Nguyen Thuy Phuong, Wang Song Tao, Anh Tuan és Regős Dániel nagyot vállaltak, és a pandémiában nyitott Arany János utcai QUÍ melletti üres üzlethelyiséget stoppolták le, hogy megvalósítsák eddigi budapesti gasztrovállalkozásaik legkomplexebb tagját, az OPIUM-ot. Ami tudatosan lett egyszerre étterem és bár, sharingkoncepcióval működő vacsorahely és csipegetésre szólító, pultnál beszélgetős, egzotikus italokat kínáló műhely. De erről majd később.
A dizájn talán még a megszokottnál is erősebb, a QUÍ pagodás intimitása helyett az OPIUM inkább nagyvilági, grandiózus élmény, pláne a világos és szellős megoldások, a sok tükör és a hosszú közösségi asztal miatt is. Nem hiányozhatnak a tradicionális részletek, apróságok, ahogy a gyönyörű virágok sem. Természetes anyagokban és színekben tobzódik a hely, jóleső a szemnek ez a frissesség és a szokásos sztereotípiák elhagyása. A fényekkel és a tükrökkel is jól játszanak.
Ha a hátsó, akár szeparálható étteremrészbe sétálunk be, csupán egy üvegfallal van leválasztva a konyha, ami lényegében egybenyílik a QUÍ konyhájával, bár a munkafolyamatok külön zajlanak. Ha szeretjük ezt a fajta látványkonyhaérzést, akkor érdemes ide, belülre foglalni asztalt, hogy megleshessük egy tésztabatyu készítését vagy a faszenes grilles akciókat.
Az OPIUM az indokínai ízeket, fogásokat hozta el Budapestre. De miben más, mint a XIII. kerületi KHAN vagy a szomszédos QUÍ? Mitől lesz meg a saját karaktere? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, mikor Phuonggal és Taóval ebédeltünk, teljesen rájuk bízva magunkat, hogy bemutassák az OPIUM legjavát.
A vietnámi–francia találkozás olyan ízeket, alapanyagokat és konyhatechnológiákat emel be, amikre nem volt példa az előző három étteremben.
Az európai gyarmatosítás, a francia kulinária megjelenése Ázsiában fontos gasztrokulturális mérföldkő volt, nagyon sokat tett hozzá akár a kínai, akár a vietnámi vagy az indiai konyhaművészethez. A gyarmatosítás folyamán érkezett a térségbe például a vaj, a bagett, de a paték, pástétomok fogyasztása is. Mindebből azonnal következtethetnénk a bánh mì szendvicsre, de az OPIUM-ban ez kap egy modern, elegáns csavart. Eleve megjelenik egyfajta elegancia, ami egyrészt a környékre reagál, másrészt a hely jellege is túllép egy átlagos gasztrobáron. Emelkedettebb, kifinomultabb.
Minden egyszerre érkezett, az asztal egy pillanat alatt megtelt, gőzölgött, illatozott. A gyönyörű, friss osztriga mellé zöldfűszeres-citrusos topping járt, tökéletesen kiegészítve a tenger összes ízét, amit magában foglal a luxusétel. Az első osztrigaélményt akár náluk
is átélhetjük, ezzel a harsány zöldfűszeres extrával átlendít a kezdeti félszen. Nagyon kerekké teszi az ízeket.
Faszén fölött készül a Szent Jakab-kagyló, melyre metélőhagyma, mogyoró, sült, ropogós hagyma és csili kerül.
Ez egyetlen falat rengeteg ízzel, és nagyon jól áll mellé a Hanoi Rocks vietnámi szilvás koktél. Fantasztikus volt a megjelenő bagettszeletkékre helyezett grill-sertéscsászárhús, pástétom, vaj és kis savanyú –
gyakorlatilag ez idézte meg a bánh
mìt, csak ebben a tapasjellegben, könnyebben fogyaszthatóan. Különlegesség a sertéssel és rákkal töltött tésztabatyu, ami úgynevezett crème blanche-ban fürdött, ami egy tejföllel és mustárral készülő, nagyon selymes szósz (ez is a francia iskolából érkezik!), ami szép kiegészítése a batyuknak.
A har gow dim sum fogás kizárólag színtiszta rákhússal készül, a nem lui cuon nyári tekercsek pedig szintén kapnak egy extrát, méghozzá a rákbetét helyett a faszénen készülő omlós marhahúst. A pufók rolókat mogyorószószba márthatjuk, igazán könnyed fogás, rengeteg frissességgel és ízzel.
Kevés az átfedés a szomszédokkal, de a QUÍ-ben már megismert tempurázott perillalevelek itt is megjelennek az étlapon, és hozzájuk társul még a wonton chips is, amihez mentaszósz dukál. Ezek a ropogtatnivalók egy koktélozás mellé is jól jönnek, persze a magasztalt patés tapaskákkal.
Wontonlevest, alap-pho-levest és a vörösboros marhával készített változatát is kérhetjük, ami egy mélyebb és összetettebb ízvilág. A vietnámi húsleves rajongóinak ajánljuk, mert más színben tünteti fel ezt a fogást. A nom ngo sen saláta
–
sok lótuszgyökérrel, friss zöldekkel, csilivel és rákkal
–
egy frissítő étel: amikor már elteltünk az ízekkel, jöhet belőle pár falat, aztán folytathatjuk akár a grillen készült oldalassal, akár egy szószos wokos étellel vagy az OPIUM sült fekete rizzsel, ami abszolút rendhagyó fogás, és Phuongék egyik kedvence. A maga naturálisabb formájában, nem mindent túlordító fűszerezéssel, hanem sok frissességgel. Ehhez talán a szintén OPIUM névre hallgató, rizsvodkaalapú, licsis, jázminteás, mézes koktélt éltük a legjobban. Nem véletlen, hogy mindkettő ezt a nevet kapta…
Tényleg érdemes az alkoholmentes vagy az alkohollal készülő koktélokból is rendelni, mert sok
egzotikus
ázsiai hozzávalóval dolgoznak, és kiegészítik az ételeket.
Elárulhatjuk, hogy bár még sok vele a munka, de az OPIUM alagsorában egy további helyet is nyitnak majd Taóék, az indokínai tematikától Japán felé haladva. Gasztrobárosan, elvonulósan és kevés ülőhellyel, egy nagy, középre épített pult köré gyűlve étkezve és koccintva.
