Malackodó urak, meztelen táncosnők és szerelmes rendőrkapitány – Pikáns örömtanya állt a Vígszínház helyén

A kiegyezés előtt Pest sehol sem tartott pajzánságban Bécshez képest, így a tehetősek kénytelenek voltak a császárvárosba kiruccanni egy-egy görbe hétvégére. Így tett a jómódú pesti serfőző, Tüköry (Spiegel) Sándor is, aki a látottak alapján elhatározta, hogy osztrák mintára létrehozza Pest első erotikus lokálját. A lelkes vállalkozónak saját serfőzdéje volt, amelynek története egészen 1832-ig nyúlt vissza. A mai, a Szent István körút – Hollán Ernő – Katona József és a Pannónia utca által határolt területen elhelyezkedő üzemhez malom és jókora kert is tartozott. A csinos, üvegezett verandával és oszlopsorral díszített sörkimérést pedig Pollack Mihály tervezte.

Tüköry úgy döntött, ennek az épületnek a hátsó részében ad helyet a „különlegesebb” szórakozásnak. Így jött létre 1861-ben a Neue Welt, vagyis Újvilág mulató, tulajdonképpen a jelenlegi Vígszínház helyén. A környék ekkoriban egészen másként festett, teljes joggal volt a város legrosszabb hírű része. Az itt található Fatér neve arra utalt, hogy ezen a helyen tárolták a dunai fakereskedők a portékájukat, a lécekből, fűrészáruból, hasábokból álló rakások pedig kiváló menedéket nyújtottak a pesti alvilág kevésbé fehérgalléros részének. Rablók, gyilkosok, zsebesek a rejtekhelyek használatáért cserébe garantálták, hogy senki se dézsmálgassa a kereskedők szabad ég alatt hagyott árukészletét.

Andrássy Gyula és a táncosnők

Tüköry azonban elég dörzsölt figura volt ahhoz, hogy könnyedén szót értsen a nehézfiúkkal, új lokáljában ingyenbelépőért és potyavacsoráért kidobóként, kocsisként alkalmazta őket. Igazán jó kocsisokra pedig szüksége is volt a tulajdonosnak, hiszen a környék rossz híre miatt, biztos, ami biztos, inkább saját fogatokkal szállíttatta az Újvilágba előkelő vendégeit. A hely egyébként éppen miattuk volt meglehetősen diszkrét, a vendégsereg rangrejtve, álarcban mulatott. Jóllehet csúszott néha egy-egy baki a névtelenség olajozott gépezetébe, mint például a „szép akasztott” látogatásakor, amiről így írnak a korabeli források:

„Vasárnap este e helyiséget gr. Andrássy Gyula is meglátogatá néhány barátjával. Amint erről a Ziehrer zenekara értesült, rögtön az Andrássy-indulót kezdte játszani. Erre a közönség (körülbelül háromezer vendég) fölkelt helyéről, s kiáltá: »éljen Andrássy!« A miniszterelnök mindenfelé közöntgetve fogadá e kitüntetést.”

Ha a történet nem csak a korabeli pletykalapok kitalációja, akkor nem tűnik valószínűnek, hogy a politikus mosolya őszinte lett volna, mikor felismerték, ugyanis az Újvilágban olyan állandó és egyszeri produkciók várták a publikumot, mint bécsi énekesnők, francia zenei társulatok, spanyol táncosnők, indián akrobaták és egy bitang hamisan daloló olasz énekesnő. Az egyik legnagyobb attrakció a Braatz kisasszonyok voltak, akik a műveltebb közönséget célozták: óriási földgömbökön egyensúlyozva jelenítették meg a görög mitológia nőalakjait, igaz, hogy meztelenül. A tánckar sem volt túlöltözött, az itt szereplő hölgyek csak álarcot, illetve hófehér kesztyűt viseltek. 

A szombat esték királynője pedig Mademoiselle Antoinette volt, francia sanzonokkal és az előadás alatt fokozatosan redukálódó ruhamennyiséggel.

Az Újvilágnak egyébként sokszor felrótták, hogy német nyelven hirdeti programjait, szellemes kis tárcában ki is keltek ez ellen a korabeli lapok, a hely pedig azért is lehetett a prostitúció melegágya, mert a rendőrség elsősorban a politikailag nem elfogadható elemek üldözésével, nem pedig a valódi bűnözők lecsukásával törődött. Élükön a rendőrkapitánnyal, akinek hamarosan hű segítője is akadt az Újvilágban…

A panamakirály és a kurtizánkirálynő

Mademoiselle Antoinette ide, Braatz nővérek oda, a legszebb hölgy az Újvilágban a kasszás, a vörös hajú Reich Fanni volt. A családját korán hátrahagyó szépség Linzer Antalnak, az Újvilág karmesterének (egyes források szerint magának Tükörynek) felesége volt. A hölgy egy romantikus véletlen folytán ismerkedett meg a korabeli rendőrfőkapitánnyal, a csinos, magas, jó családból származó Thaisz Elekkel: a kapitány fizetés nélkül akart besétálni a mulatóba, Fanni pedig felháborodva azon, hogy valaki, akinek a rend fenntartása lenne a feladata, nem fizet, kiabálni kezdett. A temperamentum megragadta Thaiszt, szerelme viszonzásra talált, Reich Fanni pedig megszökött a jóképű rendőrrel.

A pár ezután akár el is lovagolhatott volna a naplementébe, ám közel sem ennyire romantikus jellemekkel van dolgunk. Thaisz Elek bár rendőrfőkapitányként nappal lelkesen küzdött a prostitúció ellen, esténként empirikus úton szerzett tapasztalatot róla és le is fölözte a kéjlakokba áramló összegeket, valamint régi jó barátságot ápolt Luft Rézivel, a korszak ismert madámjával és osztrák besúgóval, aki az Újvilágnak is segített szolgáltatásaival.

Fanni szökése után az Újvilág hanyatlani kezdett, Linzer Antal pedig ennek hatására elhatározta, hogy beszél a rendőrfőkapitánnyal. Először levelet írt neki, és megfenyegette, ám mikor erre nem kapott választ, a kapitányságra ment, ahol tört-zúzott, botrányt csinált. Ez éppen kapóra jött Thaisznak, aki rendőrségi orvosokkal elmebajt diagnosztizáltatott vetélytársánál, és a Lipótmezőre záratta. Szegény karmestert ott is érte a vég: három nappal később.

Thaisz így végre feleségül vehette szerelmét, aki a férje kínálta hátszéllel a magyar prostitúció keresztanyuja lett, a legősibb szakmát szabályozó 1867-es törvény után pedig gyakorlatilag ő döntött arról, ki és hol létesíthet bordélyt. Thaisz pedig, jóllehet kétes ügyletei miatt évekkel később távozott a rendőrség éléről, rossz közbiztonságot és korrupt testületet hagyott maga után. Az Újvilág viszont nem sokkal élte túl két ikonikus munkatársa, a karmester és a gyönyörű kasszás távozását, 1870-ben bezárt.