Sokszor elmondtuk már, hogy azért szeretjük a Budapest100 hétvégéjét, mert a legkülönfélébb házakba juthatunk be, és olyan izgalmas részleteket fedezhetünk fel, amikre alapesetben talán rá sem találtunk volna. De a program külön szépsége, hogy az építészet mellett számtalan különleges történetet is megismerhetünk egy-egy házról vagy a lakókról. Amit viszont talán még nem hangsúlyoztunk eleget, hogy ezek a házak sokszor nemcsak a múlt darabkái miatt érdekesek, hanem a jelen lakóközösségétől is. Így az újbudai SZEVA is, ami a Szabolcska Mihály, az Eszék és a Vásárhelyi Pál utca tömbjét és az itteni lakók lelkes, közösen kertelő közösségét jelenti.
Persze sokkal többről van itt szó, mint egyszerű kertészkedésről: a közös belső udvarok mentén szerveződő csapat különböző, kerthez vagy városi zöldfelülethez köthető, szemlélet- és közösségformáló munkát végez azzal a céllal, hogy a lakótársak a kerteken keresztül tudjanak kapcsolódni egymáshoz és a városi környezethez.
Kertvárosi környezet a városban
Nem gondoltuk volna, hogy Újbuda-központ és a Móricz Zsigmond körtér között találunk egy olyan tömböt, ahol nem a város zaját halljuk, hanem a madarakat, és ami hangulatra, megjelenésre is olyan, mintha egy kertvárosban sétálnánk. Az Eszék, a Szabolcska Mihály és a Vasvári Pál utca tömbje hozza azt a karaktert, amiért sokan szeretik a külkerületek kertvárosi részeit:
nyugalom van, és zöld környezet.
A zöld pedig itt kivételesen nem csak azt jelenti, hogy az utcákat fasor szegélyezi, és akad némi sövény a kerítés mentén. Nem, itt a lényeg az utcafront mögött van: virágokban és növényekben gazdag kerteket találunk a tömbök között. Persze ez a családi házak kertjeit idéző környezet nem magától lett ilyen dús, kellett hozzá a lakóközösség.
Bár a SZEVA eleinte csak információmegosztó csoportként működött, egy idő után többekben felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha kezdenének valamit az udvarokkal. Egyrészt nem az elhanyagolt környezetet kellene nézniük, másrészt lehetőséget teremtenének maguknak, hogy legyen egy hely, ahová kiszabadulhatnak a négy fal közül töltekezni. És persze az sem volt elhanyagolható tényező, hogy szép lassan közösséget építettek.
Légrádyné Kertész Délibáb és Guba Sándor kalauzolt minket végig a házak között, ők meséltek arról, hogyan épültek, szépültek az egyes házak kertjei, és honnan indult a kezdeményezés. Alapvetően mindhárom utca megjelenése, a házak felépítése ugyanolyan. Itt nem a jól ismert gangos bérházakat találjuk, ahol középen van egy – sok esetben – lebetonozott udvar, hanem többségében franciaudvaros bérházakat előkerttel, a ház mögött pedig hatalmas zöldterülettel. A lakótömbök különlegessége pedig pont ebben rejlik: mintegy védőfalként körbeveszik a kerteket (amiket csak a kerítés határol egymástól), így lesz belőlük rejtett városi oázis, amit vétek nem kihasználni. A SZEVA közössége viszont nagyon is használja őket.
Jószomszédi viszony
A Vásárhelyi Pál utca 10. erdei tisztásokat idéző dzsungelét pár éve tették rendbe, a Pálma közösség a lakók bevonásával a korábbi téglafalat felhasználva egy piknikező-, dolgozósarkot alakított itt ki, de a közösségerősítés, -formálás részeként a ház a környező épületek közösségeivel is felvette a kapcsolatot. Tulajdonképpen a mai életünkből hiányzó
jószomszédi viszonyba leheltek új életet.
Ennek köszönhetően itt nemcsak ismeri egymást a közösség, de akinek van kedve, az olyan programokban vehet részt, mint a kerti filmvetítés, madárodú-építés vagy az udvar szépítése. Valójában ez a ház és a kert volt a prototípus, amit követhettek a többiek az összefogásban, a közös kertelésben és a lakókörnyezetük élhetővé tételében.
Mára már a Vásárhelyi Pál utca 10. és a Szabolcska Mihály utca 6–8. is madárbarát kert,
mindegyikben találunk madárodúkat, -itatókat, -etetőket, ráadásul a lakóknál a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is járt, akikkel közösen készítették a kertben látható odúkat és az egyéb madárvédelmi eszközöket. Légrádyné Kertész Délibáb még azt is elmesélte nekünk, hogy a Szabolcska Mihály utcai kertjük kialakításában tájépítész segítette őket, hiszen kezdő kertészekként még nem tudták, melyik növény szereti az árnyékos, melyik a félárnyékos vagy a napos helyeket, és melyiknek milyen igényei vannak.
Azóta a SZEVA csoporttal közösen már beleásták magukat a komposztálás, a magaságyás és az esővízgyűjtés rejtelmeibe, hogy fenntartható, klímatudatos kertként működjenek, ahogy a közösség többi kis udvara is. A jószomszédi viszonyhoz és az igazi kertvárosi hangulathoz illően pedig már a kerti eszközöket is megosztási alapon használják, és az is teljesen természetes, hogy sokszor a kerítésen át beszélgetnek egymással. A következő lépés esetleg már a kerítés közös elbontása lesz, hogy a házak közötti udvarokat tényleg egy nagy közösségi térként használhassák?
Az idei Budapest100 fókuszában nem egy korszak vagy építészeti stílus áll, hanem a városi zöld oázisok. A május 24–25-i hétvégén a városi kerteket, a budapesti házak rejtett udvarait fedezhetjük fel. Így a SZEVA csoport négy háza – és persze a kertje – is nyitva áll bárki előtt, a lakók a négy kertre felfűztek egy programsorozatot, melynek keretében megismerhetjük az egyes házak kertjeit, a közösen kertelés gondolatiságát és azokat a programtípusokat, amelyek a lakóközösség épülését célozzák. A házakhoz kapcsolódó programok itt, itt, itt és itt olvashatók.
