1. Báró Kövess droghalála
Azt eddig is tudtuk, hogy a kokain már több mint 100 évvel ezelőtt is ismert drog volt nálunk (elég csak Kosztolányi Dezsőre és idevonatkozó szösszenetére gondolni: „Miért a kokain? Megvannak okaim”), de hogy mennyire népszerű szer volt, milyen sokan használták, és milyen kokainbarlang-hálózat működött Budapesten, azt Dezső András kiváló, Magyar kóla című könyvéből tudtuk meg. Ebben a kötetben olvastuk báró Kövess Jenő tragikus történetét, ami végül a kokain magyarországi felfutásának és tündöklésének a végét jelentette, vagyis a vég kezdetét. Míg ehhez a sajnálatos fordulóponthoz érkezett a kokain térhódítása, addig a hatóságok nagyon elnézőek voltak a droggal kapcsolatban, és nemcsak a főként jobb módú használókkal, de a terjesztőkkel és kereskedőkkel is.
Báró Kövess Jenő a mulatók környékének jól ismert alakja volt akkoriban, a két világháború közötti időszak társasági életének jelese, korabeli celeb. Arisztokrata családból származott, az Andrássy úton volt népszerű dohánykereskedésük, Kövess Jenő pedig pár jól fizető tisztséget is betöltött, egyszóval volt mit a tejbe aprítania, volt miből éjszakáról éjszakára mulatoznia. Az 1920-as évek végén a Bajza utcában bérelt szobát, innen járt szórakozni kávéházakba, titkos kokainbarlangokba, kéjtanyákra. Ám Kövess nem a hangosan mulatozó magyar úr volt, hanem az a fajta, aki csendesen és visszahúzódva ütötte ki magát. Az állásaiban nem is tudtak arról, hogy mit csinál éjjel, mondhatni, kettős életet élt.
1929. január 16-án éjszaka a házinéni talált rá a szobájában az akkor harminc körüli aranyifjúra, aki kifejezetten szörnyű, összevert és eszméletlen állapotban volt. Kórházba vitték, ám pár nap múlva elhunyt – tüdőgyulladásban. Az ügyet nagy horderejűvé tette, hogy a sajtóban is sokat foglalkoztak vele. A nyomozás – ami egy film keretéül is szolgálhatna – nemcsak báró Kövess kettős életét és a bűnbarlangok a hétköznapi polgárok előtt szinte ismeretlen világát derítette fel, de azt is, hogy mi történt pontosan a szerencsétlen férfival.
A báró egy baráti összejövetelen vett részt, ahonnan taxival a Zichy utca 31.-be vitette magát. Az egyszerű lakóháznak tűnő épületben bordélyház, hangszigetelt szadomazoklub és kokainbarlang működött. Báró Kövess az este folyamán mohónak bizonyult, túltolta a cuccot, majd önkívületi állapotba került, és törni-zúzni, verekedni kezdett, végül a kidobók állították le, akik véresre püfölték, majd az erősen hiányos öltözetű férfit kidobták a jéghideg lépcsőház kövezetére. Ki tudja, meddig feküdt ott, mire összeszedte magát, és valahogy hazament. Ám addigra nagyon megfázott, aminek a szövődményeibe pár nappal később a kórházban belehalt.
2. Bajor Gizi és férje pusztító szerelme
A maga korában népszerű színésznőt – akinek egykori villája a magyar színjátszás emlékezetének első számú helyszíne, a Színészmúzeum – 1928-ban választották meg a Nemzeti Színház örökös tagjává, és ekkor költözött be a XII. kerületi, 960 négyzetméteres, kertes villájába férjével, Germán Tibor fül-orr-gégésszel, az édesanyjával, valamint fiútestvérével, Rudolffal és annak családjával. A ház az akkori társasági élet egyik fontos helyszíne volt, neves közéleti személyek és művészek, fontos emberek adták egymásnak a ház kilincsét. Az itt tartott vacsorákról és koktélpartikról a színházi és kulturális hetilap, a Színházi Élet is rendszeresen beszámolt. Bajor Gizi nemcsak a két háború között volt népszerű színésznő, de utána, a kommunista érában is sikerült megőriznie vezető szerepét, pedig volt, aki szerette volna kikezdeni a pozícióját, kevés sikerrel.
Bár gyerekük nem volt, már-már legendásnak számított Bajor és orvos férje szoros és stabilan mély házastársi kapcsolata. Dr. Germán a rajongásig szerelmes volt a feleségébe, a tenyerén hordozta és kényeztette, de a színésznő is sokat tett érte, az életét is kockára téve ezzel. A II. világháború alatt zsidó származású férjét a villájukban bújtatta (más, szintén zsidó származású, valamint katonaszökevény barátai mellett), Kun páter és nyilaslegényei többször is tartottak náluk házkutatást, hiába. A színésznő és férje irigylésre méltó kapcsolatának és az életüknek is egy tragikus és bizarr eset vetett véget.
Bajor Gizi egyre többet panaszkodott fülfájásra, az érte túlságosan is aggódó férjének pedig meggyőződésévé vált, hogy a színésznőnek kezdődő agydaganata van. A férfi rendszeresen B-vitamin-injekciókat adott be a feleségének, napjában akár többször is. Dr. Germánon egy idő után annyira eluralkodott az aggodalom, hogy már otthon is állandóan a keze ügyében volt az orvosi táskája, hogy a feleségét azonnal kezelni tudja, ha a szükség úgy hozza. 1951. február 12-én, amikor a szokásos B-vitamin-injekciót készült beadni Bajornak, rossz üveghez nyúlt, és morfiumot adott be a feleségének, akit ezzel túl is adagolt. A színésznő rosszul lett, és belehalt a kezelésbe. Germán Tibor olyan sokkos állapotba került, hogy öngyilkosságot követett el.
Bár az eset után azonnal felröppent a pletyka, hogy az orvos férj a szerelmi szenvedély hatására és azért, mert nem tudta a feleségét kigyógyítani az agydaganatból, szántszándékkal adott be Bajornak morfiumot, hogy aztán magával is ugyanígy tegyen, a boncolás helyre tette a dolgokat. Ennek során ugyanis kiderült, hogy a színésznőnek tényleg csak fülgyulladása volt, a férjének pedig előrehaladott agykéregsorvadása, aminek egyik tünete volt a súlyos kényszerképzetek kialakulása, például azé, hogy azt hitte, feleségének agydaganata van, és életveszélyes az állapota.
3. Vitéz Halassy Olivér dicsőséges élete és életéhez méltatlan halála
Az Újpesten született, katonacsaládból származó Halassy focista akart lenni, ám 8 évesen amputálni kellett a bal lábfejét, miután sikertelenül ugrott fel egy mozgó villamosra. Bár a focikarrierről le kellett mondania, ám Halassy már gyerekként sem volt az a fajta ember, akit könnyen sarokba lehet szorítani: rájött, hogy a vízben nincs feltétlenül szüksége a lábfejére, így a vízi sportok felé fordult, és mivel akkoriban még nem létezett a parasportolás, az egészségesek között küzdött ő is. Tehetséges vízilabdázó volt, akit már 1928-ban beválogattak az olimpiai csapatba: Amszterdamban ezüstöt nyertek, Los Angelesben és Berlinben pedig aranyat.
A nagyon komoly fizikai és pszichés terhelhetőségről tanúbizonyságot tévő Halassy úszóként is jeleskedett. Pályafutása legnagyobb bravúrjaként az 1931-es párizsi vizes Eb-n előbb a vízilabdacsapattal nyert aranyat, majd alig két órával később az 1500 méteres férfi gyorsúszást is behúzta győztesként. Sportkarrierje során több mint 30 bajnoki címet gyűjtött be. Ám nemcsak az uszodában volt hősies küzdő, hanem a való életben is. A II. világháború vége felé, a nyilasok hatalomra jutását követően, 1944-től zsidó barátait és sportolókat bújtatott a háza pincéjében, az orvosát pedig azzal mentette meg és juttatta ki az országból, hogy az apjától örökölt, vitézi rangot jelző, értékes gyűrűjét neki adta, mert azzal el tudta kerülni az igazoltatásokat.
Bár rövid, de eseménydús élete során sikeresen dacolt a halállal a gyerekori balesetétől kezdve az 1941-ben elszenvedett, majdnem az életébe kerülő vérmérgezéses megbetegedésen át a zsidók bújtatásáig, amiért automatikusan halál járt, végül csak nem tudta elkerülni, hanem idő előtt és méltatlan körülmények között hunyt el. 1946. szeptember 10-én épp egy MTK-klubülésről tartott hazafelé, amikor egy szovjet katonai járőr megállította, és az autója átadására szólította fel. Halassy és sofőrje azonban megtagadták ezt, mire a katona ott helyben, az újpesti Szent László úton agyonlőtte mindkettőjüket, a holttesteket pedig az utca kövén hagyta. Az egész ország megdöbbent. Halassy több ezer fős temetésén Hajós Alfréd mondott beszédet. A sportoló 37 éves volt.
4. Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia botrányos, se veled, se nélküled szerelme
A screwball comedy az amerikai filmkultúra egyik alapműfaja, a múlt század 30-as éveiben született. Az alcímben szereplő két magyar színész szerelmi kapcsolatából pedig remek screwball comedyt lehetne forgatni, annyi benne a szenvedély, a botrány, a harsányság, a komikum, a végén happy enddel. Prielle pár évvel idősebb volt, mint Szerdahelyi, és amikor 1847-ben találkoztak, előbbi már neves színésznő volt, míg utóbbi még csak feltörekvő színész. Ez persze nem akadályozta meg őket abban, hogy szenvedélyesen egymásba szeressenek, és szinte azonnal össze is házasodjanak.
A rossznyelvek szerint a házasságot a színésznő erőltette, hogy bosszút álljon Petőfi Sándoron, aki elhagyta őt Szendrey Júlia miatt, pedig már a kezét is megkérte, és akibe még mindig szerelmes volt. Ezek a rossznyelvek azt is hangoztatták, hogy Szerdahelyi egy csodás orgánumú, atlétatermetű, gyönyörű férfi volt, akiért döglöttek a nők, ezért nem is volt igazán kedve a házassághoz. Ezt már sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy a férfi elég sűrűn félrelépett. Féltékenységi rohamok, ajtócsapkodások, hangos veszekedések kísérték a kapcsolatukat, ami elég hamar véget is ért, a forradalom kitörésekor. Szerdahelyi beállt a honvédek közé, és erre hivatkozva elvált Prielle-től is.
Ugrás az időben, az 1850-es évek közepére. Szerdahelyi Kálmán ekkor szerződött a Nemzeti Színházba, majd nem sokkal később jött a váratlan fordulat: Prielle Kornéliát is leszerződtette az ország első számú színháza. Talán nem véletlenül, ugyanis akkor jöttek divatba a frivol francia vígjátékok és színművek, melyekből nem egyet tűzött műsorára a színház– minden esetben a női főszerepben Prielle Kornéliával, a férfi főszerepben pedig Szerdahelyi Kálmánnal. A színház vezetése talán emlékezett még kettejük korábbi, hangos veszekedéseire és szócsatáira, és innen jött az ötlet, mindenesetre bejött a húzás, a darabok nagy sikerrel mentek. Ez pedig arra késztette a két színészt, hogy leüljön egymással és tisztázza a múltat. 1864-ben újra összejöttek, 1870-ben pedig másodszor is összeházasodtak. A kapcsolat és a frigy ezúttal tartósnak és veszekedésmentesnek bizonyult, bár ezúttal sem tartott sokáig: a szívbeteg Szerdahelyi 1872 novemberében elhunyt.
5. Egy legendás szüret története
Borban mindig is gazdag ország voltunk, az abból készült alkoholos ital, a közel 180 éve született fröccs, amelynek nagyjából 50 változata ismert, 2013 óta hungarikum. Bár egy kis magyar bortörténet is jól mutatna filmen, mi mégis egyetlen esemény köré rendeznénk egy kultúrtörténeti vígjátékot, ami oly könnyedén szédíti meg az ember fejét, mint egy jó fröccs. Ez az egyetlen esemény pedig nem más, mint az író és politikus Fáy András 1842. október 5-én megtartott szürete a fóti birtokán, melyre neves barátait is meghívta.
A hírességek között volt két költő is, Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely. Utóbbi, talán azért, mert érezte, hogy fontos dolgok történnek majd a fóti birtokon, elhívta magával az unokatestvérét, a bencés szerzetes, fizikus és feltaláló Jedlik Ányost is. Ő már az 1820-as években kísérletezett a szén-dioxiddal dúsított vízzel, a szódával, szikvízkészítő masináját pedig 1830-ban szabadalmaztatta. Már ekkor ajánlotta azt is, hogy a szódával érdemes egy kis bort is összeönteni, mert úgy talán finomabb.
A szikvizet előállító berendezését Jedlik 10 éven át tökéletesítette, és amikor meghívták Fáy fóti szüretére, oda is elvitte magával. És ha már elvitte, akkor be is vetette, méghozzá akkor, amikor azt látta, hogy Vörösmarty kezd egyre részegebb lenni, túlságosan a fejébe szállt a tisztán elfogyasztott bor. A szerzetes-feltaláló arra gondolt, kicsit feldúsítja neki az alkoholt, hogy ne történjen vele nagyobb baj. A költőnek pedig nagyon ízlett a keverék, amit Jedlik spriccernek nevezett, ám Vörösmarty egy magyarosabb elnevezést ajánlott: a fröccsöt. Minderről az egyik költeményében, a Fóti dalban is megemlékezett pár sor erejéig, bár a fröccs szó születését kihagyta belőle.
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
