Működött benne toronyóragyár, leghíresebb lakója pedig a pár évig a ház műteremlakásában élt és dolgozott Mednyánszky László, a szegények festője volt, aki különengedéllyel hatvanéves kora fölött még haditudósítóként is működött az I. világháború alatt.
A ház
A Gonda-ház 1904 és 1905 között épült fel a Práter utca elején, a Nagykörúthoz közel, de a Corvin köz, valamint az Üllői út sem esik messze tőle, sőt, a közvetlen közelében találjuk, a Práter utca 11. alatt álló Szent Benedek Gimnázium és Örömhír Általános Iskola előtt A Pál utcai fiúk 2007-ben átadott szobrát is. Hatalmas méretekkel bíró lakóépület, ami ráadásul – szemben a környék többi régi házával – kimondottan jó állapotban van, de legyen is, elvégre mégiscsak a magyaros szecesszió egyik legszebb példája a városban, műemléki védettség alatt álló épület.
A Gonda-ház nemcsak kívülről nyűgözi le az embert szemet gyönyörködtető díszítéseivel, ritka szépségű kovácsoltvas kapujával, lenyűgöző nemességével és finom formáival, hanem érdemes beljebb is menni. A lépcsőházban az esztétikai élményünk csak fokozódik. A fali díszítések, a festések és a színek, a lámpák, a lépcső, a padló meg a korlát is már magukban is műremekek, de egyben nézve olyan hatást kelt a Gonda-ház lépcsőháza,
mintha egy műalkotás belsejében járnánk, egy életre kelt háromdimenziós festmény finomabbnál finomabb részletei között.
mintha egy műalkotás belsejében járnánk, egy életre kelt háromdimenziós festmény finomabbnál finomabb részletei között.
Az építtető
A ház építtetője és névadója is egy bizonyos Gonda Dezső volt, aki ügyvéd volt, és irodalmi tevékenységet is végző hírlapíró, később királyi tanácsos. Pesten végezte a jogi tanulmányait, és már ez idő alatt szerkesztett, méghozzá az Egyetemi Lapok nevű periodikát, ami az Egyetemi Kör és a Magyar Diákság, később a Budapesti Egyetemek és Főiskolák Ifjúságának hivatalos lapjaként jelent meg havonta kétszer. Gonda írt verseket, készített rajzokat is, melyek a Vasárnapi Ujságban és a Magyar Szalonban jelentek meg, de novelláskötetet is kiadott (Ismerőseim, 1891), sőt egy regénye is megjelent, Ágnes címmel (1893). Gonda és családja sokáig a József körút 23. alatt élt, ő adott megbízást Kőrössy Albert Kálmánnak, hogy egy bérházat építsen, amire végül 1904–1905-ben került sor.
A tervező
Kőrössy Albert Kálmán Szegeden született, két évvel a kiegyezés után, és 1955-ben hunyt el Budapesten. Bár klasszicista jegyeket felmutató épületei is voltak, ő mégis a magyaros szecesszió egyik legnagyobb alakja, akit ugyan később kicsit elfelejtettek, de napjainkban már újra sokan ismerik a nevét. Ebben talán az is benne van, hogy az élete második felében, 1914 után már egyáltalán nem tervezett semmit, törvényhatósági tisztviselőként dolgozott a Főváros alkalmazásában. Pedig eredetileg építésznek tanult, Münchenben diplomázott, majd pár évet külföldön töltve a francia art nouveau-t és a német Jugendstilt tanulmányozta, mielőtt hazatért. A hazai építészzsenik közül egyértelműen Lechner Ödön és a magyaros szecesszió volt rá a legnagyobb hatással, maga is ebben a stílusban tervezte épületeit. 1895 és 1899 között Sebestyén Artúrral közös építészirodát vezetett, első fontosabb épületeit vele közösen tervezte.
Az egykori Eskü téren (ma Március 15. tér) állt a II. világháborúban súlyosan megsérült Osztálysorsjáték Palota, ami az első komolyabb megbízásuk volt (ezt megelőzően csak egy lakóházat terveztek a Kertész utcában). A második, egyben utolsó közös munkájuk a Kőrössy család csodaszép villája volt, ami a Városliget közelében, a Városligeti fasor 47. szám alatt található. A további neves épületeit már egymaga tervezte. Ilyen például a Walkó-ház az V. kerületben, a Sonnenberg-ház és a Kölcsey Gimnázium épületegyüttese a VI. kerületben és egy másik iskola a X. kerületben, az egykori Magyar Királyi Állami Széchenyi István Gimnázium, vagyis a Tündérpalota, amiben ma az Országos Pedagógiai Könyvtár, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára működik. Kőrössy híres épülete, sőt talán munkássága egyik ékköve az 1904–1905-ben felépült Gonda-ház a Józsefvárosban, ami a magyaros szecesszió szép példája, a már említett Tündérpalotával együtt.
A leghíresebb lakó
Bár a Gonda-ház alapvetően lakóépület volt, talán a hatalmas méretei okán vállalkozásoknak is helyet biztosított. A házban élt bizonyos Nadler Adolf műszerészmester is, akinek volt egy toronyóragyára, a Nadler és dr. Schönfeld, ami itt működött hasonlóan, mint a Cracuin–Reute–Enoch Immunitas Állategészségügyi Védőoltóanyag Termelő Intézet, ami szintén a Gonda-házban volt. De impozáns volt a lakók névsora is, akik között volt értékpapír-tulajdonos, fűszerkereskedő, kárpitos, papírkereskedő, gyógyszerész, tanár és királyi járásbíró is, csupa megbecsült és tehetős tagja az akkori társadalomnak.
De a leghíresebb lakója, akinek díszes emléktáblája is van a ház falán, a festő Mednyánszky László volt, aki az épület egyetlen műteremlakását bérelte 1907 és 1915 között.
De a leghíresebb lakója, akinek díszes emléktáblája is van a ház falán, a festő Mednyánszky László volt, aki az épület egyetlen műteremlakását bérelte 1907 és 1915 között.
Mednyánszky László az egyik legrégebbi eredetű magyar nemesi család sarja volt, ennek ellenére a szegények festője volt. Járványos betegeket ápolt, lakhatást és megélhetést szerzett fedél nélküli csavargóknak, és a szegedi árvíznél is segédkezett. Noha bárói címmel rendelkezett, és nem kellett volna nélkülöznie, de ezt választotta, és általában a létminimum határán élt. A képeit rendre eladta, és a befolyt összeget (a vagyonával együtt) a szegények javára fordította. Az, hogy ennyire kiállt az elesettek mellett (képeinek gyakori témája volt a szegénység, a kiszolgáltatottság és a magányosság), talán annak volt betudható, hogy maga is egy kisebbséghez tartozott: nyílt titok volt, hogy Mednyánszky a saját neméhez vonzódott, festményein is általában férfialakok szerepeltek. Arisztokrata származása óvta meg a botránytól és a meghurcoltatástól. Egész életében ízületi gondokkal küzdött, ennek ellenére rengeteget gyalogolt, és nemcsak a városban, hanem külföldi tanulmányútjait is jórészt gyalogszerrel tette meg.
Mednyánszky 1907-ben költözött be a Práter utcai Gonda-ház legfelső emeletén található műteremlakásba, ahol 1915-ig élt és alkotott. Ám egy idő után már csak keveset tartózkodott a lakásban, mivel kitört az I. világháború, a festő pedig (akit a barátai Medinek becéztek, önmagára pedig úgy hivatkozott, hogy az Öreg Kutya) haditudósítónak jelentkezett. Ekkor már 63 éves volt, ám Tisza István miniszterelnök különengedélyével elmehetett a háborúba. Az Est számára készített grafikákat a katonák kemény és viszontagságos életéről. Két éven át járta a frontokat Szerbiában, Galíciában és Dél-Tirolban. A háború azonban őt sem kímélte, maga is megsebesült, majd az 1919-ben már egészen beteg Mednyánszky Bécsbe utazott, és az ottani műtermében még abban az évben elhunyt. A Fiumei úti temetőben nyugvó festő idén kapott végre szép, díszes, az épülettel harmonizáló emléktáblát a Gonda-ház oldalán, amit idén áprilisban avattak fel.
