A várost járva nemritkán belebotlunk valami furcsa, ma már sokszor értelmetlennek tűnő dologba vagy építménybe, melyeknek egykor nagyon is megvolt a maguk funkciója, de ma már inkább csak itt felejtett emlékként állnak valahol a városban. Viszont vannak olyan tárgyak is, amelyek egy-egy eseménynek állítanak emléket, mint a botlatókövek vagy az árvízjelző táblák. Összegyűjtöttünk néhány meglepő dolgot a városból.
1/4
Árvíz szintjét jelző emléktáblák
Az 1838-as pesti árvíz olyan nagy pusztítást végzett a városban, hogy a mai napig mi is rengeteg cikkünkben felemlegetjük, hiszen bármennyire szomorú eset volt is, közrejátszott a város alakításában. A jeges ár először a belváros alacsonyabban fekvő területeit öntötte el, így a Váci utca és a Deák Ferenc utca környékét, de hamarosan a Nemzeti Múzeum környékéről is menteni kellett a lakosokat. S bár Pesten volt a legnagyobb a rombolás, Budán, a Vízivárosban is megsérültek az épületek. A víz a mai Nagykörút területén volt a legmagasabb, Ferencvárosban pedig 2,6 méter vízmélységet mértek. A korabeli adatok szerint a pesti oldalon 2281 házat pusztított el a víz, míg Budán 204 ház omlott össze. Ha figyelmesen sétálunk a városban, akkor több helyen is észrevehetjük a jeges árvíz szintjét jelző táblákat, így van egy a Bródy Sándor utcában (a Nemzeti Múzeum kerítésén), a belvárosi ferences templom oldalfalán vagy a Gyorskocsi utcában is.
2/4
Napórák a házakon
Bár a világ legidősebb napóráját nem Budapesten fogjuk megtalálni, azért érdemes nyitott szemmel és a házakra fel-felpillantva járni a várost, mert a 19. és a 20. századi városban nem volt ritka, hogy a bérpalotákat napórával díszítették. A napóra egyébként két részből áll: egy vízszintes síkon lévő pálcából, ami árnyékot vet, és egy számlapól az órajelekkel. Az időt pedig úgy tudjuk leolvasni, hogy éppen melyik számot érinti az árnyék. Ilyen napórát láthatunk ma a Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán álló Gschwindt-ház homlokzatán is, amin a középen lévő mosolygós Napot a feltámadást és az erőt szimbolizáló kakas és az éjszaka madara, a bagoly fogja közre. A ház egyébként a szabadkőműves tanokat és az okkultizmust kedvelő Gschwindt Györgyé volt, akiről saját korában az a hír járta, hogy az itteni titkos laborjában kutatta az örök élet elixírjét. A legenda szerint talált is valamit, de annyira izgult a bejelentéstől, hogy mielőtt barátainak előadhatta volna az új ismereteket, szívrohamban meghalt.
3/4
Óra a Múzeum körúton
Van egy óra a Múzeum körúton, ami 1912 óta mutatja a pontos időt, sőt, valaha ez volt Pest legpontosabb órája is, mégis kevesen tudnak a létezéséről. Annyira kevesen, hogy a szerkesztőségünkből is csak azok tudnak róla, akik egyetemi éveiket az ELTE Múzeum körúti campusán töltötték. Az óra története összefügg az egyetem Múzeum körút 6–8. szám alatti épületének tetején lévő obszervatóriummal, ahol a hallgatók egykor a műszerek kezelését gyakorolták, de a vasút, a posta és a telefonhírmondó számára is innen adták a pontosidő-jelzést. Ennek emléke ez az állóóra, aminek pontosságát az obszervatórium is bevizsgálta, az pedig teljesen természetes volt akkoriban a hallgatóknak, hogy ehhez igazodjanak, sőt még a járókelők is gyakran igazították hozzá a zsebórájukat.
4/4
Botlatókövek
Biztos, hogy mindenki látott már a városban sétálva fényes, sárgaréz kockaköveket, amik jellemzően egy-egy épület kapuja előtt helyezkednek el, néha pedig nemcsak egy darab van belőlük, hanem akár 3-4 is. Ezek a kövek az ún. botlatókövek, amik valójában emléktáblák, és Gunter Demnig német szobrászművész készítette őket. A projekttel a nácik által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak, homoszexuálisoknak, Jehova tanúinak, keresztény ellenzékieknek, fogyatékkal élőknek és az ellenállási mozgalmak tagjainak állít emléket. Budapesten a Ráday utca 5. szám előtt helyezték el az első ilyen követ, 2007-ben, de a pesti belvárosban számos helyen láthatunk botlatóköveket (184 db van a városban) az áldozatok nevével, születési évével és halálának idejével.
