A Fragolát nem nagyon kell bemutatni senkinek Budapesten, hiszen évek óta az egyik legnépszerűbb fagyizó, szerencsére több egységgel. Hogy a fagyin túl is értenek az olasz konyhához, azt tavaly nyitott Pasaréti étteremmel már bemutatták - most pedig a XII. kerületiek örülhetnek, mert egy igazi családbarát, echte olasz hellyel gazdagítják a MOM Park környékét.
A MOM környéke igazi hangulatus része a XII. kerületnek csöndes utcákkal, nagy játszóterekkel és árnyas parkokkal, de ami a gasztronómiát illeti, hagy némi kívánnivalót maga után. Bár remek reggelizőket és kávézókat találunk a városnak ezen a részén, ott van az Avar a retró melegszendókkal és hideg sörökkel, a MOM Park éttermei és a Larus, de ezek közül egyik sem az a kategória, ahova szívesen beülnénk például gyerekkel egy igazán jót enni játszóterezés után. A Kiss János altábornagy és a Tartsay Vilmos utca találkozásánál lévő egykori Májas, majd Árkádia helyén nyitott Olive di Fragola tehát úgy kellett a környéknek, mint egy falat kenyér – vagy egy szelet pizza.
Természetesen nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy a Fragola új egysége egy gyerekmegőrzővel egyenlő, sőt. Az olasz trattoriákat idéző étlappal, gondosan válogatott borlappal, hatalmas, zöld terasszal randira, baráti találkozásra vagy munkaebédre is tökéletesen alkalmas.
A tulajdonos házaspárnak, Török Balázsnak és Tihanyi Eszternek ez is volt a célja – létrehozni egy olyan éttermet, amely Olaszország bármelyik részéről ismerős lehet.
„Nagyon sokszor és sok helyen jártunk Olaszországban és már a Fragolánál is arra törekedtünk, hogy a kinti gasztronómia legjavát hozzuk haza. Az Olive di Fragolában pedig az volt a lényeg, hogy egy olyan trattoriát adjunk a környéknek, ami az olasz életérzés esszenciáját hozza el Budapestre. Az étlapot úgy állítottuk össze, hogy a kedvenceink kapjanak rajta helyet” – tudjuk meg Balázstól.
Az italokra is kiemelt figyelmet fordítanak, mint alkohol mind kávé fronton. Török Ádám újhullámos, de olasz vonalon mozgó kávéival boldogíthatjuk magunkat étkezés után, vagy a desszert mellé, ha pedig koccintani szeretnénk, a borlap is tartalmas 99%-ban szintén olasz pincészetek tételeiből áll össze. Hogy a borsort értő kéz állította össze, arra az üzletvezető, Kovács Fanni a garancia – ő korábban olyan helyeken dolgozott vezetőként, mint a Fiaker vagy a Kisbécs.
A kemencét Balázs Olaszországban vásárolta – a hatalmas, rézszínű nápolyi elektromos kemence mellett azért döntöttek, mert a környéken nem díjazták volna a fatüzelésűt, de az eredményben nem igazán érezni a különbséget. „Két dologra koncentáltunk: az alapanyag minőségére, és a személyzet tudására. Ha ez a kettő megvan, akkor nagyon nagy baj már nem lehet” – mondja Eszter. Lehet benne valami, mert az Olive di Fragola két nappal az éttermek bezárása előtt indult volna, és sikerült nekik az, ami nagyon kevés új helynek – úgy is nagy kereslet volt az étterem iránt, hogy nem voltak nemhogy törzs, de semmilyen vendégek korábban. Ebben lehet, az is szerepet játszik, hogy a csapatban a konyhán és a felszolgálók között is találunk olaszokat.
A közeli irodákra célozva a közeljövőben szeretnének egy laza ebédmenüt is, ahol az olasz mellett más konyha is megfér, a tervek között pedig az is szerepel, hogy az à la carte mellett lesz egy egy-két tételes napi ajánlat is, olyan különlegességekkel, amit az emberek keresnek már, de Balázs szerint még nem biztos, hogy mindennap jól teljesítene. „Nagyon jó halas beszállítónk van, és szeretnénk, ha napi szinten tudnánk ajánlani valamilyen kevésbé elterjedt friss halat vagy tenger gyümölcsét a vendégeknek” – mondja Balázs.
A kóstolást olasz módra anipastival, vagyis előétellel kezdtük – ezekkel egyébként nem árt vigyázni, ha pizzára vagy tésztára éhezve érkezünk, mert nem mérik őket szűk marokkal. A bivalymozarellás saláta (2490 Ft) rukkolával, bazsalikommal, fűszeres olívával és aszalt paradicsommal érkezik, és kiválóan megy hozzá a focaccia (1190 Ft) – a vékony tésztára a ház szabályai szerint sajtot is szórnak, amitől extra ropogós lesz.
A lepénykenyér egyéként a Fragola sonka-, sajttállal (2990 Ft) is elég jól kooperál. A gazdagon megpakolt előétel főételnek is elmenne – találunk rajta articsókát, főtt és szárított olasz sonkát, többféle szalámit, krémes, édes gorgonzolát, parmezánt, kaprigyümölcsöt és olajbogyót. Apropó, olajbogyó: a rendelés előtt automatikusan kapunk pár szemet ajándékba abból a sós lében eltett, zöld, szicíliai olajbogyóból, amiről az éttermet elnevezték.
A levesek között találunk olaszos jellegűt is, de az étlap ezen szakaszán vették legkevésbé komolyan az olaszkodást – választhatunk a tyúkhúslevesből, eper- vagy őszibarack-krémlevesből is, mi azonban a kemencében sült paradicsomkrémlevest (1350 Ft) és a sonkachipsszel tálalt, finoman édeskés mentás zöldborsókrémlevest (1350 Ft) próbáltuk. Mindekettő korrekt adag, sűrű, laktató és krémes.
A tészták és a rizottók között is megtaláljuk az alap olasz kedvenceket északtól délig, az adagok szempontjából pedig itt is inkább a magyar főétel, mint az olasz előétel javára billen a mérleg. A tagliette al funghi porcini (2690 Ft) egy házi tészta laza tejszínes szósszal és nagy adag gombával, parmezánnal, a risotto tirolese (2790 Ft) pedig egy nagyon krémes fogás az északi régióra jellemző speck szalonnával és aszalt paradicsommal.
A pizzákon érezni leginkább az Olive di Fragola koncepcióját – semmi feszkó, olasz minőség és nyugalom. Eszterék nem akartak felülni a nápolyipizza-vonatra, nem céljuk régiós konyhát bemutatni, extra specialitásokkal, itt azt kapjuk, amit egy normális olasz étteremben – jó minőségű alapanyagokból, szeretettel és odafigyeléssel készült ételeket. A pizza vékonytésztás, roppanós – nem jellemző rá sem a nápolyi vastag szél, sem a római pizza strapabíró, levegős tésztája, mégis nagyon finom és házias.
A választék egyébként pizza területen sincs eltúlozva, de azért van miből szemezgetni, és sem a feltétek számában, sem típusában nem engednek az olasz hangulatból – szerencsére. Ha valaki nagyon szereti a sokféle alapanyaggal megpakolt pizzákat, kérhet feláras extrát, de ők nagyon bölcsen megállnak a 2-3 feltétnél, a kukoricát pedig csak a gyerekenek szánt Bambinin találunk. Mi a pikáns szalámis vesuviot (2690 Ft) és a tonhalas tonno e cipollét (2690 Ft) próbáltuk, mindkettő hozta azt, amit egy olasz trattoriában is elvárnánk.
A desszertkínálat is jól el van találva, pár tételes, de autentikus. A panna cotta és a tiramius 1190 Ft) nem hiányozhat róla - ez utóbbi egyébként koffeinmentes kávéval készül, így a legkisebbek is bátran fogyaszthatják, és van belőle egy nagyon durva pisztáciás változat is (1390 Ft), hiszen azt már rég megtanultuk, hogy a Fragolában értenek a pisztáciához. A sajttortának (1190 Ft) biztos helye van a menüben, de a rajta lévő öntetet szezon szerint változtatják majd, így más élményt kapunk júniusban, mint szeptemberben.
A Fragola di Olive egy nagyon jó helyen nyitott, jól összerakott, laza, családias hely a nyugodt kis budai környék szívében, ahol a kedves kiszolgálásra, a biztos olasz alapanyagokra és a jól elkészített ételekre minden esetben számíthatunk.
