Akik nélkül Budapest biztosan másként festene – Kőrössy Albert Kálmán

Hajlamosak vagyunk a szecessziót összemosni Lechner Ödönnel, ahogy a tulipános, szívecskés és indás épületekkel is, holott a mozgalom ennél sokkal több mindent lefed. Ahány ország és ahány építész, annyi fajtája van, úgyhogy nálunk sem kizárólag a szívecskékben, levelekben, virágokban és pártázatokban gazdag épületekkel találkozunk, hanem séta közben itt-ott feltűnnek az art nouveau és a Jugendstil szép példái is. Sőt, olykor egy építész életművén belül is különböző variációkat láthatunk, ilyen Kőrössy Albert Kálmán is.

Arról, hogy ki is volt ő, és milyen épületekkel gazdagította Budapestet, viszonylag keveset tudunk, már csak azért is, mert Kőrössy pont nem volt az a fajta alkotó, aki emlékiratokkal és levelekkel boldogítja az utókort, másrészt a háborúk során és után a családi fényképek, bútorok és kincsek nagy része eltűnt vagy megsemmisült. Az építészről és az általa tervezett házak sokaságáról azonban egy kicsit többet megtudhatunk, ha elolvassuk Baldavári Eszter Kőrössy Albert Kálmán – Az építészet mesterei című könyvét, és különösen ajánljuk, hogy utána induljunk el egy felfedező sétára, mert nemcsak a virágos magyaros szecesszióban lesz részünk közben, hanem mindenféle fura lényeket, habos süteményre emlékeztető villát és geometrikus, már-már art decóba hajló épületeket fogunk látni.

Kőrössy a Műegyetemen kezdte tanulmányait, és ahogy a korszakban mindenki, ő is külföldi tanulmányútra indult, ahol a szecessziós hatások, különösen a francia art nouveau és a német Jugendstil elég hamar levették a lábáról. Miután megszerezte építészoklevelét és hazatért, Hauszmann Alajos irodájában helyezkedett el, és részt vett a Kúria és a New York-palota tervezésében is. Itt találkozott Sebestyén Artúrral, akivel könnyen egymásra találtak, és egyre több pályázaton indultak el közösen, a munka annyira jól ment, hogy többször is díjazták terveiket, miközben a szakma és a nagyközönség is felfigyelt rájuk.

Miután a Budai Vigadó pályázatára benyújtott tervüket is díjazták, a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték Részvénytársaság is felkérte őket székháza megtervezésére. Az egykori Eskü téren álló, tömegformálásában neobarokk, de a díszítéseiben már itt-ott a szecesszióra hajazó palotáról korábban mi is írtunk, ezen a házon jelenik meg először a Kőrössyre később jellemző ómegaablak is. A Műcsarnok 1900-as kiállításán a palotáról készült színes akvarelleket látva még Ferenc József is elismerőn nyilatkozott az épületről.

A palota tervezése közben a Kőrössy–Sebestyén építészduó útja elvált egymástól, míg az egyik a szecessziós vonalat, a másik a historikus irányt szerette volna folytatni, de amikor Kőrössy habos-babos villája felépült, még egy ideig együtt dolgoztak a ház mögötti műteremben. A Városliget környékén egykor szőlőbirtokok voltak, ezeket a 18. században kezdték felparcellázni, amikor a város a metropolisszá válás útjára lépett, és szerették volna összekötni a ligetet a belső kerületekkel, ekkor határozták meg a vadgesztenyefákkal beültetett fasor vonalát is, ahová egy idő után nemcsak divat volt, de illett is tervezni – főleg, ha az ember fontos építésznek tartotta magát. A felépült villák közül Kőrössy csodaszép otthona volt az elsők egyike, amit mindig ámulva nézünk, akárhányszor arra visz az utunk.

Az egyemeletes villa leginkább a dús francia mintákat hozza, amitől egy kicsit olyan, mint egy sütemény – persze teljesen jó értelemben. Az építész 1899. április végén vásárolta meg a telket, ahová 3 épület került: az építész családjának szánt, reprezentatív terekkel és cselédszobával ellátott villa, egy istálló és a legvégére egy iroda. Az épület vakolatarchitektúrája csupa megfejtésre váró szimbólummal van tele, de a legizgalmasabb az oromzat domborműve, ahol a Szobrászat, a Festészet és az Építészet allegorikus alakjai jelennek meg – utóbbi maga Kőrössy. Az I. világháború során a család a Vöröskereszt Egylet számára átadta az épület egy részét, hogy legyen hol ideiglenes kórházat létesíteni.

A franciás habcsók után az Aulich utcába tervezett egy négyemeletes bérházat Walko Lajos bankár számára, és ez volt az egyik legelső korai Jugendstil-jegyeket mutató épület az országban. Érdemes megállni előtte és elveszni a természet ihlette motívumok kavalkádjában, mert van itt minden: életfa, kacskaringós indák, virágfüzérek, békák, gyíkok, mókusok, fán fészkelő madarak és egy kígyóval viaskodó férfi. Az épület megkoronázásaként pedig az oromzaton egy kecses nőalak mozaikját látjuk, ahogy épp leszakítja az almát: Éva az Édenkertben.

A korai Jugendstilt a Munkácsy Mihály és a Szondi utca sarkán is megtaláljuk, bár az archív képek alapján sokkal díszesebb volt, mint ami mára maradt. Gyanítjuk, hogy a II. világháború során megsérült, a szocializmusban pedig nem szerették a kapitalista Nyugat emlékét őrző díszítettséget, úgyhogy egyszerűbb volt ezek nélkül helyreállítani, főleg, hogy 1940-ben a pártázat már eltűnt az emeletráépítés miatt. Ha arra sétálunk, a homokkőből készült faragott kapuzatra biztosan felfigyelünk, azon viszont már meg sem lepődünk, hogy az eredetileg paradicsommadarakkal díszített ajtó üvegablakait Róth Miksa tervezte. Az épület 1944-ben csillagos ház volt, de egy ideig Ecuador tiszteletbeli főkonzulátusa is itt működött.

A villákon és bérházakon túl iskolákat és hidakat is tervezett – utóbbit Temesvárott –, de ami a legérdekesebb, az kétségkívül a Philanthia virágüzlet, ami 1904 óta ugyanazt a funkciót tölti be, és ami a mai napig ugyanúgy néz ki, ahogy Kőrössy megtervezte. A virágüzletben rendezték meg a Magyar Nők Közművelődési Körének művészeti zsúrjait, de a királyi pár koronázásakor Zita királyné virágkölteményét is itt állították össze. Nem kell messze menni a Philanthiából, hogy egy újabb Kőrössy-épületre bukkanjunk: az állattrófeákkal és vadászokkal díszített Kristóf téri épület eredetileg prémfeldolgozó és áruház volt, ahol rendszeresen tartottak bundabemutatókat is. 

Ahogy a szecesszióban alkotó építészeink nagy része, úgy egy ideig Kőrössy is Lechner hatása alá került, ezt mutatja a Tündérpalota és a mai Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete is. Az építészt érdekelte az iskolaépítészet, és részt vett a Wekerle Sándor és Bárczy István által meghirdetett iskolaépítő-program kidolgozásában is. Az 1900-as évekre annyira sokan éltek már a fővárosban, hogy a peremkerületekben élő és szegényebb tanulók kiszorultak az iskolákból, ez a helyzet pedig tarthatatlan volt. A tervek szerint négy év alatt 90 iskolát szerettek volna megépíteni, amik higiéniai, pedagógiai és esztétikai szempontból is megfelelnek.

A Tündérpalota tervezésekor Kőrössy német, svájci és francia iskolákat tanulmányozott, de az itthon éppen divatos finn–magyar kapcsolatokat és az ebből fakadó új irányzatokat is belefoglalta a koncepciójába. A finn népi építészet és a geometrikus irány egyébként a Lenhossék utcai iskola épületénél is megjelenik. Érdekesség, hogy ebben az iskolában az emeleten is volt egy tornaterem, az órák kezdetét és végét pedig villanycsengők jelezték, amik akkora újdonságnak számítottak, hogy alig volt belőlük Budapesten. 

Kőrössy Albert Kálmán volt az, aki az építészeti pályázatok szabályozását is szorgalmazta, és akinek a javaslatára az építészek szakmai felügyeletét is létrehozták. Ahány pályázaton elindult, koncepcióit mindig díjazták és elismerték, az építészetben szerzett érdemeiért Ferenc Józseftől nemesi előnevet kapott. Az I. világháború után felhagyott a tervezéssel, igazgatási és bankügyekkel foglalkozott, ő lett a főváros egyik legtöbb adót fizető polgára. 

Mesealakokkal, törpékkel, sárkányokkal és furcsa maszkokkal vagy épp virágokkal, indákkal és pávákkal teli épületei, különleges formavilága színesebbé teszik Budapestet.