A Hajós utca egyre jobb hely: persze nemcsak azért, mert napról napra világsztárok lejtenek végig rajta, és a szuper pizza, az eredeti lángos, az extra taco és a vegán ételbár mellett itt van a város egyik legkedvesebb vintage butikja. Valahogy olyan nagyvárosi, ahogy a luxusboltokkal szórt Andrássyról idekanyarodunk, elhagyjuk a csodás Operaház épületét, és megéljük a sétálóutcát, ami azért inkább nekünk lett kitalálva. Mutatósak az itteni épületek, tele vannak a bisztrók előtti, saját indíttatásból több növénnyel zöldített teraszok, kutyák szaglásznak, tényleg idilli képet fest az utca. Nem egy kopár, rossz aurájú helyet szeretnénk most romantikus köntösbe burkolni, valóban ez a helyzet a Hajós utcai délutánokkal. Egy hónapja pedig a pizzák, a lángosok és a tacók mellett feltűnt a kedvenc nyári édességünk is.
Az Erdei Fagyizó története kezdődhetett volna akár több generációval ezelőtt is. Egy fiatal házaspárnak köszönhetjük a márkát, ami először Gyömrőn volt elérhető, majd idén augusztustól már a belvárosban is megtaláljuk. Erdei Tamás gazdaságmérnöki területről érkezett, de ahogy mindannyiunknak fontosak az emlékek, ő is sokszor ezekhez nyúlt vissza. A nagymama mennyei sütijeihez, desszertjeihez. Felesége, Nóri pedig egészségfejlesztő és megannyi, a tudatos táplálkozással és életmóddal összeköthető diszciplína szakértője. A Covid sok karrierelhagyás, váltás és újraindulás katalizátora volt. Tomiék pedig belefogtak kalandjukba, amit elhivatottabban nem is csinálhatnának.
Megpályázták a gyömrői üzlethelyiséget, ami alapvetően egy filagória felújítása és belakása miatt lett kiírva, mára pedig az egész város náluk fagyizik. Többször is elhangzott beszélgetésünk során, hogy mennyire hálásak a gyömrőieknek, akik nyitottan álltak hozzájuk, és már egyetlen gombóccal meg lehetett győzni őket, hogy van élet a színezők, az állományjavítók és a természetellenes aromák világán túl is.
Nemhogy van élet, hanem az az igazi. Természetesen, lódítás nélkül. Tomi éjt nappallá téve tanult és kísérletezett, fejlesztett, mígnem elkezdte elérni azt a minőséget és ízvilágot, amiért voltaképpen elkezdték ezt az egészet. Olyan fagyik születtek a miniműhelyben, amik például teljes egészében hozták a felhasznált gyümölcsök ízét vagy éppen a választott sütemények fagylaltformátumú verzióját.
Nincs adalék, mesterséges színezék, égig érő habos fagyi. Van helyette szicíliai citrom, brontei pisztácia, cabernet sauvignon vörösbor, banán, ecuadori csokoládé és prémiummangó.
A fagyispultjukban mindig van egy teljesen cukormentes íz, a fantáziafagyik pedig gluténmentes toppingokkal készülnek, így a mákos guba kiflije vagy a tejfölös túrógombóc prézlije is. A fagyik fele általában tejmentes alapra építkezik, ami szintén fontos kritérium náluk.
Kis kanalakkal mindegyik aktuálisan a pultban lévő ízt megkóstoltuk, és meg is próbáltunk felállítani egy sorrendet, de aztán elengedtük ezt az erőltetett listázós hülyeséget, és csak élveztük az ízeket. A kedvenceket pedig gombóconként faltuk be, pillanatok alatt, cukorsokk és vízivási kényszer nélkül. Ez pedig óriási szó.
Az említett túrógombóc egy csoda, tényleg azt az ízt kapjuk meg, ami a mélytányérba rendezett gombóckák legjobb falatjait jelenti: mindent, ami a tányér alján marad. Prézlistül, édes tejfölöstül.
A madártej kvázi a vanília helyett volt épp a pultban: rengeteg tojásból, krémesen és ízesen, a kis fehérjefelhőcskékkel a tetején. Maradjunk a klasszikus magyar desszerteknél, és folytassuk a mákos gubával, amibe az említett gluténmentes kifli került. Ez is felültet a nosztalgiavonatra, ahogy a szuperfahéjas almás pite is telitalálat.
Hibátlan az eper, a citrom, az ecuadori csoki, a fagyik királynője, a pisztácia, és megkockáztatjuk, hogy a nyár folyamán nem ettünk ennyire jól kibalanszolt sóskaramella-fagyit sem. Pedig volt pár hetünk, amikor a fagylaltról szólt minden. Tomiék úgy tervezik, hogy ameddig jó az idő, ők örömmel fagyiztatják a környéket, néhány ősziesebbre hangolt ízzel is. Egy ilyet már meg is kóstolhattunk: a mézes gesztenye is pazar! Felkészül a sütőtök, a ropogós mogyi és a mézeskalács.
A késő ősz, kora tél beálltával azonban háttérbe húzódnak, és rápihennek a fagyiszezonra.
Ízléses és szívhez szól ez a kis üzlet, és megfigyelhetünk néhány családi albumból kölcsönzött képet is a többi fagyis tematikájú fénykép mellett. Nem véletlen, hogy Tomi ekkora tisztelettel pillantgat az Opera felé. Nagypapája és édesapja is művészek voltak, a patinás Ybl-épületben, a reflektorfényben élték le a fél életüket. Mi több, fiuk is operaénekesnek, tenornak készült, így ezért is
többszörösen stílszerű az Erdei név és a fagylaltozó helye, szellemisége.
Ha még kihasználnánk a melegebb napokat, felvidítanánk magunkat valami édessel, vagy csillapíthatatlan vágyat érzünk a város egyik legjobb sóskaramella-fagyija vagy a mennyei tejfeles túrógombóc fagyiváltozata megkóstolására, akkor tudjuk, merre kell menni: Erdeiékhez az Operához vagy persze Gyömrőre!
