Budapest meghatározó elemei voltak, hozzátartoztak a városhoz. Mára lebontották, átalakították, megszüntették, ellopták vagy a Dunába hajították őket. Némelyik közülük örökre felszívódott, mintha sosem lett volna, mások funkciójukat vesztették vagy elkerültek eredeti helyükről. Eltűnt budapesti tárgyak nyomába eredtünk.

Ferihegy madarai

A Ferihegyi repülőtér 2-es terminálja 1985. november 1-jén nyílt meg az utasforgalom számára, a terminálban pedig műalkotások is helyet kaptak. A legnépszerűbbek ezek közül a váró szürke színvilágát megtörő, a mennyezetről lelógó színes madarak voltak, melyeket Péter Vladimir Munkácsy-díjas művész készített. 49 darab 50x110 centiméteres, üvegszálas poliészter madárról volt szó, melyek mindegyike egyedi darab lett, és damilról lógott alá az utasok, kiváltképp a gyerekek örömére. Péter Vladimir madarai a MALÉV-gépek belső tereibe is kerültek, ezek jávorfából készültek. A 2-es terminál felújításakor a színes alkotások sajnos eltűntek, több magánkézbe került, ám az elkallódott madarakból 17-et sikerült fellelni, felújítani. Tavaly augusztus óta a Klauzál téri vásárcsarnok főhajójában megtekinthetők:

 Ebben a régi MALÉV-reklámban pedig eredeti helyükön tűnnek fel egy pillanatra a madarak:

 

A Gomba, vagyis a Gombák…

Találkozzunk a Gomba alatt! Na jó, de melyik alatt? Budapesten ugyanis több Gomba van, illetve volt. A leghíresebb talán a Széll Kálmán téren állt, melynek őse 1941-ben épült, és üvegkupolájával védte a várakozó utasokat. A hármas tagozású, fűthető várócsarnoknak még díszkútja is volt, esténként pedig gombaszerű tetőszerkezete neonfényben világított. A Gomba presszó az északi szárnyában kapott helyet. 1951-ben a teret átnevezték Széll Kálmánról Moszkvára, közlekedési infrastruktúráját helyreállították, a Gomba pedig egyszerűbb formát kapott. Aztán 1970-ben lebontották, helyére metrókijárót építettek. Ám a tér új busz- és villamosmegállóit fedő esőbeállók szintén gomba alakúak lettek, bennük telefonfülkéket és büféket helyeztek el, a Gomba presszó pedig az állomás csarnokának épületében kapott helyet.

Azt mondják, az egyre rosszabb hírű presszóban megverték azt, aki tejet mert kérni. Szintén városi legenda, hogy a pártvezetés külön kérése volt, hogy felülnézetből a Moszkva tér tengerpartra hasonlítson: a metrókijáró fésűkagylót, a gombaformájú esőbeállók napernyőket formáztak, a sárga villamos a homokot, a kék buszok pedig a tengert szimbolizálták, a villamosvágányok hálózatai pedig a rákok homokfutamait.

A Széll Kálmán téri gombát 2015-ben bontották le a budaiak nagy szomorúságára.

Egyébként Pestnek is van Gombája, méghozzá a Blaha Lujza téren, szökőkút formájában, mely egy rövid időre – a tér felújítása miatt – szintén eltűnt. És eltűnhet az Örs vezér téri Gomba is, a kör alakú egykori forgalomirányító központ, amely pár éve még jegypénztárként működött, de azóta üresen áll, illetve találkozási pontként funkcionál, akárcsak a Nyugati téri forgó óra.

Csibilámpa

A csibilámpa egy tűzcsapra emlékeztető, világító jelzőlámpa volt, mely az 1940-es évektől 30-40 évig a hazai utcakép meghatározó elemeként segítette a közlekedést. Közlekedésbiztonsági funkciót látott el, a járdasziget kikerülési irányát jelezte úgy, hogy kivilágította a terelőoszlopot. Az égők azonban rendszeresen kiégtek bennük, ráadásul rengeteg autó látta kárát annak, hogy a csibilámpa egy masszív vasszerkezet volt, ezért a további balesetek elkerülése érdekében a 70-es években műanyag terelőoszlopokra cserélték. Nevét egyébként egy magyar mérnökről, Csiby Ernőről kapta.

Eltűnt szobrok

Kolodko Mihály miniszobrai sajnos gyakran jutnak erre a sorsra: meglovasították már Süsüt a Szabadság térről, eltűnt, majd meglett a csokirajongó Gombóc Artúr miniszobra Tihanyban, a Szabadság térre elhelyezett miniusánkát pedig politikai okokból egyenesen a Dunába dobták, de szerencsére békalábat növesztett, és visszacsücsült a rakpartra. A Köztérkép eltűnt szobrokat listázó oldala szerint azonban számos olyan budapesti alkotás is van, mely egyszer csak felszívódott, és sosem lett meg. Így járt Török Ádám miniszobra a Bem rakparton, melyet Ámmer Gergő szobrászművész készített, Radnóti Miklós 1969-es csepeli mellszobra vagy Munkácsy Mihály 1944-es szobra, mely a 70-es évekig az Epreskertben állt.

Fűthető utcabútorok

Végül hoztunk egy kakukktojást. Mert bár maguk a bútorok megmaradtak, de a bennük lévő hő sajnos eltűnt. Ezek a felnagyított Duna-kavicsokat formáló kövek, melyeket két formatervező, Szöllőssy Barbara és Pyka Zsolt alkotott, 2004-ben kerültek a Móricz Zsigmond körtérre. A valódi kőből készült, belül üreges, meleg vizes csövekkel ellátott szobrok eleinte a távhőszolgáltatónak köszönhetően melegítettek is, vagyis olyan közösségi tárgyakként funkcionáltak, melyek nemcsak találkozási pontokat jelentettek, de melegedő- és pihenőhelyként is működtek, hiszen a külső hőmérséklet változásának megfelelően melegedtek fel akár 15 fokos hőmérsékletűre, hogy nekik dőlve még egy hidegebb téli napon is komfortos legyen a várakozás. Kihelyezésük idejében emiatt nagyon is népszerűvé váltak a budapestiek körében. Aztán a téren folyó metróépítkezés miatt lecsatlakoztatták őket a távhővezetékről, és már legalább egy évtizede nem melegítenek.

Források

(Borítókép: Csibilámpa 1958-ban a Clark Ádám téren, háttérben az Alagúttal, forrása: Fortepan)

Címkék