1897. május 9-én játszották Budapesten az első nyilvános és épp ezért hivatalos focimeccset. A hatása óriási volt, egymás után alakultak a klubok, és még Hajós Alfréd is kivette a részét a sportág diadalmenetéből.
A foci Angliából származik, legalábbis azt a formáját, amit ma ismerünk és játszunk, ott fejlesztették ki a XIX. század második felében. Az első fociklub, a Sheffield FC a mai napig létezik, bár nem az első osztályban tartózkodik épp, hanem jóval lejjebbiben. Bár ez semmit nem von le a futballklub érdemeiből. A Sheffield FC 1857-ben alakult meg, az első magyar klub pedig 40 évvel később, 1897 februárjában. Ez pedig az akkor már 12 éve létező sportegyesület, a Budapesti Torna Club (BTC) futballszakosztálya volt.
A klub elnöke ekkor az egyik alapító, Ottó József volt, akinek remek érzéke volt nemcsak a szervezéshez, de a nemzetközi sportéletbe is sikerült integrálódnia. Többek között alapítója volt az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottságnak, és jó érzékkel az is benne merült fel, hogy oda kell figyelni a focira, mert rövid időn belül nagyon népszerű játék válik belőle. Ottó egyébként az első olimpiai érmesünk, Hajós Alfréd testnevelő tanára is volt a sportoló gimnáziumi évei során. Rajta kívül még hárman vettek részt a futballszakosztály megszervezésében: Stobbe Ferenc, Iszer Károly és Ray Ferenc.
Stobbe Ferenc volt a csapat edzője, és ő volt az is, aki lefordította angolról magyarra a labdarúgás szabályait, valamint az alapítást követő napra már egy mérkőzést is sikerült leszerveznie. Ebben pedig Ray Ferenc segített neki, ő vezette le a meccset, és válogatta össze a játékosokat is a többi szakosztály sportolóiból (pl. tornászok, kerékpárosok, úszók és atléták). Hajós Alfréd is köztük volt, pár évig játszott is az élvonalban, majd abbahagyta a focit, de az edzősködést akkor sem adta fel, sőt még a játékvezetésbe is belekóstolt.
A harmadik, Iszer Károly meghatározó játékosa volt a klubnak, és fontos szerepe volt abban, hogy 1897 októberében megvalósult az első hivatalos magyarországi nemzetközi labdarúgó-mérkőzés. A Budapesti Torna Club focistái az osztrák Wiener Cricketer und Football Club játékosait fogadták egy barátságos meccsen. Hogy ki nyerte az összecsapást, és hogy mi lett a pontos végeredmény, azt jótékony homály fedi, de az biztos, hogy ekkor kapott nagy lökést a foci iránti egyre fokozódó szenvedély, és az elkövetkező években egyre több futballszakosztályt alapítottak, többek között ekkor született meg a ferencvárosi meg az újpesti foci is.
De vissza a májusi meccshez! Az első hivatalos és nyilvános összecsapásra még házon belül került sor 1897. május 9-én, és a BTC sportolóiból alakították ki a két csapatot. Ezt megelőzte egy szintén hivatalos, de még nagyon amatőr próbameccs februárban. Utóbbiról mindössze annyit tudni, hogy a hóbuckák között megtartott meccsen három ember is eltörte a lábát. Amikor aztán májusban elérkezett a bemutató mérkőzés, addigra az amatőrséget sikerült maguk mögött hagyni, köszönhetően elsősorban a szabályokat jól ismerő, már említett Ray Ferencnek. A mérkőzésre szerették volna, ha nagy tömegben jönnek az érdeklődők, így hatalmas hírverés előzte meg a bemutató mérkőzést. A május 9-i sporteseményen ismét csak a BTC sportolóiból összeállított csapatok csaptak össze. A meccs kimondottan gólzáporos volt, bár csak az egyik kapu hálója rezgett meg újra és újra. A piros-fehér mezesek 5–0-ra győzték le az ellenfél kék-fehér mezeseket. A győzelem elsősorban Ray Ferenc érdeme volt: a győztes csapatban játszott, és csak ő már jó pár cselt ismert és alkalmazott is.
Bár a Budapesti Torna Club érdemei elévülhetetlenek, ma már csak a sporttörténészek ismerik a nevét. Az 1948-ban megszűnt egyesület eleinte, a századforduló időszakában még simán nyerte a nemzeti bajnokságokat, azonban más egyesületek, mint az FTC vagy az MTK, jóval nagyobb játékosállománnyal bírtak, így hamar kiütötték a BTC-t az első helyről. Azonban még jó darabig a legjobb csapatok között volt, nyert ezüst- és bronzérmet is az egyesület. Viszont egyre több vitája volt a Magyar Labdarúgó-szövetséggel (például azért is, hogy a hazai csapatokban kizárólag magyar focisták játszhassanak), akik profi és üzleti irányba tolták el a focit, a BTC vezetői pedig ezt nem díjazták. Így az 1920-as évek végén kilépett az egyesület a profiligából, és az amatőrök között folytatta. Ez pedig lejtmenetet eredményezett, és amikor a II. világháborút követően megszűnt, már nem is volt futballszakosztálya az egyesületnek. Az ezredfordulón lelkes emberek megpróbálták feltámasztani a BTC-t BTC-Rákosmente néven, ami a 2000/2001-es szezonban meg is nyerte a Budapest-bajnokság I. osztályát, ám az NB III.-ba már nem tudott továbblépni az ehhez szükséges anyagiak hiánya miatt, így az egyesület ismét megszűnt.
Forrás:
(Borítókép: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény – Fortepan)
