A főváros pesti oldalának első számú forgalmi csomópontja idén 88 éves. Nevében ugyan egy tér, de valójában semmi térszerű nincs benne, sokkal inkább emlékeztet egy olyan gigantikus méretekkel megáldott piacra, aminek megtervezésekor az anarchia írta a szabályokat, így az egész egy valóságos középpont, illetve konkrét határok nélküli káosz. De persze így szeretjük – merthogy sokan szeretik –, annak ellenére, hogy ha valami hiányzik belőle, az a szépség. Elmeséljük a történetét.
Ha végigpásztázunk a XIV. és X. kerület határán álló Örs vezér tere sűrű és változatos panorámáján, az első, ami az eszünkbe juthat róla, a már említett káoszosság mellett, hogy szocreál. Pedig az, hogy itt legyen egy tér, azt még csak nem is a szocializmus évtizedei alatt találták ki, hanem a múlt század 30-as éveinek elején. Aztán persze a terület fejlesztését, egyre részletesebb kialakítását már az 50-es évektől kezdődően hajtották végre, és ennek nyomait a mai napig magán viseli – és valószínűleg még jó ideig magán is fogja, hiszen egy ekkora méretű tér alapokat érintő átalakítása olyan volumenű munka lenne, ami hosszú évekre lefagyasztaná Pest működését, ráadásul irdatlan sok pénz felemésztésével is járna.
Amikor 1932-ben úgy döntöttek, hogy legyen itt egy tér, azt igazából semmi nem indokolta. A terület az akkori város legszélén állt, és egy nagy útkereszteződésen kívül az égvilágon semmi nem volt itt. Se házak, se emberek, se infrastruktúra, se tömegközlekedés. Ahol ma a metró található, az a rész a lóversenypályához tartozott még akkor. A HÉV végállomása sem itt volt, hanem a helyiérdekű vasútvonal a Keleti pályaudvarig ért. Az Árkád Bevásárlóközpont helyén egy lovassági gyakorlótér állt, aminek már ekkor tervbe volt véve a felparcellázása, akárcsak az úthálózat kiépítése a téren és környékén. A zuglói oldalon ekkor még jórészt kertek és mezőgazdasági területek voltak.
A tér névadójának a hét vezér egyikének (Ocsád) fiát választották, ám egészen 1970-ig régiesen írták a nevét: Eörs vezérnek. Az Ö kezdőbetűs változat a metróval együtt érkezett meg a térre, annak ellenére, hogy a végállomást ekkor még nem a térről nevezték el, hanem az egyik itt futó útról: Fehér úti végállomás. Ez amiatt történhetett, hogy az Örs ebben az időben még nem számított Pest jelentőségteljes részének, viszont a fejlődése innentől kezdve indult el. Így tíz évvel később már a város egyik legfontosabb tényezőjének, egyik legnagyobb forgalmú csomópontjának számított.
Az első változást a tér arculatában azonban nem az 1970-es, hanem még az 1950-es évek hozták el. A környék csendes, kertvárosi jelleget kapott azzal, hogy a Kerepesi út és a Pillangó utca közötti részen 1954 és 1961 között szocreál stílusú, zöldterületekkel tarkított lakótelepet húztak fel. Az 1960-as években aztán a terület egyre gyorsuló ütemben kezdett el fejlődni, és amikor 1970-ben megnyitották a metró végállomását, az addigi peremvárosias, kertvárosi jelleg szinte teljesen eltűnt. Ekkor helyezték át ide a HÉV végállomását, és ekkor lódult meg igazán az 1967-ben elkezdődött lakótelep-építés is, ami több ütemben zajlott és egészen az 1980-as évek közepéig tartott. Ezek persze már nem az 50-es években épített szép szocreál épületek, hanem egyenpanelházak voltak, amiket a köznyelv akkoriban csak dán panel néven emlegetett, ugyanis azokat a dán Larsen-Nielsen cég nagypaneles technológiája alapján húzták fel.
Erre az időszakra esett a tér komoly közlekedési csomóponttá alakítása is. Ennek része volt a már említett új HÉV-végállomás, de kiszélesítették a Kerepesi utat is, a fejlesztés vesztesei pedig a bringások lettek, ugyanis ekkoriban Budapest határától egészen a Keleti pályaudvarig még egy kerékpárút vezetett, ami viszont az átalakítási munkálatoknak köszönhetően megszűnt. És még egy dolog történt: előbb kiépült a villamosvégállomás, mellé később pedig buszvégállomás is került, ahonnan már trolik is indultak. Aztán jöttek sorra a vásárlóterek.
1980. október 29-én nyitotta meg kapuit Magyarország első nyugati stílusú üzletközpontja – ha úgy vesszük, „plázája” –, a Sugár, amit 2004-2007 között korszerűsítettek, ekkor építették hozzá a mozit. A Sugár megnyitását 10 évvel később, 1990-ben az Ikea követte, majd újabb 12 év elmúltával, 2002-ben az Árkád bevásárlóközpont érkezett, amit 2013-ban bővítettek ki. Fontos változást hozott a tér életében a 2001-ben elindult a teret átszelő 3-as villamos, meg az, hogy a 62-es vonalát meghosszabbították Kőbányáig.
Mint minden térnek, úgy az Örsnek is megvoltak a jelképes épületei. Az egyiket, a metróvégállomás jellegzetes, M alakú épületét 2007-ben lebontották, helyére a ma ismert új végállomás került. A másik a tér közepe táján trónoló Gomba, ami egyszerre volt jegypénztár és iroda. Még ma is áll, de már inkább a tér csúfságára, mint előnyére. Hogy mi lesz a sorsa, az még a jövő zenéje, mint ahogy az is, hogy lesz-e még az Örsön valaha is felújítás. Ráférni ráférne.
Az Örs vezér tere nem szemrevaló, ha nagyon megengedők vagyunk, akkor azt mondhatjuk rá: annyira rút, hogy az már tényleg szép. De nem is ezért szeretik az itt lakók. Hanem a praktikussága miatt, meg azért, mert már megszokták. Töméntelen mennyiségű ember halad át rajta nap, mint nap, legalább kétszer, reggel munkába menet és aztán hazafelé. Mégiscsak ez Budapest legnagyobb tere, bár nincs benne semmi térjelleg. Középpontja még csak-csak van, a Gomba és környéke, de pontosan megjelölhető határai nincsenek, minden irányba csak körülbelül tippelni lehet, hogy merre és hol is ér véget ez a szétfolyó, hatalmas nagy placc. De persze akárhányszor is átkozzuk is el, ha nem lenne, akkor bizony hiányozna.
