A Palace Hotel szecessziós épülete a legtöbb budapestinek feltűnhetett már, a Blaha Lujza tér közelében, a Rákóczi úton lévő hotelen már a betűtípus is szinte lélegzi magából a múlt század hangulatát. Körbenéztünk egy kicsit odabent.

A Blaha Lujza tér közelében található Palace Hotel, hivatalos nevén Mövenpick Hotel Budapest Centre, egyike azoknak a szecessziós épületeknek, amelyek nagyon kíváncsivá teszik a szemlélőt. Vajon folytatódik-e a külsején burjánzó, organikus világ, vagy lecsupaszították a századok? Jó hír, hogy a Palace Hotel ugyan modern és minden jelenkori igényt kielégít, mégsem kellett elbúcsúznunk a míves részletektől, a műemléki védelem alatt álló galéria és ebédlő, az egyéb részletek szinte időutazás érzését keltik. 

A szálló, ami túl elegáns volt Adynak

Bár a 19. század második felében még találtunk volna a közelben vesztőhelyet, dologházat, tűzoltóságot és garniszállókat is, az 1884-re elkészült Keleti pályaudvar jelentős lökést adott a környék fejlődésének, a Nagykörúton pedig már korábban is zajlott a kulturális élet, kávéházak fogadták a szórakozni vágyókat. A szálloda építése a Keleti pályaudvarról érkező utazók elhelyezése kapcsán vetődött fel. A telekről a legkorábbi információ, 1866-ból származik, ekkor vásárolta meg özvegy Fuchsné Schmidlechner Katalin, majd 1910-ben az ő családjától vette meg a Hotel Palace Szálloda Részvénytársaság. 

1911-re készült el a Hotel Palace, a Komor Marcell, Jakab Dezső építészpáros munkája. A tervezők fiatalon, Lechner Ödön mellett szívták magukba a szecessziót, később pedig közös építészirodát nyitottak, a kecskeméti Iparos Otthon és a marosvásárhelyi Kultúrpalota, valamint a Csengery utca 76. alatti titkos szecessziós bérház is a ő műveik közé tartozik.  

Bár a Palace a megnyitása idején nem vetekedett a Duna-korzó akkori luxushoteljeivel, szép, modern és elegáns helynek számított, ahol

központi fűtés, liftek, hideg-meleg víz, felvillanó lámpákkal hívható személyzet és villamos ébresztőberendezés állt a vendégek rendelkezésére,

kellemes közösségi terek, olvasóterem, társalgók, függőkert is várták a társaságra vágyókat. A szolgáltatások között pedig autóbérlési lehetőséget, sőt férfi-női fodrászatot is találhattunk volna. A hotel ekkor 105 szobával üzemelt, szinte az összeshez tartozott mosdó. A berendezést Rákos Pál műbútorgyára készítette, a stukkók Rákos Manó szobrász munkái, a csillárok és a falikarok Goldstein Ignác üzemében készültek. 

A hotel vezetője az induláskor Rendes Szidor volt, a korabeli szállodaipar ismert személyisége, aki nemcsak Budapesten, de Nagyváradon is részt vett a kávéházi élet felvirágoztatásában, innen ismerhette Ady Endrét, akivel baráti viszonyt is ápolt. Rendesnek nem a Palace volt az egyetlen budapesti érdekeltsége, egyidőben ő működtette a híres-hírhedt Meteor Szállót is a közeli Erzsébet körúton. Ez – ellentétben a jóval elegánsabb Palace-szal – ismert gyűjtőhelye volt a lecsúszott művészeknek, a félvilági figuráknak, akiknek egyébként Ady szívesen tartózkodott a társaságában, sőt a Meteorban is lakott 4 éven át

Az éttermet a nyitáskor egy hasonlóan tapasztalt szállodás bérelte ki. Unterreiner János alsótátrafüredi, balatonföldvári és egri szállodákat is vezetett, és elsőként törölte el a vidéki hotelekben a borravalórendszert. 

Újraéledő hotel

A Palace Hotelen 1923-ban és 1928-ban is nagyobb átalakítást végeztek, födém betoldásával új szintet létesítettek. A szálló túlélte a II. világháborút, csak 1958-ban államosították. Elsőként az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat, majd a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat felelt a működéséért. Eközben állapota folyamatosan romlott, az 1990-es évekre pedig múzeumba illő kézikapcsolós telefonjaival és az állandóan beázó pincével olyan rossz állapotba került, hogy lebontása is szóba került. A bezárástól végül az mentette meg, hogy műemlékké nyilvánították.

2002-ben a Novotel Szállodalánc újította fel az épületet, az értékek, a műemléki jelleg figyelembevételével. Az előcsarnokot sajnos már nem lehetett visszaállítani, de az étterem szinte teljes egészében a 20. század eleji állapotában maradt fenn, a homlokzaton látható mázas kerámiadíszeket is ekkor kapta vissza az épület, ezek eredetileg a Zsolnay-gyárban készültek, ám a jelentős többletköltség és pluszidő miatt, amit az újragyártás jelentett volna, nem itt születtek újjá, nem eredetiek.  

A szálloda jelenlegi újranyitása a Mogotel Hotel Group és az Accor sikeres együttműködésének köszönhető. Az Accor-csoporthoz tartozó Mövenpick portfóliója bővült a hotellel. A Mövenpick 1948 óta üzemelő svájci szállodalánc, Magyarországon

a Balaton partján már jelen vannak, azonban ez az első budapesti szállodájuk. 

A nyitást 2022-től három fázisban zajló felújítás előzte meg, ami tavasszal fejeződött be. Ennek köszönhetően üzemelhet újra 227 szobával a hotel. Bár az eredeti előtér nem maradt fenn, most is fényűző hatást kelt, a nagy méretű szobák kényelmesek, visszafogottan elegánsak, a századelő hangulatát a hajlított ajtókeretek és a vékony folyosók idézik meg. A szállóban több rendezvényterem is található, a legnagyobb 300 fős, így a hotel tökéletes lehetőséget kínál céges események, üzleti találkozók lebonyolításához. 

Ahol azonban igazán beköszön a múlt század elejének hangulata, az az étterem, amelynek intarziás galériája rejtett és intim hangulatot biztosít, a földszinten pedig a jókora belmagasság, a csodás faborítás, az aranyozott részletek keltenek fényűző hatást. Kedvelt filmes helyszín is, itt forgott például az Angelina Jolie főszereplésével készült Maria néhány jelenete. 

A márka hagyományainak fontos részét képezik a kulináris élvezetek, így a szállóvendégeket a Mövenpick tradícióinak megfelelően délutánonként csokoládés élmények várják, a budapestiek pedig az éttermi fogások, a márka signature-paradicsomlevese vagy a zürichi borjú mellett élvezhetik ki az elegáns hangulatot. A fogások közérthetőek és háziasak, ráadásul árban sem tartoznak a megfizethetetlen kategóriába, így családi események alkalmával is érdemes ellátogatni az újranyílt hotelbe. Érdemes is így tenni, ha szeretnénk a saját városunkban átélni egy szecessziós utazás élményét.

Források:

(Borítókép: Forgács Zsuzsi – We Love Budapest)

Címkék