Sokan akkor érzik igazinak a telet, ha hó is esik. Ezzel azonban feladatok is járnak, hiszen az utakat meg kell tisztítani, hogy járhatóak legyenek. Sokszor ez még manapság is komoly fennakadásokat okozhat, de hogyan védekeztek a hó és a jég ellen a múlt századokban?

Rég volt már akkora hó Budapesten, ami megbénította volna a várost. Sőt, az elmúlt években szinte alig akadt olyan tél, amikor havas lett volna a táj. Tavaly esett egy kis hó, aminek kifejezetten örültek az emberek, de karácsonyra már nem maradt belőle semmi.

A hó mindig is komoly kihívást jelentett a fővárosban, ami komoly konfliktusokat okozott a lakosság körében. A Budapesti Hírlap 1886. február 14-i számában beszámolt arról, hogy

„Mentuler András cipész tegnap a Kender utcában hótakaritás alkalmával Szilágyi Lajos kőmívessel szóváltásba elegyedett s e közben annyira méregbe jött, hogy csákányával Szilágyinak az orrát leütötte”.

1895-től a Köztisztasági Hivatal feladata volt a hómentesítés. Ez nemcsak a hó összetakarítását jelentette, hanem a megfelelő helyre történő elszállítását is. Leginkább a Duna-partot jelölték ki hólerakodó helyként. Azokban a kerületekben, amelyek távol estek a Dunától, általában nagyobb területű telkeket vontak be erre a célra.

A hivatal vállalkozók bevonásával látta el a feladatot, 1896-tól 1907-ig Cséry Lajos cégén keresztül. Akkoriban még kemény telek voltak, így a hóeltakarítás komoly nehézséget jelentett. Cséry szerződése szerint akár éjjel-nappal rendelkezésre kellett állnia. A hómunkások hiánya is komoly problémát jelentett. Ha hirtelen nagy mennyiségű hó esett le, akkor sokszor nem sikerült gyorsan kellő mennyiségű munkást találni a feladathoz. A lovak korlátozott száma is nehezítette a dolgot. 1907 januárjában például olyan erős havazás volt, amely egy hétre megbénította a főváros közlekedését.

A jég szintén nagy kihívást okozott a múltban. A legenda szerint Mátyás királyt a Duna jegén koronázták királlyá. Az azt követő évszázadokban is sokszor befagyott a folyó, viszont ennek a korszakban a 20. század vetett véget.

Utoljára 1963-ban vonta be jégtakaró a Dunát Budapestnél, a mínusz 30 fokos hidegben még az iskolákat is bezárták.

1907-ben alapították meg a Fuvartelepet, így a Köztisztasági Hivatal velük együttműködve végezte a hó és jég elleni védekezést. Azonban ez sem jelentett végleges megoldást a problémára a Fuvartelep leterheltsége miatt. Ekkor is vállalkozókkal próbálták megoldani a hóeltakarítást, ekkor már pályázatokat írtak ki a feladatra. 1913-ban 36 darab régi szerkezetű hóeke állt a Köztisztasági Hivatal rendelkezésére, amelyekkel a hóekézési feladatot látták el. A kézi erővel történő hóeltakarítás is a hivatal feladata volt, azonban kevés pénzt tudtak felajánlani a munkásoknak, így komoly nehézségekbe ütközött a toborzás.

A II. világháborúban tovább bonyolódott a helyzet. A hadköteles férfiak nem tudtak hóeltakarítási munkálatokat végezni, így a hivatal arra kényszerült, hogy gyerekeket, nőket és idősebb férfiakat alkalmazzon. A háború utáni idők sem voltak könnyebbek. 1947 telén a valaha mért legvastagabb hó takarta be Budapestet, ami egészen március közepéig meg is maradt. A Dunát is olyan vastag jég borította, hogy át lehetett rajta sétálni.

1949-ben a Köztisztasági Hivatalt átszervezték Fővárosi Köztisztasági Községi Vállalattá. Az 1950-es évek végére sikerült a lóvontatást teljesen megszüntetni. 1978-ban létrehozzák a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatot, amely a rendszerváltás után, 1996-ban részvénytársasággá alakult, 2014-ben a társaság nonprofit zrt. lett. A köztisztaságért felelős állami vállalatok alakulásával együtt fejlődött a hóeltakarítási munkák szervezése is. A 60-as és 70-es években a gépesített rendszer mellett megjelent a hó- és jégolvasztó anyagok használata is.

A technikai fejlődés ellenére még a 21. században is volt rá példa, hogy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű hó megbénította Budapestet. Az egyik ilyen eset 1987 januárjában történt. Mínusz 15 fokos hideget mértek a fővárosban, és 20-40 centiméteres hótakaró fedte be Budapestet. A munkahelyek és iskolák megközelíthetetlenné váltak. A nagy hó és hideg mellé viharos erejű szél társult, ami napokra megbénította a várost. Gyakorlatilag teljesen leállt a városi közlekedés, hiszen az utak járhatatlanokká váltak. Az elfagyott fékrendszer miatt a fogaskerekű nem tudott fékezni, így egy másik szerelvénybe csapódott, a vezető életét vesztette. Hatalmas sorok álltak az utcán a friss pékáruért, többen fagyási sérüléseket szenvedtek. A Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat arra kérte a lakosokat, hogy ne fűtsenek éjszaka, mert a nagy fagy miatt bedugulhatnak a kémények, és így nem tudják elvezetni az égésterméket.

Szintén örökre emlékezetes marad 2013 tavasza is. Az emberek már a jó időre készültek, amikor a nemzeti ünnepen nagy hideg és tetemes mennyiségű hó lepte meg nemcsak Budapestet, de az egész országot is. A főváros környéki autópályák és a vasútvonalak is megbénultak, a katasztrófavédelem minden állampolgár mobiltelefonjára vészhelyzeti üzenetet küldött. A helyzetet tovább nehezítette, hogy pont a hosszú hétvége miatt az emberek jó része útnak indult.

A nagy mennyiségű hó és jég tehát komoly fennakadásokat tud okozni egy ország és egy város, így Budapest életében is. Ennek ellenére mind a gyerekek, mind a felnőttek évek óta várják az „igazi telet”, amikor újra fehérbe öltözik a főváros, és igazi karácsonyi hangulatban telhetnek az ünnepek.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Magyar Földrajzi Múzeum – Erdélyi Mór cége – Fortepan)

Címkék