A Kazinczy utca elképesztően színes forgatagában ráérősen nézelődve végigsétálni olyan, mintha turisták lennénk a saját városunkban. A zsidó negyedben ugyanis békében megfér egymás mellett az arab, a zsidó, a görög, a japán, a spanyol, és akkor az igazi turistákról még nem is beszéltünk. Ne tartson minket távol a bulinegyed angol legénybúcsús, beerbike-os híre, változatosságával a Kazinczy utca egy csiszolatlan gyémánt, és úgy szól nekünk, magyaroknak, hogy igazából talán nem is lehetne budapestibb.
Bohó fiatalként mi is számtalan buli alkalmával vesztünk el a környék Bermuda-háromszögében, ám manapság már az éttermek, a street food és maga a hangulat miatt járunk ide, pláne hogy nappal teljesen más arcát mutatja a városrész. Ezért is tűnt remek programnak, hogy egy nyári kora délután végigcaplassunk a Rákóczitól egészen a Királyig.
Az ilyen programoknak nagyon fontos eleme, hogy ha el is kalandoznánk, mondjuk, a Dob után például az Akácfa irányába, mindig térjünk vissza, és ugyanott folytassuk az utunkat, ahol korábban megszakítottuk! Erzsébetváros úgy fantasztikus, ahogy van, utcánként meg lehetne írni, de mi most szigorúan tartottuk magunkat a tervünkhöz, és a Rákóczi autóktól és buszoktól zajos nagyvárosi forgalmától kezdve elindultunk befelé a „dzsumbujba”.
Ahogy belépünk a Kazinczyba, már az első lépések után tisztán érezzük, hogy egy egészen más világba csöppentünk. Erős kezdésként pedig bele is botlunk a házias japán fogásokat és italritkaságokat kínáló Wafuba, ahol a Japánban született, de felnőtt évei nagy részét Ausztráliában és Kanadában töltött Takashi Nagatake megmutatja nekünk, hogy a japán konyhában van élet a tonkacun és a szusin túl is. A Wafu nem az a hely, ahova nagyon ki kell öltözni, vagy amire különösen rá kell készülni, hanem az, ahova az első betévedés után még sokszor visszatérünk. A Kazinczy jelentős részére illik ez a jellemrajz.
Éles váltással Spanyolországba tesszük át a székhelyünket, hiszen itt találjuk a grillcsirkerajongók Mekkáját, a Fuegót is, ahol a fix beszállítótól érkező csirkéket minden reggel frissen és azonnal marinálják egy speciális fűszerkeverékben, belülre citromot és petrezselymet tesznek, végül 2 órán keresztül sütik 180 fokon, hogy ne száradjon ki. A házi burgonyához pedig a kakukkfüvön, a fokhagymán, a petrezselymen, a són és a borson kívül a csirke sülés közben kiengedett szaftját keverik. A végeredmény nem olcsó, de szenzációs, ráadásul annyira, hogy a hiperekben kapható rágós, száraz grillcsirkéknek még az emléke is elbújik szégyenében.
Megérkezünk közben a kiállítóteremként is funkcionáló Krimó Pub elé, ami alig pár lépésre található a bulinegyed királyától, a legendás Szimplától, és ami szintén igazi régi motorosa a belvárosnak. A város legeredetibb és legőszintébb kocsmájaként aposztrofálják önmagukat, és mi nem is vitatkoznánk ezzel az önjellemzéssel. Az is biztos, hogy itt sosem kell feszengened vagy rosszul érezned magad, ha netán túlságosan felöntesz arra a bizonyos garatra. Közben azért jelezzük, hogy még csak a 8. házszámnál járunk a túránk során...
A kocsmából kijőve – stílszerűen mondva – már csak egy köpés a Bors GasztroBár, ami a leveses toplistáinkba is rendre be szokott kerülni. A srácok – jó értelemben véve – nem százasok, az fix, elég megnézni a Facebook-oldalukon a képeket, hogy erre rájöjjünk, a leveseik pedig nagyon bitangok. Ha pedig leves, és egyszer már bekúszott a japán vonal, akkor teszünk 14 lépést, és beülhetünk a Ramenkába, ahol egyenesen hétféle ramenből választhatunk – köztük két misoalapú zöldséglevessel –, és ezekre extra feltétként kérhetünk egy csomó mindent. Van még gyoza (tésztában sütött darált hús hagymával), és szuperek a salátáik is, ami nem mindennapi egy ramenekre specializálódott helyen.
Egészséges falatokból az utca túloldalán sincsen hiány, hiszen pont szemben találjuk az Ohana pokézót, ami a tradicionális hawaii street food egyik kedvelt budapesti lelőhelye, és itt van cukkinitészta is! Magunknak kell összeállítanunk a tálak tartalmát, de persze szívesen segítenek a javaslataikkal, ha elvesznénk a bőség zavarában. Aki azonban a libanoni ízeket részesíti inkább előnyben, annak át kell sétálnia – ismét – szembe, ha a személyzeti gondok megoldása után hamarosan visszatérő Manouche újra kinyit végre.
Addig sem kell aggódnunk, van itt választék a környéken! A 18-as szám alatt található street food és food truck paradicsom, a Karaván udvar ugyanis önmagában megér egy misét! Van itt vegán Las Vegan's, csirkés Crunchy, szuper Zing Burger, kürtőskalácsos Chimney House, piszok vagány Lángos Burger, barbecue-fronton itt a Smoke Riders, mexikóin a MexKitchen, magyaroson a Gulyás Station, italban meg ott van az elmaradhatatlan Karaván Bár. Elképesztő kínálat, és van még hátra bőven az utcából!
Átslisszolunk a Wesselényin, és egyből rálelünk régi kedves ismerősünkre, barbecue-listáink örök résztvevőjére, a Fat Mamára, ami hangulatos kertjével, szmókeres fogásaival, reggelijeivel, brunchaival és menő élő zenéjével szintén biztos pont a környéken. Pár métert megtéve pedig – zsidó negyed lévén – több lehetőség van akár kifejezetten kóser ételek fogyasztására is, hiszen egyrészt itt van a Carmel, ami klasszikus kóser étterem, illetve srégen szemben a Cafe Tel Aviv, ami inkább egyfajta street food irányt követ pizzákkal, hummusszal és egy világbajnok shakshukával, az izraeli „tojásos lecsóval”, amit ráadásul egy forró edényben rotyogva tesznek elénk.
A zsinagógával szemben pedig ott van az egyik legelső és legjobb nápolyipizzázó, a Digó, illetve ott van az egyik legbetyárabb magyar bisztrókonyhát bemutató Kazimír, ahol nem az újragondolás, a szifonból kinyomott pörkölthab, a porított csirkepaprikás, de nem is a gulyásleveskocka az irány, hanem ahol végre rendesen elkészítik nekünk a magyar konyha már-már múltba vesző, klasszikus ízeit.
A Dob utcán átkelve elérkezünk a Kőleveshez, ami egy otthonos kis étterem a belváros szívében, és ahol a környék egyik legjobb ebédmenüjét találjuk. Minden hétköznap készítenek egy húsos és egy vegetáriánus verziót is, mindkettőt pénztárcabarát áron, ráadásul a főétel mellé egy leves vagy egy desszert is dukál. Sok hely nem élte túl az utóbbi két évet, nagy kedvencünk a Mika Tivadar Mulató is bezárásra kényszerült, azonban sokunk hatalmas örömére ezen a nyáron kinyitott hátul a Mika Tivadar Kert, így szerencsére őszig biztosan tudunk még pár jót tivadarkodni a „hétben”.
A már évek óta bezárt, legendás Wichmann kocsma helyén létesült Moto Pizzát sem találtuk nyitva, de van erre, a Kazinczy vége felé ázsiai bár meg görög gírosz is, miközben mi szépen lassan megérkezünk a nemrég nyílt Falafel Fusion elé, ami viszont Király utcai helyként már egy másik izgalmas történet része. Legközelebb talán ezt az utcát járjuk be alaposan, csak hogy érezzük a lüktetését! Tartsatok majd akkor is velünk!
