Pályázatból kiállítás
Amióta csak létezik a mesterséges intelligencia, az embert, főleg ha kreatív alkotó, nagyon érdekli, hogy mire juthat vele. Az MI jó ideje elérhető bárki számára, és a felhasználási lehetőségek száma is megnőtt, így a kíváncsiság csak fokozódott. Most úgy áll a helyzet, hogy legalább annyian üdvözlik, mint amennyien megijednek tőle. Az biztos, hogy van sok hátulütője – de persze minek nincs? A két szélsőség, a hurráoptimista és a világvégét jósló negatív vélemények között vannak azok, akik szerint a mesterséges intelligencia jó eszköz, digitális inas, amely nagy segítséget jelenthet az alkotási folyamatban, ugyanakkor sosem fogja pótolni a művészt, mert amit magától alkot, az bár lehet, hogy jól néz ki vagy jól hangzik, mégis steril és lélektelen, mert nincs mögötte valós alkotói szándék, vízió, koncepció.
A Budapest FotóFesztivál egyik legérdekesebb kiállítása, ami április legvégén nyitott meg a Kiscelli Múzeum emeletén, az Oratórium nevű kiállítótérben és egészen június 23-ig tekinthető meg, ezt a kérdést járja körbe. Mire jut egy fotós, ha össze kell dolgoznia a mesterséges intelligenciával? A tárlat szervezői nyílt pályázatot írtak ki, és arra keresték a választ, hogy a mesterségesintelligencia-alapú képalkotó programok térnyerése miatt tényleg új fejezet nyílt-e a fotográfia és a vizuális kultúra történetében, és hogy az AI-posztfotográfia az emberi képalkotás végét jelenti-e, netán újabb aranykort hozhat? A Valós és mesterséges identitások címet viselő tárlatra 29 alkotó munkája került be, majdnem mind portréfotó. Hogy a pályázati felhívásban feltett kérdésekre milyen válasz születik, azt döntse el mindenki maga, miután látta a kiállítási anyagot.
Egy kiállítás AI-képei
A kiállító művészek között vannak kevésbé ismert alkotók és jól ismert nevek is. Utóbbiak közé tartozik például Gőbölyös Luca, Szauder Dávid, Keleti Éva, Kleb Attila, Kolozsi Bea, Urbán Ádám, valamint Tombor Zoltán. Az ő képeinek megszületéséből, amolyan segítőként, AI-alapú képalkotó program mellett Weiler Péter is kivette a részét, aki egyébként maga is sokat foglalkozik a mesterséges intelligenciával.
Egy csoportos kiállítás legfőbb előnye, hogy változatos, mert ahány alkotó, annyi koncepció és stílus. Ugyanakkor az a hátránya, hogy általában nem minden alkotás tetszik az embernek ugyanúgy. A Kiscelli tárlatával is ez a helyzet: bár mindegyik kiállító fotóművész, az alkotásaik változatos képet mutatnak, ugyanakkor tényleg van köztük olyan, amely kevésbé fogott meg. Ami nem azt jelenti, hogy a kép nem jó, mindössze annyit, hogy engem nem érintett mélyebben. De mondom: ez semmit sem von le a kiállítás érdekességéből.
Az egyik kedvencem Gőbölyös Luca AI-val generált kitalált családja, amivel az élet okozta hiányt pótolta a fotós, aki egyébként a valóságban mindössze a lányával alkot egy családot. Munkáját felfoghatjuk szórakoztató játéknak (mint ahogy az egész kiállítást is), ugyanakkor a valóság tényei megrendítően hatnak. Kolozsi Bea Képzelt jelen című sorozata egyszerű, de nagyszerű kísérlet. Egy korábbi sorozata, a Közterek adta az ötletet: a nők és férfiak társadalomban betöltött, egyesek szerint kőbe vésett szerepeivel és a köztéri szobrokkal játszik el szellemesen. Égetően aktuális anyag.
Ligeti Bálint Home című sorozata a jövőbe visz, a 2040-es évekbe, amikorra a globális felmelegedés, a szélsőséges időjárási viszonyok teljesen átalakítják a természet és az emberek, illetve az állatok és az emberek viszonyát. Magányos nőket látunk a fotókon, akiket – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna – csúszómászók, hüllők, rovarok vesznek körül. Egészen bizarr fotók. Koncz Olivér hasonló utat járt be a Forradalom című sorozatával, csak éppen visszafelé indult az időben. Ő 1956-ba tért vissza, méghozzá az októberi események közepébe, hogy a forradalom olyan arcát mutassa meg, ami sosem volt, de lehetett volna.
Talán ennyiből is már kitetszik: az elgondolkodtató kiállításnak van egy szórakoztató oldala is. Mindaz, amit látunk, csupa játékos kísérlet. Engem, miközben hazafelé sétáltam a Kiscelliből, abban a meggyőződésemben erősített meg, hogy a mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet az alkotó kezében, de csak olyanéban, akinek művészi víziója, koncepciója, elképzelése van, ami viszont a mesterséges intelligenciából, egyelőre legalábbis, hiányzik. Talán túl optimista vagyok, de a hús-vér alkotót nem fogja pótolni az AI, még nem, sőt a hús-vér alkotó akkor is készíthet minőségi műalkotást, ha mindössze a fényképezőgépét használja, a mesterséges intelligenciát pedig nem.
Valós és mesterséges identitások kiállítás a Kiscelli Múzeumban
Program adatai
(Borítókép: We Love Budapest)
