Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy éttermekkel teli világ, amit egyik napról a másikra bedöntött egy járvány. A következő években volt, aki túlélt, volt aki nem, és volt, aki más módon folytatta a vendéglátást. Mese a salátázóról, a vegán séfről – akiért egész Tel-Aviv rajongott – és az újrakezdésről.

Amikor 15 évvel ezelőtt Saás Petra és Tausz Péter megnyitották a Fruccolát Budapesten, valami egészen újat hoztak létre, annak ellenére, hogy sokáig hezitáltak, hogy reggelizőnek, kávézónak vagy salátázónak definiálják-e önmagukat. A közönség aztán döntött, a Fruccola pedig több helyszínen lett az egészséges, gyors, friss ebéd szinonimája, az első „salátázó” Budapesten. A Covid kifejezetten nem tett jót nekik, az azt követő időszakban pedig egymás után zárták be az éttermeiket. Az utolsó egység után pedig úgy döntöttek, valami mással kezdenek foglalkozni a vendéglátáson belül. 

Azt tudták, hogy olyan helyet szeretnének, ami családias, egy kicsit olyan, mintha a vendég egy házibuliba érkezne, és azt is, hogy a Földközi-tenger medencéjének konyhája lesz az irány. Ekkor hozta őket össze a véletlen Harel Zakaim séffel, aki a tel-avivi vegán gasztroszcénában volt kifejezetten nagyágyú, míg a Covid el nem sodorta az ő vállalkozását is.

Harel nyitotta az egyik első vegán éttermet Tel-Avivban, még 2012-ben, majd egy vegán shawarmázót, amiről nemcsak a helyi, de a nemzetközi sajtó is ódákat zengett – még Jamie Oliver is ellátogatott hozzá, mint a város egyik kulináris csúcsához.

Bár Petráék először csak tanácsadót kerestek, annyira jól működött a kémia, hogy végül Harel Budapestre költözött, hogy az új étterem, a Goli séfje legyen. Petráék az új helyet az egykori Fruccola helyén, a korábbi Goldberger Textilgyár irodáinak épületében, a CEU Arany János utcai egységének aljában nyitották meg – innen kapta a nevét is a Goli. Az étterem két hete látogatható, előtte tesztüzemben működött, de azóta már bárki betérhet. Megéri. Tényleg.

A Goli jó nagy részét elfoglalja a nyitott konyha – akár az utcáról is látni, ahogy Harel és társai a faszénre dobálják a zöldségeket és a húsokat. Az egésznek van egy nagyon ősi hangulata, a felszerelésnek köszönhetően ugyanakkor nagyon modern is. Ja, és faszénhegyek ide, különleges füstök oda, az ajtón kilépve az édesanyánk sem mondaná meg, hogy étteremben voltunk, ami nem mellékes, a legtöbben ugyanis nem szeretik, ha a kabátjukon rajta marad az étlap. A széles pult felett az alapanyagok, az italok, a növények tényleg azt a benyomást keltik, hogy egy ismerős nappalijában vagyunk, aki éppen főz ugyan, de mi azért leülhetünk, majd kiszalad, ha épp ráér. A falakon körben Labrosse Dani vidám grafikái mutatják be Goldberger Leó életének fontosabb szakaszait – megéri böngészni, míg az ételünkre várunk, a laza, családias belsőért pedig a 81 Font Építésziroda és Szendrő Péter felel.

Az étlapot kézbe véve azonnal lehet tudni, hogy jó helyen járunk, még egy falatot sem kóstoltunk, de látszik, hogy aki összerakta, az merőben mást akar, mint az unalomig ismert izraeli, közel-keleti fogásokat újradefiniálni.

Bár az étlapon van labneh és tahina, ezzel vége is a klasszikus itthoni közel-keleti éttermek fogásainak, és olyan izgalmas újdonságok közül szemezhetünk, amiket nem nagyon találunk meg máshol Budapesten.

Italfronton ugyanez a helyzet: a koktéllap ugyan rövid, de csak signature-italok vannak rajta, olyan hangulatban, mintha egy tel-avivi tetőteraszon ücsörögnénk. 

A koncepció egyébként ugyanaz, mint a közel-keleti helyeken általában: jöjjünk többen, és együnk közösen. A sharing concept jegyében mi is több előétellel kezdtünk, a tunkolás reményében egy kis zsák kenyérrel, melyben vegyesen van meleg pita, kovászos kenyér és friss kalács, kaptunk 10 éves labneh-t házi zahtarral, lapított krumplit, égetett padlizsánt, mandolincéklát. Akinek feltűnik a rengeteg zöldség, az jó helyen nyúlkál – a Goliban van kenyér, és van hús, de az összes többi fogás vegán és gluténmentes.

Harel ugyanis hisz a zöldségek ízében, és abban, hogy egy jó zöldséget nem kell szétfűszerezni, csak só, bors és megfelelő technika kell nekik, hogy kidomborítsák a lényegüket.

A labneh – ami egyébként az egyik legkrémesebb, legfinomabb labneh, amit valaha kóstoltunk – így természetesen nem tejtermékből, hanem szójából készül, a 10 év pedig a recept kora. 

A szivárványcsili-tányér ötfajta csípős paprikát rejt különböző formákban, grillezve, nyersen kockázva és krémekként. Önmagában kicsit kemény lenne, de mindenféle mellé eszegetni őket, rákenni erre is meg arra is és játszani még egy kicsit az ízekkel a tányérunkon – arra tökéletes! 

A krumpli a grillről-höz például tökéletes – a grillen kilapított főtt krumpli tzatzikival megfelelően semleges, hűvös, hogy egy kis csilikrémmel feltüzeljük, ha pedig köretet keresünk, akkor is nagyon jó választás az étlapon található húsok mellé.

Az égetett padlizsánnak mámorító, faszenes illata van – mintha egy erdélyi vinete készítésen vagy egy arab konyha hátsó udvarában járnánk. A faszénen sült-füstölt padlizsán íze viszi ezt az ételt, de nagyon illik hozzá a mogyorós aromájú tahina és a krémes matbucha, vagyis az órákon át főzött, fűszeres, meleg izraeli paradicsomsaláta, amit mi inkább már szósznak hívunk. 

A szekció kedvence azonban a faszenes mandolincékla volt. A vékonyra szeletelt céklakarikák szélét megcsípte a faszén, mellé pedig egy kis lágy, tormás labneh jár mártogatósnak. Aki szereti a céklát, az azért, aki pedig nem, az azért kóstolja meg, mert ritkán lehet ennyire egyszerű, mégis zseniális formájában elkapni a céklát – külön fun fact a tormás tálalás, ami kifejezetten a közép-európai konyhában társul céklával, de a minimálsózást kapott, égetett céklához is nagyon illik. 

A húsmentes főételek közül meg kellett kóstolnunk a vegán shawarmát laskagombával – bár ez nem az a recept, amivel Harel bevette Tel-Avivot, azért azt érezzük, hogy a séf elég jól tudja, hogy kell a maximumot kihozni a laskából. A shawarma nagyon finom, viszont ezen nem fogunk tudni osztozkodni, de a benne lévő alapok mixe, a különböző állagok és szaftok keveredése olyan eredményt ad, hogy nem is nagyon akarunk.

A vegán vonal végére maradt a freekeh saláta, ami önmagában is egy falat Izrael a rengeteg petrezselyemmel, gránátalmával, sült citrommal és krémes mentadzadzíkivel. Lehetne köret is, de annyira komplex és tökéletes, hogy fölösleges más ízekkel összeengedni.

A húsos ételek közül a bárányhússal töltött pita szerintünk igazi népkedvenc lesz: omlós bárányhús, körülötte ropogós, meleg pita krémes tahinával, fanyar ambával (savanykás mangószósz) és egy kis facsart paradicsommal. 

A borjúonglet maradt a végére. A szinte fűszer nélkül érkező, medium szeletek egyrészt tökéletesen visszaadják a hús valódi jellegét, másrészt remekül párosíthatók szinte az összes korábban próbált előétellel vagy körettel. 

Mondanánk, hogy nagyon drukkolunk a Golinak, de valószínűleg nem lesz rá szükség – magától is pillanatokon belül hatalmas kedvenc lesz. A vagány koncepció, a hely lazasága, a kedves kiszolgálás, a mediterrán hangulat és a különleges, egyszerűségükben is páratlanul finom fogásoknak köszönhetően biztosan sorban állós hely lesz a következő hónapokban. 

ELÉRHETŐSÉGEK

Goli

Címkék