A Kazinczy utcán ráérősen nézelődve végigsétálni olyan, mintha turisták lennénk a saját városunkban. Elképesztően színes forgatag fogad ugyanis minket a zsidó negyedben, ahol békében megfér egymás mellett az arab, a zsidó, a görög, a japán, a spanyol, és akkor az igazi turistákról még nem is beszéltünk. Érdekes módon azonban a bulinegyed híre és a külföldi érdeklődők fürtökben lógó tömege kissé mégis távol tartja a budapesti vendégeket.
Mi is voltunk kezdő tizen- és rutinosabb huszonévesek, számtalan buli alkalmával vesztünk el a környék Bermuda-háromszögében, ám ahogy telik a idő, úgy változnak az igényeink, nappal ráadásul teljesen más arcát mutatja a városrész. A gasztronómiai kínálat pedig egészen parádés, a ramentől a poharas levesen, a spanyol sült csirkén és a kóser kávézón át egészen a sokszínű street foodos KARAVÁN-ig minden megtalálható. Ennyire magyaros, pacalos-mangalicás vonallal – mint a Kazimír – azonban kifejezetten vagány dolog volt megnyitni a Kazinczy kellős közepén!
Ugyanis a Kazimír elsődlegesen nem a külföldieknek szól, mint a „magyaros” étteremnek nevezett belvárosi turistacsapdák többsége, hanem nekünk, magyaroknak. A pacal és a velő eleve bizalmi kérdés és egyben az egyik legmegosztóbb fogásaink. Aki esetleg ódzkodik tőle, vagy netán korábban rossz élménye volt – hiszen az utóbbi bő 50 évben azért feltörölték a hazai csumivendéglátósok ezzel az étellel a padlót –, az ide jöjjön, ezt bátran ki merjük jelenteni.
A Kazimírban a pacalpörkölt füstölt marhanyelvvel, házi savanyúval és pirított, velős szalvétagombóccal (4690 Ft) ugyanis talán a legjobb volt, amit ebben a műfajban eddig kóstoltunk!
Pintér Zoltán konyhafőnök már a kezdetektől a csapatot erősíti, és határozott elképzelése van az igazi, házias ízekkel főző magyar bisztrókonyháról.
Nem az újragondolás, a szifonból kinyomott pörkölthab, a porított csirkepaprikás, de nem is a gulyásleveskocka itt az irány, hanem végre rendesen elkészítik nekünk a magyar konyha már-már múltba vesző, klasszikus ízeit.
Városszerte is viszonylag kevés hely van – sajnos –, ami ilyen minőségben nyúlna az ételeinkhez, pedig kis túlzással minden sarokra hasonló kellene.
Már a Kazimír hideg ízelítőtál (parasztsonka, borókás szarvaskolbász, házi kacsamájkrém, füstölt marhanyelv – 3390 Ft) levett minket a lábunkról, utána jött egy fantasztikus ízű és állagú vaslapon sült kecskesajt mézes-kesudiós salátával és málnás-dijoni vinaigrette-tel (3390 Ft). Ezt követte egy lágy és szinte olvadó mangalicapaprikás rusztikus galuskával és tejfölös uborkasalátával (3690 Ft) és végül csodálatunk elsődleges tárgya, a rendkívül intenzív ízű pacalpörkölt diétásnak semmiképpen sem nevezhető, komplex fogása. A rántott hús és a magyar ételek mellett vannak abszolút nemzetköziek is, mint például a lazacsteak, a thai kókuszos zöldségleves vagy akár a kukoricás, avokádós quinoasaláta, de a Kazimír az a hely, ahol még a házi savanyúságokba sem tudunk belekötni.
Mi a lenti részen üldögéltünk, de van egy hangulatos belső terasz, fölöttünk pedig egy még egyszer ekkora alapterületű rendezvényterem pulttal, színpaddal, ami könyvbemutatókra, születésnapokra, de akár minikoncertekre is kibérelhető. Érkezéskor egyből szinte kiszakadtunk a zsibongó Kazinczyból, és a Balkán Beat Box együttes egyik kellemesen lüktető száma kapcsolta le a péntek délben monotonon zakatoló agyunkat, így már teljesen nyugodtan tudtuk végigkóstolni az ételeket.
Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy nagyon jó helyek vannak eldugva a városban, csak el kell engednük az előítéleteinket. Ne féljünk az angol szülinapos beerbike-októl vagy az esetleges túlszámlázástól, a Kazimír ugyanis nem az átverésről szól, hanem éppen ellenkezőleg: ők a bizalmunkat építik a már többször elsiratott, igazi magyar bisztrókonyha irányába. Természetesen turistáknak is ajánljuk, de magyaroknak meg pláne!
