A western mint műfaj, az indiánok, bölényvadászok és cowboyok világa sokak fantáziáját megmozgatja a mai napig, és megannyi könyv és film témáját szolgáltatta régebben is. A kihívásokkal teli, „férfit kívánó” határvidék mítoszának van egy különleges vonása: a legendagyártás sokszor párhuzamban történt a legenda létezésével, erre talán az egyik legismertebb példa Buffalo Bill élete.
A William Frederick Cody néven született férfi vadnyugati „pisztolyhősként” kezdte pályáját, majd saját magát játszotta a róla írt színdarabokban, végül nagyszabású „westernrevüvel” kereste a kenyerét. A „vadnyugati cirkusz” ráadásul Budapestre is eljutott a 20. század legelején.
„Buffalo Bill, a végvidék királya”
William Frederick Cody 1846-ban született Iowában, aztán a családjával pár év múlva Kansasba vándorolt. Mindössze 11 éves volt, amikor édesapja meghalt.
Az árván maradt fiú szinte minden olyan tevékenységbe belekóstolt, amit a fejünkben a Vadnyugattal kötünk össze.
Aranymosóként dolgozott, majd a Pony Expressnél volt lovas futár. Nyomkeresőként részt vett a polgárháborúban az északiak oldalán, és az indián háborúkban is. Nevét annak köszönheti, hogy a Kansas Pacific vasútépítő vállalat bölényvadászként alkalmazta. Az állatokat a vasutat építő munkások ellátmányaként kellett leölnie, Cody pedig páratlanul hatékonyan tette mindezt.
Színpadi karrierjét egy Ned Buntline álnéven publikáló írónak köszönhette. Az egykori tengerész a New York Weeklyben megjelent ponyváinak főszereplőjévé tette Codyt, és az egyik ilyen történet megragadta Fred Meader drámaíró képzeletét, aki egy roppant sikeres színdarabot készített belőle Buffalo Bill, a végvidék királya címmel.
Nem volt szokatlan, hogy a vadnyugatról szóló könyveknek, színdaraboknak valóságos alapjuk volt. Például Cooper egy bizonyos Daniel Boone-ról mintázta Sólyomszem (Natty Bumppo) alakját, és az indiánok által elrabolt lányok története sem csupán az írói fantázia szüleménye. A Texasban nemzeti hősként ünnepelt David Crockett kezet is fogott az őt játszó színésszel egy színházi előadás közben.
Buffalo Bill azonban ennél tovább ment, őt ugyanis 1872-ben sikerült rávenni, hogy játssza el saját magát a róla szóló darabban. Cody borzalmas színésznek bizonyult, viszont kiderült, hogy remek showman: időnként a színpadról leszólt a nézőtéren ülő feleségének, és epés megjegyzéseket tett saját antitalentumára is.
Megszületik a westernrevü
Cody meglátta a lehetőséget a szereplésben, pár év múlva saját maga rendezett lovasbemutatót bölényekkel és céllövészettel. Megszületett a westernrevü műfaja, Buffalo Bill’s Wild West néven. A több évtizeden át működött cirkusz az első időszakban kizárólag a vadnyugatot helyezte a fókuszba, később a műsor kiegészült afrikai beduinokkal, cári kozákokkal, német ulánusokkal és angol dzsidásokkal, a show címe pedig Buffalo Bill’s Wild West and Congress of Rough Riders of the World lett.
Az előadások során olyan produkciókat láthattak a nézők, mint például egy csikó betörése, vagy végigizgulhatták, ahogy az indiánok megtámadnak egy postakocsit. A cirkusznak voltak sztárjai, például az Amerika élő történelmének a részét képező sziú harcos, Ülő Bika. Ő mindössze öt hónapot töltött a cirkusznál, annyi volt a szerepe, hogy átlovagolt a cirkusz porondján, ezért osztalékot kapott, valamint kizárólagos jogot a saját portréi árusítására. Zajos sikert aratott Annie Oakley, aki kifogástalan viktoriánus hölgyként öltözködött és viselkedett, de kilőtte az égő cigarettát saját férje szájából.
1902 és 1906 között Cody és társulata európai turnéra indult. A négyéves „kiruccanás” során eljutottak Angliába, ahol Cody felesége féltékeny lett az idős Viktória királynőre. Majd továbbmentek Németországba, itt Annie Oakley teljesítette II. Vilmos császár kérését, és az uralkodó szájából is kilőtte a cigarettát. (Jó hazafiként az I. világháború alatt sajnálkozott, hogy nem vétette el a lövést.)
Eljutottak a Vatikánba is, ahol az indiánok nem győztek nevetni a pápa testőrségének (Svájci Gárda) csíkos egyenruháján. Végül a turné 1906-ban eljutott hazánkba is: 25 városban tartottak előadásokat, többek között Pozsonyban, Brassóban, Szegeden, Munkácson, Nagykikindán és természetesen Budapesten.
„Midőn beáll a nyári hő, az indiánus Pestre jő”
Buffalo Bill cirkuszának sikerei többek között a hatékony marketingakcióknak voltak köszönhetők. Bár a kifejezés a korban még nem létezett, Cody és társai ügyesen vonzották be a nézőket a rendezvényeikre.
A revü egyik (ma talán úgy mondanánk, kommunikációs) munkatársa, John M. Burke őrnagy a többiek előtt érkezett Budapestre, interjúkat adott, és tartotta a kapcsolatot a sajtóval. A fellépések előtt pedig teljes díszbe öltözött indián lovasok és cowboyok lepték el Budapest utcáit, hogy az előadásokat népszerűsítsék a felvonulással. Ekkorra már kiadták Karl May Winnetou-regényeit hazánkban, a vadnyugatnak Magyarországon is megteremtődött a romantikája, így nem csoda, hogy a nézők tódultak a
világ legmerészebb lovasainak az előadására.
A cirkusz 1906 júniusában érkezett a magyar fővárosba, három különvonat hozta a számtalan fellépőt és a felszerelésüket. A Külső Kerepesi úton rendelkezésükre bocsátott területen táboroztak le, és itt húzták fel azt a 7500 fő befogadására alkalmas sátrat, amelyben június 16. és 24. között megtartották az előadásaikat. A helyért 2000 koronát fizettek Budapest Székesfőváros Tanácsának, ezenkívül a testület 30 darab ingyenjegyet is kért magának, természetesen a legjobb helyekre.
Buffalo Billéknek összesen 18 fellépésük volt, Perczel Olivér történész számításai szerint az akkor 800 ezer lelket számláló főváros minden ötödik lakosa láthatta a show-t, köztük volt a magyar arisztokrácia színe-java, József főherceggel az élen. A műsort nem csupán maguk a fellépések jelentették, hanem a sátor mellé települt indián tábor is, ahol tipikkel (sátrakkal), tábortüzekkel és mutatványosokkal idézték meg a vadnyugat világát, de persze a különböző árusítóhelyek sem maradhattak el.
A nézősereg özönlött az előadásokra, de a sajtó nem osztotta egyértelműen a lelkesedést. Persze voltak pozitív hangok is, a Budapesti Hírlap például elragadtatva írt a Cody által megteremtett show-műsorról, de Rákosi Viktor fanyalgott, szerinte egy belvárosi bárban indiánokat látott nyugati ruhában iszogatni, ez pedig összetörte az illúzióit a „rézbőrűekkel” kapcsolatban. Szintén a Pesti Hírlapban az álnéven publikáló Heltai Jenő kis versikében foglalta össze Buffalo Bill budapesti kalandjait.
Midőn beáll a nyári hő,
Az indiánus Pestre jő,
És bevonul a Tattersallba,
Melyet egy hétig tart megszállva.
Fején hatalmas tarka toll,
Naponta kétszer lovagol,
Délután annak aki gyermek,
Este viszont a felnőtteknek.
A vers tovább is folytatódik, ebben a költő csalással vádolja a fellépőket, szerinte nem is igazi indiánok, illetve kifiguráz egy olyan kis intermezzót, amit szintén megírtak az újságok 1906 júniusában: egyes fellépők rendőrségi ügyeit.
A budapesti tartózkodás alatt pár indián a Kerepesi út „kisebbrangú mulatóhelyeit” látogatva kapatos állapotba került, és verekedésbe, majd késelésbe keveredett. Az eset később megismétlődött, a Népszava június 26-i száma így emlékezett meg a történtekről:
Vad nyugat. Buffalo Bill indiánjaival megint sok baja volt az éjszaka a rendőrségnek. Több indián és a társaság több tagja a Kerepesi-úton összeverekedett és bicskával rontottak egymásra. A nagy verekedésben Storrei James állatszelídítő sebesült meg súlyosabban, akinek sérüléseit a mentők kötözték be. Több verekedőt a VII. kerületi kapitányságra vittek, ahol megindították ellenük a kihágási eljárást.
Harckocsival őrizték a sírját
A sikerek ellenére a cirkusz idővel tönkrement, Cody elszegényedve halt meg 1917-ben. A bukás legfőbb oka a westernfilmek felemelkedése volt, amelyek feleslegessé tették a Buffalo Bill által megalkotott show-t.
Ironikus, hogy az első ránk maradt, nem egészen félperces western műfajú mozgóképet pont Buffalo Bill cirkuszában rögzítették. A hatvanas-hetvenes évektől kezdve sokszor tüntették fel negatív színben Codyt, azzal vádolták, hogy kihasználta az amerikai őslakosokat, a Beatles pedig dalban figurázta ki.
A vád azonban nem volt igaz, Cody ugyanis nagy erőkkel próbálta segíteni a társulatban akkor már nem aktív Ülő Bikát, amikor az belekeveredett a Szellemtánc (Ghost Dance)mozgalomba. (A vallási színezetű mozgalom mögött politikai szándékot látott az amerikai vezetés, ellenségesen lépett fel vele szemben, ez vezetett Ülő Bika halálához.)
A szegényen és elfeledetten elhunyt Codyt Denverben temették el. Halála után azonban egyfajta kultusz alakult ki körülötte. Szülőföldjének, Iowának a lakói erőszakkal próbálták megszerezni híres „földijük” hamvait. A szándékuk annyira komolynak látszott, hogy a denveriek egy harckocsit vezényeltek ki a sír mellé, azzal akadályozták meg a vadnyugati pisztolyhős exhumálását.
Források:
- Perczel Olivér: Buffalo Bill Magyarországon, FONS, 2013/2.
- Hahner Péter: A Vadnyugat – 20 hős, 20 talány, Animus Kiadó, 2012
- Hogy mik vannak…: Buffalo Bill Magyarországon, Budapest Főváros Levéltára
- Szabó Zoltán: Eötvös Loránd, a reneszánsz lelkű tudós, Magyar Geofizika, 2015/4.
- Perczel Olivér: Mit keresett Buffalo Bill Budapesten?, Múlt-kor
- Buffalo Bill Budapesten, Népszava
- Ülő Bika sziú törzsfőnök leteszi a fegyvert, Rubicon
- Finta Márk: Vérszomjas indiánok a Kerepesi úton – így tarolta le az amerikai vadnyugat-marketing a 20. század elejének Magyarországát, napunk.sk
- Így portyázta végig Magyarországot Buffalo Bill 1906-ban, Travelo
(Borítókép: Getty Images)
