Serényi Zsolt és Urbán Roland neve kikerülhetetlen nemcsak a budapesti, de a magyarországi BBQ-szcénában is. A Bp BARbq alapítói maradtak a húsnál, de új helyükön, a Bp-Texas-Mexicóban grillen és tex-mex inspirációval erősítenek.
A Bp BARbq nyitása óta biztos pont az Akácfa utcában, pedig a VII. kerületnek ez a része sok mindenen átment ebben az időszakban. Bár sok vendéglátós kifejezetten fél a bulinegyedtől, Serényi Zsoltnak és Urbán Rolandnak annyira bevált a lokáció, hogy mikor a Bp BARbq-tól pár saroknyira kiadóvá vált egy félig kész helyiség, úgy döntöttek, itt valósítják meg a hosszú ideje dobozban lévő projektjüket.
A Bp-Texas-Mexico ugyanis régóta ott van Zsolt és Roland fejében, sőt, a projekt bizonyos elemeibe már azok is belekóstolhattak, akik gyakran járnak Zsolték pop-up vacsoráira.
A duó ugyanis kifejezetten szívesen kísérletezik új és régi ízekkel, technikákkal, receptekkel a belvárosban és a Rómain is. Zsolték terepe eddig főleg a BBQ volt, a lassan, indirekt hővel kezelt húsok után most viszont átváltottak a magas, direkt hőn készült koncokra, azaz a grillre.
„A faszén azonban összeköt”
– mondják.
A korábban már sokszor kipróbált grilltechnika így most saját konyhát kapott az Akácfa utca Király utca felőli végén.
A galériás helyiségen első blikkre érződik a tesztoszteron – nyerstégla falak, sötét asztalok, székek a barna különböző árnyalataiban és jó nagy képernyők. Ebédidő lévén nincsenek bekapcsolva, de egyébként rendszeresek lesznek a sportközvetítések.
Zsolték elárulták, hogy ezúttal kicsit a BARbq fölé lőttek tálalásban és kínálatban is, de azért csak óvatosan, hogy önazonosak maradjanak. Ahogy egy törzsvendégük és zenész barátjuk mondta:
„Ha a Bp BARbq a blues, akkor a Bp-Texas-Mexico a jazz.”
Az étlap és az itallap is biztató, az étellista nem túl hosszú, de kiváló ízléssel válogatták össze, és bár a név alapján arra gondolhatunk, hogy ez egy tex-mex hely, az étlap helyre teszi ezt a kérdést is. A főszereplők megint csak a húsok: szegy, skirt, rib-eye vagy porterhouse.
A tálalásra és a kísérőkre azonban valóban erősen hatott a tex-mex konyha. A komplex, szaftos, kiváló minőségű prémiumhúsok egyébként önmagukban is hibátlanok – így aztán külön élvezet volt olyan kísérőkkel összekóstolni, amik úgy hozzák a húsok lényegét, hogy önmagukban is élvezetesek maradnak. Ez egyébként abban is kijön, hogy nem variálják őket túlságosan: van sült bab, paradicsomsalsa, tejföl, krémes sajt, sültkrumpli-püré, rizs és világbajnok coleslaw, amit ügyesen párosítanak az adott hússal. Itt egy kis koriander jön mellé, ott egy kis csípős salsa, de alapjában véve nincs túlgondolva – és ez így tökéletes.
Ami pedig a húsokat illeti: lehet, hogy Zsolték eddig csak a pop-upok alkalmával ismerkedtek behatóbban a grillel, de mostanra eléggé belejöttek. Ugyanazzal a beszállítóval dolgoznak, akivel eddig, az alapanyag minőségét illetően így nincs kétségünk, de a tányéron lévő végeredmény arra utal, hogy a technikát is jól elsajátították.
Az itallapra szintén érdemes odafigyelnünk – a rövidek között túlsúlyban van a tequila és a whiskey, de jó pár mezcalfajtát is megtalálunk rajta. Vannak klasszikus és signature-koktélok, a tex-mex hangulat miatt pedig nem maradhatnak el a különböző Margariták sem. Roland, aki az itallapért felel, kifejezetten büszke a Beer-A-Rita nevű darabra, amit egy amerikai ital inspirált.
Zsolték nem mondják, hogy a sharing conceptre építenek – annál jóval nagyobb adagok kerülnek a tányérra –, azt viszont hangsúlyozzák, hogy az ételek jellegéhez megy az, hogy bedobjuk őket a közösbe. És tényleg: az étlap elején lévő, roppanós bőrrel együtt kínált grillezett malaccsászárt, a chicharrónt nyugodtan lehet szimultán fogyasztani a grillcsirkével, avagy éppen a steakekkel, nincs előétel-leves-főétel szekció.
Desszert viszont igen, ráadásul nem is akármilyen. Régen ettünk már olyan izgalmas desszerteket egy alapvetően maszkulin, húsos helyen, mint a Bp-Texas-Mexicóban. Az egyik egy tökéletesen eltalált csokis sajttorta ropogós mogyorós réteggel, a másik pedig egy ropogós tésztakosárban lévő ananászos tarte karamellel.
Erről a műfajról szokást azt hinni, hogy egy maszkulin muszkliméregetés, ahol csak az számít, hogy mekkora szelet hús kerül a szmókerbe vagy a grillre. Zsolt és Roland azonban megint bebizonyították, hogy a műfaj van annyira kifinomult és aprólékos, mint egy macaronkészítő kurzus. A fix étlap mellett természetesen itt is meglesz a szokásos játszótér napi ajánlat és pop-up események formájában, hogy a mindennapi kreativitásról és meglepetésekről se kelljen lemondaniuk sem a vendégeknek, sem az alkotóknak.
ELÉRHETŐSÉGEK
Bp-Texas-Mexico
