Egy XVII. kerületi templomban esküdött
Jókai Mór és Laborfalvi Róza megismerkedése és szerelme nem volt mentes a botrányoktól. Az író és a nála 8 évvel idősebb színésznő akkor találkozott először, amikor a forradalom kitörése napján Róza a Nemzeti Színházban játszotta Gertrudis szerepét. Jókai azonnal beleszeretett, ám a kapcsolatot barátai nem nézték jó szemmel. Sokat nyomott a latban, hogy Laborfalvinak volt egy házasságon kívül született gyermeke (Benke Róza).
Alig két hónap után eljegyezték egymást, ám az összejövetelről Petőfi dühösen elrohant. Első dolga volt „bepanaszolni” az alig 23 éves Jókait annak anyjánál. A mama sem nézte jó szemmel ezt a kapcsolatot, ki is tagadta a családból a fiát. A szerelmeseket azonban semmi nem állíthatta meg, 1848. augusztus 29-én a Rákoscsabai Főplébániatemplomban kötöttek házasságot (Nyáry Pál és gróf Ráday Gedeon volt a két tanú), majd pár napot a péceli Ráday-kastélyban töltöttek, elmenekülve a család és a barátok haragja elől.
A Bródy Sándor utcában éltek
Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza 1885-ben költözött át a számukra túl nagy, 12 szobás Kerepesi úti lakásból a lenti képen látható historizáló Bródy Sándor utcai bérház első emeletére, s bár elsőre ideálisnak tűnt számukra a 10 szoba, idővel mégis kicsinek bizonyult. Nehezen fértek el a bútorok, a holmik, Jókai könyvei és Laborfalvi gyűjteményei – unokája visszaemlékezése szerint minden is megtalálható volt a szekrényeikben, a csirkecsonttól a selyemrékliig.
Imádta a kertet
Jókai és Laborfalvi Róza még eljegyzésük idején elhatározták, hogy amint lehetőségük lesz rá, saját nyaralót szereznek a Svábhegyen. 1853-ban, első írói sikerei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) jövedelméből egy elvadult, gondozatlan, sziklás területet vásároltak itt, amiből sok év munkájával, botanikai ismeretekkel és találékonysággal rózsákkal teli, csoda szép parkot és mintakertet varázsolt Rózával.
Ez volt az az otthon, amit az író a legtovább birtokolt, és amihez egész életében érzelmileg kötődött – ahogy Szécsi Noémi is írja Jókai és a nők című könyvében. Mivel az egykori kőbánya nem rendelkezett a legideálisabb adottságokkal egy kerthez, a csapadék megtartásához ciszternákat és teraszokat alakítottak ki, hogy öntözhessék a virágokat és a gyümölcsöst. Bár Jókai eredetileg egy tornácos házat és présházat is építtetett, ma már csak az utóbbi látható a kertben, ami nyitva áll a látogatók előtt. Érdemes beleolvasni az 1896-ban írott Kertészgazdászati jegyzetekbe, ha szeretnénk többet megtudni arról, miként vélekedett a munkálatokról.
A legelső dolgom az volt, hogy észak és nyugat felől a házam előtti fönnsíkot beültettem lombfákkal. Ezek védik meg most a gyümölcsösömet a pusztító szelektől. A déli széltől nem kell védenem, az nem rongálja a gyümölcsöst, keleti szél ritkán támad. A védő partot a következő fákból állítottam össze: hársfa (háromféle: fekete, veres és ezüstlevelű), aztán kétféle juhar, szilfa, barkócafa, vadgesztenye, végre diófa.
Kakas Márton
Jókai többször is írt Kakas Márton álnéven. Kakas Márton élclapfiguraként kezdte pályafutását, de ahogy vándorolt a különböző lapok között, egyre inkább az író alteregójává vált. Például 1862-ben a Vasárnapi Újságban felhívást tett közzé az igazi magyar ételekkel kapcsolatban. Nem tetszett neki, hogy a kor szakácskönyvei mindenféle nemzetközi recepteket közöltek, ellenben a jó magyar ételekkel nem foglalkoztak, úgyhogy ebben a felhívásban közel 40 ételt sorolt fel, amik az igazi magyar konyhát jelenítik meg. Emellett az olvasókhoz fordult, hogy küldjenek neki recepteket, ő összegyűjti ezeket, és ír belőlük egy tisztán magyar szakácskönyvet. Emellett a közéletről szóló szatirikus költeményeit, anekdotákat és kínai témájú verseket is közreadott ezen a néven, bár utóbbinál a Kaó-koas-moár-taong nevet használta, amiből – felolvasva – szintén kijön Kakas Márton.
Időskori szerelem
Valószínűleg Jókai sem gondolta volna, hogy a Nagy Bellával kötött frigye még nagyobb botrányt okoz majd, mint ahogy Laborfalvi Rózával kötött házasságát fogadta anno édesanyja, valamint jó barátja, Petőfi Sándor. A fiatal színésznő (úgy tűnik, Jókainak ez volt a zsánere) először csak támogatásért kereste fel az akkor már idősödő írót, aki hamar szárnyai alá vette, elintézte neki a színiiskolát, és a saját darabjaiban szerepeltette.
Egy idő után szerelem lett kettejük kapcsolatából, majd Jókai feleségül kérte a nála 54 évvel fiatalabb Bellát – ezzel kezdetét vette a hosszú évekig tartó botrány. Jókai családja eleinte még cáfolta a híreket, később azonban már cselekvőképtelennek próbálták nyilvánítani, ami viszont az írót botránkoztatta meg, visszaemlékezéseiben így ír róla:
A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni? Engemet! Jókai Mórt!
A viszony annyira elmérgesedett, hogy Jókai minden kapcsolatot megszakított velük, majd szeretett feleségét, Nagy Bellát tette meg egyetlen örökösévé. Az író halála után a nevelt lány, Fesztyné Jókai Róza – ahogy Bálint Lilla Múzsák a csók után című könyvében is olvasható – mindent megtett, hogy befeketítse a második feleség hírnevét, a végrendeletet pedig kétszer is megtámadta – sikertelenül.
(Borítókép: Wikimedia Commons)
