A Lengyel Intézetben január végén nyílt és február 21-ig látogatható a lengyel art deco legnagyobb hatású festője, Tamara Łempicka kamaratárlata. Ugyan nem eredeti képeket, hanem reprókat láthatunk, de a hatás így is erős, ráadásul a kiállítás ingyenesen látogatható. Minden hétköznap 9-től 17 óráig (kivéve kedden, akkor 20 óráig) láthatók Łempicka híres képei.
A festőnőnek nemcsak a képei különlegesen furák, de az élettörténete is találgatásokra ad okot. Élete jelentős (Párizshoz köthető) része viszonylag jól dokumentált, a korábbi évekről viszont keveset tudunk. Erről Łempicka is tehet, aki művészete részének tekintette saját magát is, ezért gyakran csak részleges vagy ellentmondásos információkat osztott meg magáról. Például nem tudni pontosan, hol és mikor született: 1894-ben vagy 1898-ban? Illetve Moszkvában vagy Varsóban? Az biztos, hogy Varsóban élt a családjával (Tamara Rozalia Gurwik-Górska néven született), tanult Lausanne-ban,
és mivel gazdag családból származott, gyakran töltötte Olaszországban vagy a francia Riviérán a nyarait.
Amikor a szülei elváltak, ő az anyjával Szentpétervárra költözött, ahol 1916-ban hozzáment Tadeusz Łempickihez. Az 1917-es forradalom kitörését követően elmenekültek az országból, és meg sem álltak Párizsig.
A nincstelenné vált Tamarát felbosszantotta és cselekvésre ösztönözte a szegénység, és elhatározta, hogy Párizs legmenőbb és leghíresebb festője lesz, aki a drágán eladott képeinek árából gyémántkarkötőket vásárol, ezek pedig a csuklójától a könyökéig beborítják majd a karját. A céltudatos fiatalasszonynak a húga, Adrianna Górska de Montaut volt a legnagyobb támasza. Ő volt az első nő, aki a 20-as években építészetből diplomát szerzett az École Spéciale D′Architecture-ön, Párizs több modern épületét is ő tervezte. Adrianna mesélt a nővérének az akkor még formálódó új, üveget, acélt és nyersbetont használó építészeti stílusról is, aminek akkor még nem volt saját művészete, kialakult festészeti formája, és arra biztatta Tamarát, hogy próbálkozzon ebben az irányban. Ő pedig elhatározta, hogy megteremti az art deco festészetét.
Tamara Łempicka, ahogy azt Párizsba érkezve eltervezte, a 20-as, 30-as évek egyik legjobban sztárolt festőjévé vált. Sajátos stílusát a kubizmusból, a modernista törekvésekből gyúrta össze, de hatott rá az olasz manierizmus, Dalí, valamint a szürrealizmus is. Elsősorban portrékat festett, és mindig maga határozta meg a képei árát, amiből nem engedett soha. Már az első pár eladott festmény után lakást tudott venni a francia főváros kellős közepén, ahol később partikat rendezett, melyek a párizsi társasági élet fontos eseményei voltak, és ezeken mindig bemutatta az új képeit is.
A 30-as években elvált az őt megcsaló férjétől, és újra férjhez ment (a magyar származású diószegi báró Kuffner Raulhoz, akinek élelmiszeripari gyárai voltak), majd a II. világháború fenyegető réme elől az Egyesült Államokba költözött a családjával.
Meg sem álltak Hollywoodig.
A férje halála (1961) után körbeutazta a világot, majd a lányához költözött Mexikóba, és itt is hunyt el 1980-ban. Bár mindig világpolgárként hivatkoznak rá – nem minden ok nélkül –, ő egész életében lengyelnek tartotta magát. Élete során többször is elutazott szülőhazájába, a II. világháborút követően pedig aktívan részt vett (természetesen anyagilag) a háború által megtépázott Lengyelország újraépítésében.
Bár Łempicka csúcsidőszakának a 20-as, 30-as évek számítottak, egész életében festett, és meg is tudott élni a művészetéből. Nem sokkal a halála előtt, a 70-es években az akkori új művészgeneráció felfedezte magának, és miután meghalt, a képei ára az egekbe szökött. A mai napig sokan vásárolják a műveit. Gyűjtői között szerepelnek Barbra Streisand vagy Jack Nicholson. is Legnagyobb csodálója viszont a popsztár Madonna, akinek nemcsak saját, eredeti Łempickái vannak, de az egyik a Vogue című száma klipjében is látható, sőt, a lengyel festőnő festményei ihlették magát a zenei videót is. Tamara Łempicka elégedett lenne ezzel az utóélettel.
