A népi kultúra motívumkincse kifogyhatatlan forrás, amihez a művészet sokszor nyúlt vissza, ha egy szabadabb, egyszerűbb és természetközelibb létformát kívánt bemutatni. A Hagyományok Háza új kiállítása közel 150 tárgy, 70 ruha és kiegészítők segítségével mutatja meg, hogyan inspirálta a magyar népi kultúra, a matyó, kalotaszegi, kalocsai és sárközi népviselet a divattervezők munkáját a 20. század elejétől napjainkig.
A kiállított anyag gerincét a múzeumi gyűjteményben szereplő öltözékek adják, emellett más gyűjteményekből és magánkollekciókból származó darabokat is találunk, köztük olyan divattörténeti mérföldköveket, amelyek segítségével
a magyar népművészet gazdagsága a legkülönlegesebb helyszíneken mutatkozhatott meg.
Megnézhetjük Sebestyén Márta magyaros fellépőruháját, amelyet akkor viselt, amikor II. Erzsébetnek énekelt. Gyönyörködhetünk Regőczy Krisztina műkorcsolyázó csodálatos kűrruhájában, amelynek díszes öve egykor korcsolyapartnere, Sallay András édesanyjának elsőbálozó-ruháját díszítette. Regőczy a gyönyörű darabot először Zágrábban, az 1974-es Eb-n viselte. Bár nem ismert embereké volt, hasonlóan fontos szerepet tölthetett be a kalocsai mintás kötény, amelyet a Malév stewardessei viselhettek meggyszínű egyenruhájukhoz a járatokon, hiszen sok utasnak ez volt az első találkozása a magyar népi kultúrával.


A tárlat nemcsak sztárdarabokat mutat be, hanem izgalmas élettörténeteket is felelevenít. Bemutatkozik a Horthy-korszak Kim Kardashianja, Almásy Jacqueline grófnő, akinek szépsége és kifinomult stílusa az ékszerkirályt, Louis Cartier-t sem hagyta hidegen, olyannyira, hogy rövidesen feleségül is kérte szerelmét. A magyar grófnő és a francia ékszerpápa frigye nem volt botrányoktól mentes, de abban fontos szerepe volt, hogy a két világháború között a divatvilág krémje Budapestre látogatott, hogy megismerje a magyar népművészetet, és inspirálódjon belőle. Almásy grófnő barátnője volt Elsa Schiaparelli, a legendás divattervező, aki olyan művészekkel működött együtt, mint Jean Cocteau, Salvador Dalí és Man Ray. A tervező 1935-ben jött Budapestre, és különösen a halasi csipke bűvölte el.

Izgalmas történet Kárász Mariskáé is, aki Budapesten született, ám New Yorkban lett sikeres tervező, gyerekruhákat is tervezett, szűrrátétes technikával készült öltözékei pedig egyszerre idézik Matisse és a fauve-ok világát, valamint a magyar paraszti viseleteket.
Hasonlóan sajátos 20. századi életút a zsidó származású Lea Gottliebé is, aki a holokauszt alatt bujkálni kényszerült, igazoltatáskor pedig virágcsokorral takarta el arcát a náci tisztek elől. A háború után Izraelbe emigrált és férjével esőkabátgyárat nyitott, ami a forró és száraz klímán nem bizonyult jó ötletnek, ezért álltak át fürdőruhák gyártására. Cégük, a Gottex ma is létezik, az 1991-ben készült Csárdás című kollekciójukat a magyar népművészet ihlette, a virágok pedig felidézik a csokrot, amelynek segítségével megmenekültek a náciktól. A fürdőruhákat a legismertebb modellek, Claudia Schiffer és Naomi Campbell mutatták be.

A tárlaton külön figyelmet szentelnek a hippi- és táncházmozgalomnak, amely szintén felfedezte magának a népművészetet. A legtöbb családban ma is akad egy-egy, ebből az időszakból származó blúz vagy tarisznya, de megjelennek a Háziipari Szövetkezetekben készült darabok is, amelyek modern anyagokkal és fazonokkal kombinálják a hagyományos hímzéseket.


A kiállítás zárórészét a jelennek és a közelmúltnak szentelték. A különböző pályázatokon, a Gombold újrán és társain feltűnt alkotók mellett a Daalarna, Katti Zoób és a Romani Design ruhái is megjelennek, a sort pedig nem is zárhatná más, mint Tomcsányi Dóra tavalyi miskakancsós öltözékei.
A tárlat végeztével kis, interaktív rész fogad bennünket, ha szeretnénk, akkor népi darabokba öltözhetünk, és készíthetünk magunkról egy szelfit. A kiállítás nem feltétlenül törekszik átfogó képre, inkább az alapvető, máig ható tendenciákat, egyes technikák, motívumok továbbélését mutatja be nagyon látványosan.
Bár a kiállított darabok közül talán nem mindegyik állja ki az idő próbáját, izgalmas képet festenek a korról, amelyben születtek, és ebből a szempontból is érdekes összevetni ezeket a kiállításon látható kortárs alkotásokkal. Látogatásunkat pedig érdemes a Hagyományok Háza további programjaival is összekötni.
(Borítókép: Hagyományok Háza)