Apáthy Melinda sosem rajongott különösebben a főzésért, ám amikor kislánya megszületett, egyre többször állt felháborodva a kenyérpultok előtt.
„Hogy jön ahhoz bárki, hogy ezzel etesse a gyerekemet?” – gondolta.
A harcos természetű újságírónak nem is kellett több, elhatározta, hogy a család saját, otthon készített kenyeret fog enni. Amikor már jól ment a sütés, észrevette, hogy Diósdon, ahol gyerekkora óta élt, másoknak is problémát jelent jó minőségű kenyeret beszerezni, így szinte szívességből kezdett a szomszédoknak is sütni, aztán a szomszédok szomszédjai is bejelentkeztek, Melinda pedig hamarosan észrevette, hogy egy kisközösség várja hétről hétre a kenyereit.
Közben pékvégzettséget szerzett, és a pékműhelyes Vajda Józsefnél is tanult egyet-mást a szakmáról. Mielőtt főállású pék lett, utolsó újságcikkét a Szápári Ökofarmról írta, azóta is használja a lisztjeiket. Először csak rendelésre sütött pékségében, majd 2,5 éve saját üzletet is nyitott, néhány hete pedig egy nagyobb, tágasabb, több lehetőséget rejtő helyre költözött.
Bár itt még érezhetően sok a tennivaló, de a kenyerek és péksütik illata már otthonosan tölti be a teret, a régi vásárlók pedig egymás után térnek be, örülnek, hogy szebb, nagyobb üzletbe költözött a kedvenc pékük. Megrendelést is leadhatunk, de be is ugorhatunk egy péksütire, a brunchmenü egyre fejlődik, szendvicsek, joghurtok, kávé már kapható, a nagy ablakokon át áramlik be a fény, és mivel sok család vásárol a Pékanyunál, egy gyereksaroknak is jutott hely. A kinti, kellemes terasz és a kerthelyiség még alakul, de nyáron, ha minden a tervek szerint halad, már programok is lesznek.
Melinda tényleg igazi pékanyu, semmi olyan nem kerül ki a kemencéjéből, amit saját kislányának ne adna szívesen,
másrészt igyekszik az őt körülvevő kisközösség igényeit maximálisan figyelembe venni, miközben saját, táplálkozással, sütéssel kapcsolatos elveit sem téveszti szem elől. Fontosnak tartja az egészséget és azt, hogy természetes, hazai kistermelőktől érkező hozzávalókkal, adalékanyagok nélkül dolgozzon. Ezenkívül pedig érzéseket is szeretne átadni a vásárlóinak. A kakaós csigához például egy különleges gyermekkori élmény köti, hosszú ideig dolgozott azon, hogy kevesebb cukorral alkossa újra az emlékhez kötődő ízt.
A pékségben többféle alapkenyeret és néhány különlegesebb változatot is találunk, valamint egyszerre nagyjából 10-féle péksütit. Mi éppen a szerdai vegán napon látogattunk el Pékanyuhoz, ilyenkor mindig többféle vegán péksütit lehet megkóstolni. Tiszta, természetes ízek fogadnak, nincs spórolás,
nem kell aggódni, hogy a croissant végébe jutott-e a töltelékből.
Melinda kenyerei vadkovásszal készülnek, a péksüteményekhez kevés élesztőt használ, és hosszú ideig keleszt. Édesítőszerek száműzve, ahol muszáj (például a kakaós csigában), ott a megszokottnál jóval kevesebb cukrot használ.
A kenyerek közül a Szápári félbarnát próbáltuk (1400 Ft / 0,5 kg), kellemesen érvényesül benne a savanykás, kovászos íz, másnap is teljesen frissnek hatott. Péksütik közül a sajtos pogácsa (650 Ft) szerelem volt első harapásra, finoman átjárta a tésztát a különböző sajtok íze, kellemesen érződött egy kis füstöltség is. Nagyon bejött a teljes kiőrlésű szilvalekváros papucs (750 Ft), nem spóroltak a milotai, cukormentes, üstben főzött lekvárral, de látványos és finom volt a vegán málnás-pisztáciás csiga (1190 Ft) és a vegán kakaós csiga (750 Ft) is. Bár a vegán leveles tészták természetesen különböznek a vajas változatoktól, a Pékanyunál gusztusos, méretes és gazdag ízű péksütemények készülnek belőlük.
Még mindig aránylag kevés helyről mondhatják el az ott lakók, hogy saját pékjük van. Ehhez kell egyfajta személyesség, bizalom a szakember és a vásárlók részéről, mindenkinek tisztelnie kell a másik fél ötleteit, visszajelzéseit. A Pékanyu viszont éppen ilyen hely, egy, a környéket és az ott élőket is jól ismerő arc vállalkozása, aki kenyerei és péksütijei által, szívvel-lélekkel kapcsolódik szeretett kisközösségéhez.
ELÉRHETŐSÉGEK
Pékanyu
