Takashi Nagatake Japánban született és nőtt fel, de felnőtt évei nagy részét Ausztráliában és Kanadában töltötte. 16 évesen költözött el először az ázsiai szigetországból, és főleg idegenforgalommal foglalkozott. Így jutott el Budapestre is 3-4 alkalommal – és ez pont elég volt ahhoz, hogy beleszeressen a városba. Tavaly költözött ide, azzal a céllal, hogy csinál egy japán éttermet, majd januárban megnyitotta a WAFU-t a Kazinczy utcában.
A cél az volt, hogy a sushivonal helyett egy – a street foodhoz és a bárhoz inkább sorolható – éttermet nyisson, a hazai ínyenceknek pedig megmutassa, hogy van élet a tonkatsun és a sushin túl is.
A huszonöt ember leültetésére alkalmas, nem kifejezetten nagy WAFU ennek szellemében egy laza, könnyed hely lett, ahol az egyszerű, de kiváló konyhán kívül az italválasztékra is nagy hangsúlyt fektettek. Japánban a hagyományos alkoholos ital a saké, az erjesztett rizsből készült alkohol, de az elmúlt 100 évben sokat fejlődtek whisky terén is. Míg a sakéból 6 különböző fajtát tartanak, japán whiskeyből 3 van a pultban, igazi műkedvelők pedig a szigetország rumját és ginjét is megkóstolhatják itt. És bár a koktél egy alapvetően nyugati műfaj, a japánoknak is megvannak a maguk specifikus kedvencei, amiket szintén megtalálunk az itallapon.
Az étlap nem hosszú, de találunk rajta mindent, amit egy jóféle japán étteremben elvárnánk. Sushi még nincs rajta, de ez csak annak köszönhető, hogy a megcsappant vendégforgalom miatt nem merték rátenni az étlapra, hiszen a nyers halas japán ételnél különösen fontos, hogy a beszerzett alapanyagok órákon belül kipörögjenek. Az előételekkel kezdünk, ezek egyébként bar-foodnak is tökéletesek, ha első sorban a japán gin miatt érkezünk volna. A kötelező snacknek számító edamame (680 Ft) nagyszemű sópehellyen legszórva érkeznek és szokás szerint abbahagyhatalan - ha valaki szereti ezt a műfajt, akkor pláne.
A gyoza (1280 Ft) már előre sejteti, hogy miféle hozzáállásra számíthatunk a későbbiekben. Az 5 darab batyu helyben készül, nemcsak a húsos töltelék, de a tészta is Taka műve. Kifejezetten puha, ruganyos tészta, jól fűszerezett töltelék, frissítő szósz. Még a kísérőnek kapott salátán lévő önteten is érződik, hogy nem egy üvegből löttyintették a levelekre, hanem nagy szeretettel keverték a konyhán.
A japán rántotthús-mánia közismert – itt is találunk a nyári ajánlatban tonkatsut, az állandó kínálatban viszont karaage (4 db 1280 Ft) van és teryaky csirke (1920 Ft). A karaage egyfajta japán csirkenuggets – persze semmi köze az amerikai változathoz, nem pürésített, hanem egész csirkemellfiléből készül. A különböző fűszerekben hosszan pácolt csirkemell elképesztően puha és omlós, százazságnak nyoma sincs raja, a keményítővel megtámogatott panírnak köszönhetően pedig finom ropogós külsőt is kap.
A teriyaki csirke egy viszonylag ismert japán fogás itthon is, de a WAFU változata egy kifejezetten comfort foodba hajló darab. Érezhetően házi keverésű teriyaki szószban van megforgatva, és ez a hús is rendkívül puhára, szaftosra sikeredett. Ha valaki azt gondolja, unja a teriyaki ízét, akkor érdemes a WAFU verziót is megkóstolni, mert úgy viszonyul a kommersz teriyakihoz, mint a mekis almás pite Martha Stewartéhoz.
A teriyakinál még csak erősen gyanakodtunk, a yakisoba tésztánál (1680 Ft) már biztosak voltunk benne, hogy Taka főztje igazi házias, japán comfort food. Nem olyan, amit csak úgy az utcáról beesve megkapunk a világ bármelyik japán éttermében, hanem olyan, amit egy szerető nagymama vagy kedves rokon készítene nekük odafigyeléssel és sokéves tapasztalattal. A yakisoba tészta egy japán tésztaétel, amely ugyan nevében rejti a soba szót, ami a hajdinára utal, sima lisztből kansuiból, vagyis lúgozott vízből és vízből áll – természetesen ez is a konyhán készül. Hozzá tetszőleges sült zöldségek és hús dukálnak – jelen esetben vastagra vágott és édesre karamellizált répa és hagyma. Mivel a rajta található szószban van vagy 70 alkotóelem, így kifejezetten ajánljuk azoknak, akik szeretnek íztotót játszani – bármit tippelnek is, jó eséllyel megtalálható a tészában, ami minket egy erősen zellerezett, jófajta húslevesre emlékezetett keleti fűszerekkel istenesen megküldve.
Mivel a japán gasztronómiában a ramennak különösen fontos szerepe van, főleg, ha házias konyháról beszélünk, itt sem maradhatott le. A miso ramen (1980 Ft) szintén egy nagyon otthonos, rusztikus változat. Krémes, karakteres ízű, forró leves tésztával és tojással, amin érezni a mizopaszta jellegzetes, fermentált ízét. Nemcsak a nyári melegben, egy hideg téli napon is testet-lelket melengető laktató ebéd vagy vacsora.
A legnagyobb kedvencünk azonban az időszakosan kapható nyári különlegesség, a hideg szezámleves (2380 Ft). A frissítő leves hideg, sűrű, mint egy curry, erős szezámos-mogyorós íze van, találunk benne jócskán dan-dan tésztát, marinált darált húst és pak choy-t is. A csípősségért egy tüzes olaj felel, ami gyönyörű színt ad a világos karamell színű levesnek. Telitalálat az első falattól az utolsóig.
A WAFU nem az a hely, ahova nagyon ki kell öltözni, vagy amire különösen rá kell készülni, sokkal inkább olyan, ahová egyszer betévedünk, aztán gyakran visszatérünk. Bár az étlap van fókuszban, ha felfedeznénk az egész élhetővé vált bulinegyedet, és többre vágyunk, mint egy hideg fröccs, akkor is érdemes beugrani és megkóstolni párat a pultban található import japán italok közül.
