1987 telének durva hidegfrontját egy életre megjegyezték, akik átélték. A tömegközlekedés gyakorlatilag megszűnt, legmelegebb ruhájukba burkolódzott emberek gázoltak a rekordméretű hóban. Ám mielőtt azt hinnénk, hogy valami igazán extrémben volt részünk, nem árt, ha tudjuk, hogy sokkal keményebb telek is akadtak már a városban. Ezek közül válogattunk néhány igazán emlékezeteset.
1458 – Amikor királyt választottak a jégen
Hunyadi Mátyás királlyá választásának körülményeiről itt olvashatunk részletesebben. Az esemény egyik legismertebb mozzanata, hogy uralkodónkat 1458. január 24-én, a Duna jegén választották meg. Az esemény a valóságban sokkal prózaibb módon, tárgyalóasztal körül zajlott, a várban főurak és főpapok, illetve a pápai legátus egyezett meg a király személyét illetően, majd a köznemesek is csatlakoztak hozzájuk. Bár egyes források szerint több százan gyűltek össze a folyónál, hogy kifejezzék szimpátiájukat, a választás semmi esetre sem a Duna jegén zajlott. Az időjárást tekintetbe véve egyébként nyugodtan történhetett volna ott is, hiszen ahogy Thuróczy János krónikájában is olvashatjuk: „A mennybeli Mindenható ezen az éjszakán fenekéig fagyasztotta be a Duna vizét, oly vastag, oly szilárd jég képződött, hogy másnap reggeltől mindenki hajó nélkül járhatott át a Dunán a jég hátán…”
1892 – Amikor Budapestre érkezett a sísport
Kevés főváros büszkélkedhet tömegközlekedéssel is megközelíthető sípályával, ám Budapest a Normafával ezek közé a helyek közé tartozik. Ezt pedig 1892 telének köszönhetjük, ugyanis ekkor csusszant le először a Kis-Sváb-hegyről Bély Mihály és Demény Károly két és fél méter hosszú, Oslóból rendelt síléceiken. Ahogy korábbi cikkünkben is beszámoltunk róla, ez a tél nem volt különösen hideg, azonban decemberben nagy hó esett, így az első budapesti siklás olyan szédítő élményt jelentett, hogy a két jóbarát másnap is nekieredt. Szerencséjükre ekkor összefutottak egy norvég társasággal, akik között síoktató is volt, így első kézből szerezhettek ismereteket, addigi tudásukra ugyanis újságokból tettek szert. Az első csúszás után két évvel meg is alakult az első magyar síegyesület, ám csak 5 év múlva esett Budapest környékén újra sportolásra alkalmas hó, a Normafánál kibontakozó síéletre pedig még néhány évet várni kellett.
1947 – Amikor legvastagabb volt a hótakaró
Nem elég a háború utáni bizonytalanság és a tetszhalálból éledező város, 1947 telén a valaha mért legvastagabb hótakaró ereszkedett a városra. Nemcsak februárban, de márciusban is jelentős mennyiség esett, így 40-60 centis hó borította az ország egyes részeit. Budapesten a Dunát olyan vastag jég fedte, hogy át lehetett rajta sétálni, ez a szétbombázott hidak miatt is könnyebbséget jelentett. A hó pedig egészen március 20-ig maradt.
1963 – Amikor utoljára fagyott be a Duna
Sarkvidéki idő csapott le az országra 1963 januárjában, a problémát pedig nem is elsősorban a havazás, hanem a hatalmas szél okozta, ami miatt a mínusz 30 fok körüli hideget mínusz 40-45 foknak érezte, aki az utcára merészkedett. A Tisza Tokaj alatt fenékig befagyott, egyes falvakba csak szánkón jutott el az élelmiszer, Budapesten pedig szépen lassan elkezdtek egységes jégmezővé összeállni a dunai jégtáblák. A folyó végül egészen Jugoszláviáig befagyott, amire az előző hét évben nem volt példa. Az iskolákat a gyerekek legnagyobb örömére január 20-án bezárták, és csak február 4-én kezdődött újra a tanítás. A farkasordító hideg mintegy három héten át tartott, Budapestnél ekkor fagyott be utoljára a Duna. Erre ma egyébként már nem sok esély van, itt olvashatjuk el, hogy miért.
2013 – Amikor mindenki maradt az autójában
2013. március 15-én a legtöbben azt hitték, túl vannak a tél nehezén, ám a kellemes, kora tavaszias napok után hóesés és farkasordító hideg csapott le a nemzeti ünnepre készülő fővárosra. Március 14-én még az évszaknak megfelelő időjárásnak örülhettünk, ami estefelé, pár óra alatt vett gyökeres fordulatot. Már ekkor esni kezdett a hó, igazán jelentős mennyiség azonban csak pénteken reggel érkezett a fővárosba. Noha az előbb felsorolt telekhez képest jóval kevesebb, 20 centi körüli hó esett, a hóátfúvásoknak és az ünnepek miatt megnövekedett forgalomnak köszönhetően a Budapest környéki autópályák megbénultak, de a városban mért napi hidegrekord is megdőlt. A mobilokra pedig megérkezett a katasztrófavédelem híressé vált üzenete: „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!”
Ha szeretnéd megtudni, hogy miért maradt olyan emlékezetes az 1987-es tél, akkor olvasd el korábbi cikkünket.
Források:
- Divany.hu – Soha többé nem fagy be a Duna
- Thuróczi János: Magyar Krónika, Magyar Helikon, 1957
- Index.hu – Nem a Duna jegén lett király Mátyás
- Index.hu – Tíz éve figyelmeztetett a Belügyminisztérium, hogy senki ne hagyja el az autóját
(Borítókép: Mészáros Zoltán – Fortepan)