Működött benne toronyóragyár, leghíresebb lakója pedig a pár évig a ház műteremlakásában élt és dolgozott Mednyánszky László, a szegények festője volt, aki különengedéllyel hatvanéves kora fölött még haditudósítóként is működött az I. világháború alatt.
A ház
A Gonda-ház 1904 és 1905 között épült fel a Práter utca elején, a Nagykörúthoz közel, de a Corvin köz, valamint az Üllői út sem esik messze tőle, sőt, a közvetlen közelében találjuk, a Práter utca 11. alatt álló Szent Benedek Gimnázium és Örömhír Általános Iskola előtt A Pál utcai fiúk 2007-ben átadott szobrát is. Hatalmas méretekkel bíró lakóépület, ami ráadásul – szemben a környék többi régi házával – kimondottan jó állapotban van, de legyen is, elvégre mégiscsak a magyaros szecesszió egyik legszebb példája a városban, műemléki védettség alatt álló épület.
A Gonda-ház nemcsak kívülről nyűgözi le az embert szemet gyönyörködtető díszítéseivel, ritka szépségű kovácsoltvas kapujával, lenyűgöző nemességével és finom formáival, hanem érdemes beljebb is menni. A lépcsőházban az esztétikai élményünk csak fokozódik. A fali díszítések, a festések és a színek, a lámpák, a lépcső, a padló meg a korlát is már magukban is műremekek, de egyben nézve olyan hatást kelt a Gonda-ház lépcsőháza,
mintha egy műalkotás belsejében járnánk, egy életre kelt háromdimenziós festmény finomabbnál finomabb részletei között.
Az építtető
A ház építtetője és névadója is egy bizonyos Gonda Dezső volt, aki ügyvéd volt, és irodalmi tevékenységet is végző hírlapíró, később királyi tanácsos. Pesten végezte a jogi tanulmányait, és már ez idő alatt szerkesztett, méghozzá az Egyetemi Lapok nevű periodikát, ami az Egyetemi Kör és a Magyar Diákság, később a Budapesti Egyetemek és Főiskolák Ifjúságának hivatalos lapjaként jelent meg havonta kétszer. Gonda írt verseket, készített rajzokat is, melyek a Vasárnapi Ujságban és a Magyar Szalonban jelentek meg, de novelláskötetet is kiadott (Ismerőseim, 1891), sőt egy regénye is megjelent, Ágnes címmel (1893). Gonda és családja sokáig a József körút 23. alatt élt, ő adott megbízást Kőrössy Albert Kálmánnak, hogy egy bérházat építsen, amire végül 1904–1905-ben került sor.
A tervező
Kőrössy Albert Kálmán Szegeden született, két évvel a kiegyezés után, és 1955-ben hunyt el Budapesten. Bár klasszicista jegyeket felmutató épületei is voltak, ő mégis a magyaros szecesszió egyik legnagyobb alakja, akit ugyan később kicsit elfelejtettek, de napjainkban már újra sokan ismerik a nevét. Ebben talán az is benne van, hogy az élete második felében, 1914 után már egyáltalán nem tervezett semmit, törvényhatósági tisztviselőként dolgozott a Főváros alkalmazásában. Pedig eredetileg építésznek tanult, Münchenben diplomázott, majd pár évet külföldön töltve a francia art nouveau-t és a német Jugendstilt tanulmányozta, mielőtt hazatért. A hazai építészzsenik közül egyértelműen Lechner Ödön és a magyaros szecesszió volt rá a legnagyobb hatással, maga is ebben a stílusban tervezte épületeit. 1895 és 1899 között Sebestyén Artúrral közös építészirodát vezetett, első fontosabb épületeit vele közösen tervezte.
Az egykori Eskü téren (ma Március 15. tér) állt a II. világháborúban súlyosan megsérült Osztálysorsjáték Palota, ami az első komolyabb megbízásuk volt (ezt megelőzően csak egy lakóházat terveztek a Kertész utcában). A második, egyben utolsó közös munkájuk a Kőrössy család csodaszép villája volt, ami a Városliget közelében, a Városligeti fasor 47. szám alatt található. A további neves épületeit már egymaga tervezte. Ilyen például a Walkó-ház az V. kerületben, a Sonnenberg-ház és a Kölcsey Gimnázium épületegyüttese a VI. kerületben és egy másik iskola a X. kerületben, az egykori Magyar Királyi Állami Széchenyi István Gimnázium, vagyis a Tündérpalota, amiben ma az Országos Pedagógiai Könyvtár, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára működik. Kőrössy híres épülete, sőt talán munkássága egyik ékköve az 1904–1905-ben felépült Gonda-ház a Józsefvárosban, ami a magyaros szecesszió szép példája, a már említett Tündérpalotával együtt.
A leghíresebb lakó
Bár a Gonda-ház alapvetően lakóépület volt, talán a hatalmas méretei okán vállalkozásoknak is helyet biztosított. A házban élt bizonyos Nadler Adolf műszerészmester is, akinek volt egy toronyóragyára, a Nadler és dr. Schönfeld, ami itt működött hasonlóan, mint a Cracuin–Reute–Enoch Immunitas Állategészségügyi Védőoltóanyag Termelő Intézet, ami szintén a Gonda-házban volt. De impozáns volt a lakók névsora is, akik között volt értékpapír-tulajdonos, fűszerkereskedő, kárpitos, papírkereskedő, gyógyszerész, tanár és királyi járásbíró is, csupa megbecsült és tehetős tagja az akkori társadalomnak.
De a leghíresebb lakója, akinek díszes emléktáblája is van a ház falán, a festő Mednyánszky László volt, aki az épület egyetlen műteremlakását bérelte 1907 és 1915 között.
Mednyánszky László az egyik legrégebbi eredetű magyar nemesi család sarja volt, ennek ellenére a szegények festője volt. Járványos betegeket ápolt, lakhatást és megélhetést szerzett fedél nélküli csavargóknak, és a szegedi árvíznél is segédkezett. Noha bárói címmel rendelkezett, és nem kellett volna nélkülöznie, de ezt választotta, és általában a létminimum határán élt. A képeit rendre eladta, és a befolyt összeget (a vagyonával együtt) a szegények javára fordította. Az, hogy ennyire kiállt az elesettek mellett (képeinek gyakori témája volt a szegénység, a kiszolgáltatottság és a magányosság), talán annak volt betudható, hogy maga is egy kisebbséghez tartozott: nyílt titok volt, hogy Mednyánszky a saját neméhez vonzódott, festményein is általában férfialakok szerepeltek. Arisztokrata származása óvta meg a botránytól és a meghurcoltatástól. Egész életében ízületi gondokkal küzdött, ennek ellenére rengeteget gyalogolt, és nemcsak a városban, hanem külföldi tanulmányútjait is jórészt gyalogszerrel tette meg.
Mednyánszky 1907-ben költözött be a Práter utcai Gonda-ház legfelső emeletén található műteremlakásba, ahol 1915-ig élt és alkotott. Ám egy idő után már csak keveset tartózkodott a lakásban, mivel kitört az I. világháború, a festő pedig (akit a barátai Medinek becéztek, önmagára pedig úgy hivatkozott, hogy az Öreg Kutya) haditudósítónak jelentkezett. Ekkor már 63 éves volt, ám Tisza István miniszterelnök különengedélyével elmehetett a háborúba. Az Est számára készített grafikákat a katonák kemény és viszontagságos életéről. Két éven át járta a frontokat Szerbiában, Galíciában és Dél-Tirolban. A háború azonban őt sem kímélte, maga is megsebesült, majd az 1919-ben már egészen beteg Mednyánszky Bécsbe utazott, és az ottani műtermében még abban az évben elhunyt. A Fiumei úti temetőben nyugvó festő idén kapott végre szép, díszes, az épülettel harmonizáló emléktáblát a Gonda-ház oldalán, amit idén áprilisban avattak fel.
