Donald rágó
Csupán három percig volt íze, viszont hatalmas lufikat lehetett belőle fújni. A csomagolásban lévő mini, három vagy négy képkockás képregényt mindenki gyűjtötte. A Donald rágó a 70-es, 80-as években igazi kultikus darabnak számított Magyarországon: egy apró, színes szelet abból a világból, amit akkoriban csak távolról lehetett elképzelni. Nem a hivatalos kereskedelmi csatornákon jutott el az országba, többnyire külföldön járt kamionosok hozták be, majd kisebb boltokban, trafikokban bukkant fel. Emiatt már az is különleges alkalomnak számított, ha valaki hozzájuthatott egy-egy darabhoz. Magát a rágót a kanadai gyökerű, de Európában (Hollandiában) gyártó Maple Leaf készítette.
Pilóta keksz és vaníliás karika
A Pilóta nem egy keksz volt, inkább döntési helyzet. Először a tetejét harapod le? Szétszeded, és külön eszed meg a krémet? Vagy egyben tolod? Iskolai uzsonnák, kirándulások, otthoni nasik állandó szereplője volt, és valahogy mindig kicsit morzsálódott, bárhogy ettük. Az 1960-as évek óta gyártott Pilóta keksz megszületése egy véletlennek köszönhető. Akkoriban a Győri Keksz termelési vezetőjeként Telekesi József meghatározó szerepet töltött be: többnyire ő indította el az új fejlesztéseket, és a legfontosabb döntéseket is ő hozta meg. A név is az ő ötlete volt, amelyhez feltehetően a pilóták egyik háborús szokása adta az inspirációt, ugyanis a II. világháború idején a vadász- és bombázópilóták túlélőcsomagjában gyakran volt keksz és csokoládé. Az omlós csokis vaníliás karika első ránézésre ennél jóval egyszerűbb finomság volt, de pont ez a letisztultság tette alapdarabbá.
Africana
A Budapesti Édesipari Vállalat Csemege Édesipari Gyárához köthető Africana egy tipikus retró magyar édesség volt, amely a 70-es, 80-as évek csokoládéválasztékát gazdagította. Eredetileg nem klasszikus csokoládéként szerepelt, hanem inkább „földimogyorós nugátszerű termékként” emlegették, amely édes, olcsó, és éppen annyira volt csokoládéra emlékeztető, hogy gyerekként sokan kedvelték. Narancssárga-fekete csomagolásán jellegzetes pálmafa díszelgett, ami egy kis egzotikus hangulatot csempészett a mindennapokba, és könnyen felismerhetővé tette a boltok polcain.
Joghurthab
A joghurthab a 70-es évek közepén jelent meg Magyarországon (licenc alapján), és hamarosan szintén kultikus édességgé vált – de a krémtúróval ellentétben ennek a terméknek a népszerűsége gyorsabban nőtt a korlátozott kínálat ellenére is. A joghurthabok egyidőben minden hűtőpultban ott voltak, epres, meggyes, citromos, zöld almás verziókban, légiesen habos állaggal. Nem voltak annyira tömények, mint a krémtúrók vagy a pudingok, inkább könnyen bekanalazható édességek voltak, amiket gyorsan el lehetett tüntetni. Hatalmas népszerűségük ellenére valahogy mégis kikoptak a kínálatból, és ma már inkább emlékként élnek.
Zizi (cukordrazsé)
Marékszám ettük a Zizit, mely a 60-as évek végén jelent meg a legendás Duna Csokoládégyárban. Ez az üzem számos ikonikus édességet adott a kornak, a Tibi csokoládétól kezdve egészen a Dunakavicsig. Maga a recept meglepően egyszerű, mégis telitalálat: puffasztott rizs, cukor, glükózszirup, egy kevés növényi olaj, némi aroma és mindezt vastagon bevonó színes cukormáz. Az eredmény egy könnyű, roppanós finomság, amely nem olvadt szét a kézben, nem is ragadt, és selymesen vaníliás íze volt. A rózsaszín, sárga, zöld, kék és fehér kis kukackák igazán boldoggá tettek minden gyereket.
Limo por
Vizet soha nem látott ez az édes-savanykás por, amit kinyitás után egyenesen a szánkba öntöttünk vagy kiszórtuk a tenyerünkbe és onnan nyaltuk le. Amikor kifogyott, a körző tűjével kilukasztottuk a kupakot, és már kész is volt a kézi spriccelő. A robbanós cukornál talán nem volt jobb, de azért imádtuk.
Mazsolás krémtúró
A krémtúró alapból is gyerekkori alapélmény, de a mazsolás verzió külön kategória. Volt, aki kifejezetten ezt kérte, mások messziről kerülték. A lágy, enyhén savanykás túrókrém és a váratlanul előbukkanó édes mazsolaszemek különös párost alkottak. A mazsolás krémtúró a 70-es, 80-as években született hideg tejdesszertek egyik klasszikus változata, amelyet először kísérleti jelleggel hoztak forgalomba 1966-ban, de ekkor még csak nagyon kevés készült belőle, így alig lehetett kapni. Az igazi áttörést a tejtermékek kínálatának bővítése hozta a 70-es évek végén, amikor a vaníliás és a mazsolás ízű krémtúrók váltak a legnépszerűbbekké a boltokban.
Százszorszép Bonbon
A nagyi varrósdobozaként újjászülető díszdoboz mindenki számára ismerős lehet. A Százszorszép Bonbon a szocialista korszak egyik jellegzetes ajándék édessége volt, amelyet eredetileg a budapesti Magyar Édesipari Vállalat – későbbi nevén Budapesti Csokoládégyár – gyártott. A díszes, virágmintás doboz legalább akkora szerepet kapott, mint maga a bonbon: sok háztartásban évekkel később is megmaradt, új funkciót kapva. A válogatás különféle töltött csokoládékat rejtett, amelyek a kor klasszikus ízvilágát hozták – likőrös, krémes, marcipános darabokat. Nem tartozott a mindennapi édességek közé, inkább ünnepi alkalmakra vették vagy ajándékba szánták, így egyfajta elérhető luxust jelentett a korszakban.
Állat ABC csoki
A Szerencsi Bonbon Kft. által gyártott Állat ABC csokoládé egy olyan kis retró élvezet volt, amit sokan még ma is emlegetnek. A kis tejcsokoládé-kockákon különböző állatfigurák és betűk jelentek meg. A sorozat a 80-as években tűnt fel a boltokban, és pont ez a vizuális játékosság – az ABC-s állatos minták – tette különlegessé, hiszen nemcsak csokit ettünk, hanem gyűjthettük is a csokipapírt. Később kultikus rajfzilmkarakterek is rákerültek, kapható volt Mézga család-os és Kukori és Kotkodá-s változatban is.
Piros Mogyorós
A Piros Mogyorós egy igazi klasszikus magyar csoki volt. A 70-es, 80-as évek egyik ikonikus édessége – sokaknak a piros csomagolás és az egész mogyoródarabokkal telített tábla azonnal eszébe jut. Eredetileg a Csemege Édesipari Gyár készítette, és a korszakban kimondottan jó minőségű csokoládénak számított, bőven tartalmazott egész mogyorót, amit sokan kedvük szerint fogyasztottak – előbb leharapva a csokit a mogyoróról, vagy fordítva. Az édesség hosszú évekig a megszokott, változatlan formában készült, majd a rendszerváltás környékén eltűnt a boltokból, amikor a hazai édesipari gyártás átalakult. Később a márkanevet egy magyar vállalkozó visszavásárolta, és a legendás csokit újra bevezették a piacra, bár a gyártás ma már más formában és más gyártóval történik, még mindig a retró nosztalgia egyik jelképe.
Negro
A Negro tipikusan az az édesség, amit nem magunktól választottunk, hanem torokfájásra adták a nagyszülők, mintha félig gyógyszer, félig jutalom lett volna. Az ánizsos-mentolos íz elsőre sok, már-már csípős volt, aztán valahogy mégis hozzá lehetett szokni. Később jöttek a gyümölcsösebb verziók és a teljes oximoron, a fehér Negro, de a klasszikus fekete maradt az igazi. A cukorkát 1925-ben találta fel az olasz származású Pietro Negro Budapesten, hogy a keménycukorka-termeléssel keletkező, egyébként kidobásra kerülő törmelékcukor is felhasználható legyen. Nevét, valamint sajátos grafikáját, a kéményseprőt a Győri Keksz levédette 1991-ben.
Chokito
A Chokito igazi retró klasszikus volt, amire sokan csak így emlékeznek: „ronda, de finom”. Magyarországon főleg a 80-as és a 90-es években lehetett kapni, és a csoki külseje talán nem volt a legszebb a pultban, de édes, ropogós-karamellás belseje miatt mégis sok gyerek kedvence lett. A Chokito eredeti változatát a svájci Nestlé hozta létre, és a szelet főleg tejcsokoládéval bevont karamell- és rizsszemekkel tűnt ki ízében és állagában a többi csoki közül. Ma már sajnos nem kapható, de az interneten számos recept próbálja meg leutánozni az utánozhatatlan ízt.
„Lagzis” barack
A végére egy az igazi kakukktojás, hiszen boltok polcain nem lehetett kapni, de minden magára valamit is adó lagzi főszereplője volt (és néhol még ma is) a barackos aprósütemény, a lagzis vagy lakodalmas barack. Elkészítése állítólag hosszú pepecselést igényel, de megéri. Két omlós, félgömb alakú tésztából készül, ezeket a megsütés után lekvárral vagy diós-kakaós krémmel ragasztják össze. A kész süteményt rumos-cukros színezékkel barackosra festik, kristálycukorba forgatják, majd gyakran mentalevéllel díszítik, hogy valódi barackra hasonlítson. Ha pedig barack, talán még sokan emlékeznek a barackmag nevű édességre is, mely úgy nézett ki, mint a sárgabarack magja, kívül ostyából, belül csokikrémből állt.
Források:
- Pintz András: A Negro szomorú kimúlása, pintz.hu
- Kövess Péter: Retró ízek nyomában: innen kapta a nevét a Pilóta keksz, Dívány
- Kaszás Gábor: Ettől tiszta zizik lettünk – leteszteltük a magyar édességkultúra retró ikonját, Index
- Játékmúzeum Blog
- RetroGastro Blog
(Borítókép: a mesterséges intelligencia által generált illusztráció)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
