A svájci Carl Lutz alkonzulként tartózkodott Magyarországon 1942 és 1945 között. Ez idő alatt több tízezer zsidó ember életét mentette meg. Azt viszonylag kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes fotós volt, és bármerre járt az országban, megállás nélkül kattintgatott, persze elsősorban Budapestet fényképezte. A Fortepanon több mint 200 képe érhető el, ezekből válogattunk.

Carl Lutz, az embermentő

A svájci Carl Lutz (1895–1975) tehetséges diplomata volt, fotósnak viszont teljesen átlagos. De szenvedélyesen szeretett kattintgatni. 1942-ben érkezett Magyarországra, és egészen a II. világháború végéig élt Budapesten, miközben – a képei is erről tanúskodnak – a vidéki Magyarországgal is megismerkedett. A diplomata a háború alatt hazája, Svájc megbízásából tartózkodott nálunk mint alkonzul, vagyis hivatalos minőségben volt Magyarországon. Pár évvel a háború után, 1949-ben rövid időre visszatért Budapestre, ekkor már magánéleti okból. Mindkét itt-tartózkodása alatt nála volt a fényképezőgépe, és sok képet készített, melyek közül több mint 200 felkerült a Fortepanra. A cikkhez ezek közül válogattunk.

Ha a magyarországi embermentés szóba kerül, 10 emberből 9 biztosan Raoul Wallenberg nevét említi – nem véletlenül, hisz rengeteg ember köszönheti neki az életét. A tragikus körülmények között elhunyt svéd diplomata mellett nem törpül el az sem, amit Carl Lutz tett: nagyjából 62 ezer zsidó életét mentette meg, jórészt egy egyszerű trükknek köszönhetően. Lutz szoros kapcsolatban állt Wallenberg mellett más embermentőkkel is, olyanokkal, mint az apostoli nuncius Angelo Rotta vagy a szintén svájci diplomata, de a Vöröskereszt megbízásából Budapesten tartózkodó Friedrich Born.

Carl Lutz 1944-ben megegyezésre jutott a magyar kormánnyal és a megszálló nácikkal a zsidók ügye tekintetében. Eszerint 8000 ember számára állíthatott ki a kivándorlásukat engedélyező és a védettségüket biztosító papírokat. Ám a svájci diplomata trükkje az volt, hogy direkt félreértelmezte a megállapodás szövegét, és 8000 személy helyett 8000 család számára nyújtott segítséget. Továbbá városszerte 76 házat vont svájci védettség alá – köztük a legismertebb a Vadász utcai úgynevezett Üvegház volt –, amelyekben szintén több ezer zsidó ember vészelte át az embert próbáló időket és kerülte el a deportálást.

A háború alatti embermentő tevékenysége miatt Lutz 1964-ben megkapta a Világ Igaza elismerést a Jad Vasem intézettől, ami a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága. Budapesten az egykori gettó bejáratánál kapott egy emlékművet, valamint 2005 óta egy emlékszobája is van az említett Vadász utcai házban, ahol ma a Carl Lutz Alapítvány működik. 2010 óta pedig az ő nevét viseli az újpesti rakpart, ami a Dráva utca és a Margit híd közti szakaszt jelenti.

Carl Lutz, a fotós

A svájci diplomata hobbija a fotózás volt, és az alatt a pár év alatt, amíg Magyarországon tartózkodott, ráérő idejében sok-sok képet készített. Fotózta a várost és a vidéket, amerre csak járt, munka- és lakókörnyezetét, valamint a kollégáit is. Ezekből összesen 218 fotót kapott meg a Fortepan. Van köztük olyan beállítás, amit Lutz időről időre ugyanúgy elkészített, így nyomon követhető rajtuk, hogyan változott a városnak az a része, amíg ő itt élt és tevékenykedett.

Embermentő tevékenysége kapcsán viszont egyetlen fotót sem készített – talán nem véletlenül –, mindössze pár képet lőtt a Svájci Nagykövetség Idegen Érdekek Képviseletének kivándorlási osztálya előtt összegyűlt tömegről. A képek nagy része alapján nem is gondolná az ember, hogy miközben a fotók készültek, Európa lángokban állt, és dúlt a II. világháború. Persze a budapesti ostrom után készült fotók már egészen más képet mutatnak.

Carl Lutz embermentő tevékenysége során beleszeretett egy magyar nőbe, és miután 1945-ben elhagyta Magyarországot, egy évvel később elvált az első feleségétől. 1949-ben rövid időre visszatért Budapestre, hogy másodszor is megnősüljön. Ekkor is készített pár fotót, amiken a még mindig romos várost látjuk, de azért megfigyelhetők már az újjáépítés nyomai – az akkor már szintén szépen épülgető Rákosi-kultusz képei mellett.

Végül, de nem utolsósorban lássuk Carl Lutz kedvenc témáját más-más évben és évszakban: a Tabán és a budai Vár a Szent Gellért lépcsőről nézve.

(Borítókép: Carl Lutz – Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Anges Hirschi – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék