában lehet, hogy közrejátszott az is, hogy a fia, ifjabb Henrik egy hónappal előtte halt meg gyógyíthatatlan betegségben. Apát és fiát 1921-ben követte az akkor 86 éves Károly, aki pedig öngyilkosságot követett el. A sörbizniszt így előbb Henrik öccse, Oszkár vitte tovább, majd a fia, a legifjabb Henrik.
Aztán 1933-ban végre megtörtént az, ami már régóta esedékes volt: elhatározták, hogy egyesítik a két sörgyárat, amiből így Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde lett. Elnökének Dreher Jenőt választották, alelnöke pedig a legifjabb Henrik lett. Hivatalosan az önálló budafoki Haggenmacher Sörgyár 1935-ben szűnt meg. Az új vállalat azonban nem sokáig működött: bár a II. világháborút még túlélte a cég – a Haggenmacherek egyébként aktívan részt vettek a zsidómentésben –, ám az már betette a kaput a sörgyárnak, amikor a harcok lezárulta után az új, kommunista hatalom vette át az ország irányítását, és amit csak tudott – vagyis mindent – államosított. Erre a sorsa jutott 1951-ben a Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde is.
Források:
(Borítókép: Saly Noémi – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
