Földrajz és közlekedés
Néha frissítő, néha megnyugtató – mikor mire vágyunk – a Budai-hegység lankáin kirándulgatni, és ha teljesen spontán döntünk a természetben való séta mellett, akkor viszonylag hamar ki is érünk a városból, még akkor is, ha a kocsi helyett a tömegközlekedést használjuk. A budai oldal közepén lévő Hegyvidék már egészen a város szélén fekszik, olyannyira, hogy nyugati része egyben Budapest határa is, a szomszédban már Budakeszi és Budaörs van, míg a város felé a II. és az I. kerület határolja – utóbbival Krisztinavároson is osztozik.
Akármerre nézünk, hegyeket és erdőt találunk magunk körül, ezek többsége a Budai-hegység része: a Széchenyi-hegy, az Isten-hegy, a Sváb-hegy vagy a János-hegy, ami 527 méterével Budapest legmagasabb pontja. Ezt a hegyet a 19. században még Pozsonyi-hegynek hívták, mert a legenda szerint
szép időben
egészen Pozsonyig el lehetett látni – mi még nem szúrtuk ki a várost, de bárki próbálkozhat a keresésével –, mai neve pedig az 1900-as években állandósult. A Sváb-hegy a századfordulós villáiról és nyaralóiról ismert, az üdülők akkor terjedtek el igazán, amikor Jókai Mór megvette a kis villáját és kiépítette mellette rózsakertjét. A villák mellett árkok és völgyek hasítják a hegyet, itt van a Farkas-völgy, a Harang-völgy, a Denevér-árok, amik mind csodás kirándulóhelyek is.
A Széchenyi-hegy, amit leginkább a Gyermekvasút végállomásaként ismerünk, meglehetősen sok névváltozáson ment keresztül: eleinte még Négy-hegy néven futott, majd Buda visszafoglalásakor a közelben állomásozó sváb tüzérség után megkapta a Sváb-hegy nevet, de volt Isten-hegy és egy ideig Szabadság-hegy is, majd 1990-ben kapta vissza a Széchenyi nevet. Budapest létrejöttekor vált igazán felkapottá az arisztokrácia és a gazdag polgárság körében, számos villa épült a környéken, amik máig a kerület jellegzetes látnivalói.
Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból mindenki kedvenc pihenőhelyét, a Normafát, ahol a legenda szerint Mátyás király születésének évében sarjadt ki az évszázadokig itt állt vén bükkfa. Ennek tövében énekelte el Schodelné Klein Rozália opera-énekesnő Bellini Norma című operájának részletét, úgyhogy ha valaki azon tűnődött, honnan jön a név, akkor súgunk: innen. A fát már nem fogjuk megtalálni, ugyanis a 20-as években belecsapott a villám, és elpusztult. A terület nemcsak népszerű kirándulóhely, de különleges élővilága miatt a Budai Tájvédelmi Körzet része is – éppen ezért jó, ha fokozottan figyelünk arra, hová lépünk, és bármennyire különleges hely is, néha érdemes a Normafa megrohamozása helyett más opciót választani.
A kerület közlekedés szempontjából is jól kiépített, az Alkotás út, a Budakeszi út, az Istenhegyi út és a Szilágyi Erzsébet fasor mind forgalmas útvonal, de bőven találunk ezeken áthaladó busz- és villamosjáratokat. Sőt, ha a hegyekbe tervezzük a kirándulást, akkor sem kell pánikba esnünk, ha nincs autónk, mert a 21-es, a 22-es vagy a 222-es busz is elvisz minket a célig. Bár ha a Hegyvidéken járunk, buszok helyett jobb választás a villamos, áthalad itt az 56-os, az 59-es és a 61-es villamos is, de ami még ennél is izgalmasabb utazást biztosít, az a fogaskerekű. Aki viszont imádja a magasságot és nincs tériszonya, megéri kipróbálni a Zugligeti Libegőt is, ami csodás panorámát nyújt a városra, ráadásul elég jó randiopció is.
Történet
A Hegyvidék zöldjeit és dimbes-dombos területét nem a századfordulón élt arisztokraták fedezték fel maguknak először, már az őskorban is lakott terület volt, a régészek a kerületben olyan leleteket tártak fel, melyek a vértesszőlősivel egyidősek. A honfoglalásig elég sok nép megfordult itt: szkíták, kelták, rómaiak – a villaépítészetet már ők is meghonosították a környéken. Érdekesség, hogy míg ma a pihenés egyik legjobb helye a XII. kerület, addig réges-régen inkább „dolgozni” jártak ide az emberek: a vadászó és gyűjtögető élet emlékeit találták meg a régészek, illetve Európa legrégebbi kovakőbányáját a Denevér-völgyben.
A középkorban az uralkodók kedvelt vadászhelyévé vált, a sváb-hegyi forrásoknál gyakran frissítették magukat a király emberei, ráadásul ezek vizét Mátyás megbízásából a budai várba vezették, ám a török hódoltság idején mindez feledésbe merült. A törökök kiűzése után visszaszállingóztak a budai gazdák, kiépültek a majorságok, az erdő- és szőlőbirtokok, az Ördög-árok árterében eredetileg kaszáló terült el. A kerület északi részén, a Hunyad-oromnál a 18. század végéig a budai karmeliták birtokai voltak. Ahogy a filoxérajárvány idején mindenhol, a Hegyvidéken is kipusztultak a szőlők, ekkor fedezték fel az üresen maradt terepet a tehetősebbek, és indult meg a terület beépítése, de a már a 19. században is vidéknek számító részek megmaradtak a természetnek – mára ezek lettek a kedvelt kirándulóhelyeink.
A Sváb-hegy és a Széchenyi-hegy között több hegy is található, amik mind királyi vadászterületek voltak, Buda felszabadításakor pedig a keresztény seregek állomásoztak itt. A 19. században Jókai hatására indult meg a villaépítési kedv, de a betelepülést és a turizmust az 1874-ben elindult fogaskerekű pörgette fel igazán, a 20. századra pedig az egyik legelegánsabb villanegyeddé vált.
Látnivalók
A Normafa egyértelműen felkerülhet a látnivalók listájára is, és ha már ott vagyunk, akkor a 6 szintes Erzsébet-kilátót semmiképp ne hagyjunk ki, ahonnan jó időben még a Magas-Tátra csúcsai és a Mátra kontúrja is látszik. Az építését Glück Frigyes javasolta egy korábban elbontott, fából készült emelvény helyére. A tervek előkészítése gyorsan zajlott, a Schulek Frigyes tervezte épületet pedig 1910. szeptember 8-án már át is adták. A neoromán kilátót Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen. A Svábhegyen járva Jókai búvóhelyét is megnézhetjük, és bár egykori nyaralóját már lebontották, a présház még megvan, itt alakították ki a Jókai-emlékszobát. A kert és az épületek állapota az elmúlt években leromlott, ezek helyreállítása idén indul.
A Svábhegyi Csillagvizsgálót Ógyalláról telepítették a mai helyére, amikor is az eredeti obszervatóriumot Trianon után, szinte egy éjszaka kellett átmenekíteni az országba, mielőtt még elcsatolják. Amikor az 1920-as években a csillagvizsgáló a Sváb-hegy tetején megkezdte működését, még sokkal kevesebb és alacsonyabb fa vette körül, így a kutatókat egyedül a telihold fénye zavarta a mérésekben és az észlelésekben. A Svábhegyen érdemes komótosan kalandozni, ugyanis a historikus, a szecessziós és a kora modern épületek legszebbjeit fedezhetjük fel.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb fejlesztése volt a MOME zugligeti campusának felújítása, ahol nemcsak a szocreál főépületet és a műemléki Gondűző-villát újították fel, de az alapképzésnek otthont adó épületeket és stúdiókat is felhúztak a területen. Szintén pár éve újították fel Zugligetben az egykori lóvasút végállomását, a gazdagon díszített, faragott kovácsoltvas korlátokkal ellátott épületben ma a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény van.
A Széll Kálmán tér fölé magasodó, Sándy Gyula tervezte egykori Postapalota 1924-ben, az ország első irodaházaként épült. A szecessziós jegyeket hordozó épület évekig állt üresen, de 2022-től nemcsak irodaházként, hanem interaktív látogatóközpontként nyílt meg, ahol pénz- és banktörténeti múzeum kapott helyet.
Gasztronómia
Az egykori polgári Buda romantikus, vendéglős-kiskocsmás világa ugyan végleg eltűnőben van, de a Hegyvidék gasztronómiája a maga családias környezetével a mai napig sokat megőrzött belőle. A XII. kerület amúgy is falu a városban. Vagyis inkább falvak. Németvölgy, Márton-hegy, Széchenyi-hegy, Sváb-hegy, János-hegy, Zugliget, Városmajor mind-mind önálló entitással éltek mindig egymás mellett, és mindnek megvoltak korábban a saját – mára sajnos többnyire megszűnt – ikonikus helyei. Akik a környéken nőttek fel, azok – a máig is üzemelők közül – biztosan ismerik a legendás Ezüstpontyot, a Makk VII vendéglőt, a Normafán a Síházat és a Kőbüfét, de sokunk kedvenc gyermekkori emlékei között szerepelnek a Böszörményi úti Rigó Jancsi előtt elnyalt fagylaltok. Ha pedig már arra járunk, akkor nyilván elkortyolunk egy hideg sört a környék alapkocsmájában, a Tik-Tak eszpresszóban, vagy felbuszozhatunk a Márton-hegy hosszú ideje első számú társasági eszmecsereközpontjának számító Levendula presszóba, a Tornalja utca tetejére.
A kerület gasztronómiai kínálata azonban folyamatosan meg is újul. A MOM környékén már régi motorosnak számító Paulaner Sörház és a Gesztenyés kert melletti Larus Étterem is biztos pont, de a bagettjéről és mille-feuille-jéről híres franciapékség, az à table! és a remek fagyikról és pizzákról híres Fragola is új színt hozott az Alkotás út közelébe. A Hegyvidék Bevásárlóközpont pedig önmagában is megér egy alapos körbenézést. Egyrészt ott a felső kategóriás olasz Felicita, a halimádók magas minőségű halkereskedése és gasztrobárja, a Vörös Homár és a breakfast & brunch boom (reggeli és villásreggeli) egyik oszlopos tagja, Budapest egyik legkorábbi reggelizője, az À la Maison Buda.
Ha már a brunchnál tartunk, akkor nem szabad kihagyni az egyik első fecskét, az egész napos reggelizésre szakosodott, Németvölgyi úti Villa Bagatelle-t sem! Pár házszámmal lejjebb találjuk vadonatúj felfedezésünket, a natúr borokat és vagány koktélokat kínáló Zest Budapestet, picit feljebb, egy mellékutcában pedig a megkerülhetetlen KisBécset, ami a fantasztikus és különleges osztrák borok népszerűsítését tűzte ki célul.
A Böszörményi útra visszakanyarodva, a Sütimben – a korábbi Kő fagyi? helyett – ott vannak a Cloud 9 fagylaltjai, a mentes és vegán torták, a hagyományos péksütemények és szendvicsek, a bolt mellett pedig a Grand Radovin borkereskedésben áldozhatunk Dionüszosz oltárán. Ha ezt követően lesétálunk a Jakobinusok tere felé, majd a Városmajori templom irányába, mindenképpen menjünk be a Budai Pékségbe, ahol színes mozaikcsempékkel kirakott pult mögül szolgálnak ki bennünket friss és finom pékáruval, kávéval vagy akár házi süteménnyel. Utána tudunk egy jót ebédelni a Mezzo Music Restaurantban, de akár a Panificio il Basilicóba is beugorhatunk, a Városmajor 34-be, Szabi a Pék elsőszülött fővárosi kézművespékségébe.
A zugligeti Vendéglő a KisBíróhoz sajnos a napokban végleg bezárt, de ne essünk kétségbe, mert a közeli Városmajorban ott az egykori Kisposta Cafe utódja, a remek étel- és italkínálattal rendelkező Fióka, és mellette – az egykori trafóházban – működik Bel-Buda egyik legkedveltebb gasztrokocsmája, a Majorka. Nemrég egy „titkos” kerttel bővült a környék szórakozóhelyeinek köre, hiszen a lassan két éve nyílt a Majomhoz időjárástól függően újra várja a szabadtéren igényesen szórakozni vágyókat.
Szórakozás
A XII. kerület ha nem is legzöldebb budapesti kerület, de az biztos, hogy az egyik. Amit csak azért érdemes megjegyezni, mert az inkább kertvárosias Hegyvidék nem kimondottan az a bulizós, társasági vidéke Budapestnek, így ha szórakozni vágyik az ember, jó eséllyel egy másik kerületet keres fel – bár azért ha keres, akkor itt is talál. Elsősorban persze olyan helyeket, ahol vacsorázhat, italozhat, miközben jóízűeket beszélget. De nézzük, mi van akkor, ha mi csak azért is a XII. kerületben szeretnénk programot keresni magunknak.
Kezdjük a mozival, mert ezen a téren viszonylag egyszerű a helyzet. Ha a budapesti mozitörténet bugyraiban elmerülünk, akkor is azt látjuk, hogy ezt a kerületet elkerülték a mozik. Ha filmet szeretnénk nézni, csak a MOM Parkban található Cinema MOM jöhet szóba, ahol viszont a kínálat nem túl szofisztikált – kizárólag blockbustereket nézhetünk, viszont azokból általában a legjobbakat.
Hasonló a helyzet, ha koncertre, színházba, táncelőadásra mennénk. Ráadásul – de hangsúlyozottan nem rossz értelemben – a programok némi békebeliséget sugároznak, úgyhogy ez nem a hangos rockzene meg a hajnalig tartó vad bulik terepe.
A XII. kerületre inkább azok a helyszínek jellemzők, ahol több mindent kínál a repertoár: koncertet, színházat, irodalmi és standupestet, beszélgetéseket különféle tudományos, kulturális, közéleti témákban, táncot, esetleg kiállítást és a helyi lakosok számára közösségi kulturális kikapcsolódást. A Budapesti Kongresszusi Központ és a Városmajori Szabadtéri Színpad a kerület két zászlóshajója, előbbiben elsősorban koncerteket tartanak, utóbbiban inkább színházi előadások mennek, de természetesen mindkét helyen találunk mást is.
A MOM Kulturális Központ, a Hegyvidéki Kulturális Szalon, a Jókai Klub és a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont esetében már nehezebben lehet meghatározni, hogy mi a fő csapásirány. Jó kerületi kulturális központokhoz híven kínálnak mindent. Programjaikkal lefedik a kultúra szinte összes területét, és lehetőséget biztosítanak a helyben élő alkotók számára is. Végül, de nem utolsósorban pedig ott van a XII. kerület alternatív legendája, a kultikus Nyitott Műhely, ahol a zene, a színház, a képzőművészet, a filozófia és film is teret kap.
Múzeumok tekintetében is kifejezetten visszafogott a kerület, viszont van pár különlegesség, mint a már említett Lóvasút vagy a Gyermekvasút – a hűvösvölgyi végállomáson van egy, a történetét bemutató interaktív tárlat –, ami nemcsak hogy maga az utazás, de az időutazás is. A XII. kerület történetével, múltjával a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben ismerkedhetünk meg. Az építész Makovecz Imre munkássága előtt tiszteleg a Makovecz Központ és Archívum, Jókai Mór előtt pedig a Svábhegyen található Jókai Emlékszoba, ami abban a házban van, ahol az író a feleségével, az ünnepelt színésznővel, Laborfalvi Rózával élt 1853-tól. Ez a tény is biztosan szerepel valahol a szintén a kerületben található, a magyar színjátszás történetével és nagy alakjaival, alakításaival foglalkozó Bajor Gizi Színészmúzeum kiállítási anyagában. Végül, de nem utolsósorban pedig tegyünk említést a kerület galériáiról is, melyek jellemzően kisebb galériák, mindössze egyetlen nagyobb és jelentősebb van, a Hegyvidék Galéria.
