A Bartók Béla út felfutása nem olyan régi ügy – bár építészetileg egy évtizede is adott volt minden, hogy egy kis darab Párizs legyen Budán, mégis fantáziátlan kifőzdék és kínai boltok váltották egymást a Móricztól a Gellértig. Az első fecske, aki a változást elindította, Tímár Tibor és társa volt, akik 10 éve megnyitották a Kelet Kávézót. Hogy a hely mitől szólt ekkorát, azt azóta sem tudni biztosan, de tény, hogy a hely télen-nyáron, hóban-hőségben tele van, a törzsvendégeinek pedig se szeri, se száma. Egy ekkora siker mellett különösen izgalmas, ha a tulajdonosok lapot húznak a 19-re, és új helyet nyitnak, de Tibor és a Kelet egyik üzletvezetője, Másik Attila ezt most megtették, és pár száz méterrel messzebb megnyitották a Művházat.
Bár rögtön azzal kezdik, hogy a Művház alanyi jogon van, és legkevésbé sem tekintenek rá úgy, mint egy Kelet 2-re, ez a belépéskor is látszik, hiszen teljesen más a két hely enteriőrje és miliője. Kicsit alaposabb tanulmányozás után pedig rájövünk, hogy az ételek jellege, de még az italok és a kávé is különböznek.
A Művház első blikkre is tökéletesen hű a nevéhez: a széles ablakokon át az utcáról is jól látszanak a csőbútorok, a fal faborítása és a szürke padlószőnyeg, ami
tökéletesen hozza a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát,
amikor a Nyugat már-már bekacsintott az ablakon, de azért még építettük a szocializmust. A halványzöldre festett csigalépcső és galéria pedig csak fokozza az érzést: tényleg olyan, mintha egy rendben tartott, korabeli művelődési házba lépnénk – ha nincs kiírva a neve, akkor is tudjuk, hova kalauzoltak minket a tulajdonosok.
Az enteriőr mellett pedig a küldetés is művházas – ifjúsági koncertek pont nincsenek, de a Művház galéria, könyvesbolt és co-working space is egyben –, egy direkt a közös szellemi munkára kialakított nagyobb asztalokon kisebb megbeszéléseket is lehet tartani.
A tulajdonosok eredetileg egyébként nem a Bartókra, hanem a Margit-negyedbe tervezték a koncepciót – a pályázatot meg is nyerték, ám a Covid miatt végül elmaradt, és évekkel később itt született újjá a vízió. Az üzlethelyiség bérbevételének itt is kitétele volt, hogy a tulajdonosok valamilyen kulturális szegmenst is kialakítsanak, így került a képbe a galéria. A White Cube-utánérzést elvetették, a kocsmagalériánál többet akartak,
így jött létre a Művház egyedi hangulata, ahol a gasztronómia és a kultúra azonos hangsúlyt kap.
A Művház művészeti projektjeiért az 11_11 felel – ők választják ki többek között azt a képzőművészeti alkotást, ami a viszonylag tágas, üres falfelületre kerül, és másfél havonta cserélődik, havonta egyszer pedig beszélgetős szabadegyetemet is tartani fognak művészeti témában. De lesznek izgalmas könyvbemutatók, változatos beszélgetések kulturális, tudományos, közéleti témában is. A Művház másik nagyon fontos képzőművészeti lába a könyvesbolt – a belső egyik falán és a galérián végig az ISBN + kiadó művészeti kiadványai kapnak helyet. Az ISBN + válogatott kiadványai egyébként csak itt kaphatóak Budán, ezen kívül csak a Baross utcai boltjukban lehet kézbe venni a kiadványokat.
A művészet mellett a gasztronómiai koncepciót is alaposan átgondolták. Étel- és italfronton a természetesség és az egészség a hívószó, a kávé pedig itt is kulcsfontosságú. Egy budapesti pörkölőből, a Casino Moccából ismert Kis Zoltán és a Flow Coffee-s Antalóczy György által alapított Spektrumból érkezik kétféle, a havonta, kéthavonta váltakozó, világos pörkölésű specialty kávé, a teakínálathoz pedig a Zhao Zhoutól érkezik a muníció. Borból csak natúrt tartanak, mentesből pedig úton vannak a házi, fermentált italok is.
Ételfronton látszik, hogy az egészség mellett az is fontos volt, hogy a kínálat kellően könnyed maradjon. A pultban a konyhán készült sós és édes muffinok, croissant-alapú vega szendvicsek és helyben készült sütik vannak. A főételek között van egy melegítő, pikáns, hűvös időre hangszerelt vöröslencse-leves, egy könnyű, de laktató superfoodsaláta is.
Az utcában egyedül itt van pinsa, az a római eredetű lepénykenyér, ami hasonlít ugyan a pizzához, de a háromféle, 00-s, a rizs- és a szójalisztnek, illetve a 3 napos kelesztésnek köszönhetően nemcsak könnyebb, de élettanilag is jóval hasznosabb. Háromféle feltéttel kínálják, klasszikus paradicsomos-kecskesajtos, gombás-juhtúrós vagy chimichurris változatban.
A polenta szintén szokatlan főételként, de aki csípi a műfajt, az nagyon fogja szeretni a kívül ropogósra sült, belül krémes darabot, amit vagy édeskrumplival, dióval és kecskesajttal, vagy aszalt paradicsommal és gombával adnak egy adag zöldsaláta társaságában.
Bár alapvetően reggeli ételnek számít, egész nap van frittata is – most éppen sült hagymával, de a beltartalom a szezonokkal együtt változni fog. A gasztronómiai koncepción látszik, hogy itt alapvetően a laza étkezésre gyúrnak – legyen szó egy munkaebédről, ami után még szeretnénk produktívak maradni, vagy egy olyan vacsoráról, aminek nem célja, hogy utána rögtön arccal essünk az ágyba. Ezzel egyébként szintén nagyon jól illeszkednek a Művház letisztult, funkcionális, kicsit skandinávos hangulatához.
A süti-kávé mellékétkezéseket is ugyanebben a szellemben képzeljük el: a konyhára nem kerül be a fehér, finomított cukor, amit csak lehet, datolyával édesítenek a muffinoktól a sütiken át. Ha valami nagyon megkívánja a cukrot, mint például a könnyű citromos ricottatorta, akkor abba finomítatlan nádcukor kerül.
Bár a Bartókon egymást érik a jobbnál jobb helyek, a Művháznak sikerült megvalósítani azt az egyensúlyt, hogy egyszerre legyen érdekes kulturális és gasztronómiai szempontból is. Bár nem kifejezetten hajtanak arra, hogy ők legyenek az a hely, ahol egész nap verjük a gépet egy kávé mellett, de a színes kínálatnak köszönhetően abszolút alkalmas arra, hogy a munka mellett egy könnyű, egészséges reggelit vagy ebédet is beiktassunk, esetleg itt beszéljük át a következő projektünket egy kávé-süti mellett – pihenésképpen pedig az aktuális képzőművészeti kiállításon fussunk végig.
ELÉRHETŐSÉGEK
Művház
