Különleges hely a Népszínház utca. Erről a folyton nyüzsgő, multikulti helyről, ami sokak fejében még ma is rossz hírűként él, talán nem is gondolnánk, hogy egykor Pest legnépszerűbb és legmenőbbnek számító környéke volt. A századforduló idején szinte minden nagypolgár itt szeretett volna élni. Egyre-másra épültek a bérházak, melyek tulajdonosai egymást túllicitálva próbálták a legjobb, legtechnikásabb és legújabb stílusnak megfelelő épületeket felhúzni. Természetesen a korszak legjobb építészeivel igyekeztek megterveztetni őket, csak hogy megnyerjék a „Kié a legpazarabb épület?” versenyt – képzeletben.
Bár mára erősen megkopott az egykori házak fénye, de ha végigsétálunk a Népszínház utcán, akkor még felfedezhetjük az egykor szebb napokat látott, szecessziós, art deco és modern stílusjegyeket felvonultató homlokzatokat. Érdemes megállni a Népszínház utca 42–44. szám alatti bérház előtt is, mely ma már kissé avíttasnak tűnhet, de
nagyon is őrzi az utca egykori családias, falusias hangulatát.
A Budapest100 alkalmával be is járhatjuk az épületet, melynek sokszínű történetéről a lakók mesélnek majd.
Eltűntek a díszei
A háromemeletes bérházat Meinböck (Heinbach?) Jakab építtette 1896-ban, Hudetz János tervei szerint. Bár mai egyszerű, barna homlokzatával beleolvad az épületek sorába, valójában sokkal díszesebbre tervezték, sőt, a harmadik emeleten még szobrok és domborművek is voltak. A házat díszítő négy szobrot 1957-ben javítási, restaurálási céllal szedték le, de végül soha nem kerültek vissza az épületre. A boltíves ablakok feletti, kör alakú domborművek a kőcsipke ablakokat idézték, némi romantikus stílust csempészett a tervező ebbe az eklektikus bérházba, melynek nagyívű kapualja után a már jól ismert, sajátosan pesti gangos belső udvar tárul fel.
Nem egyedi eset, hogy az 50-es, 60-as évek során, háborús károk helyreállítása címszóval, olyan házakról is eltűntek a díszek, a kupolák, a szobrok, amelyek nem vagy csak minimálisan sérültek meg az ostromban. Persze több esetben a pénzhiány és a megváltozott igények miatt egyszerűsödtek a homlokzatok, de a háttérben legtöbbször az akkori vezetés megrögzött Nyugat-ellenessége húzódott meg – mert egy ékes kupola vagy a manhattani art deco felhőkarcolókat idéző torony a társadalom megrontója lehet, ezért bontásra vele! Bár nem lehet biztosan tudni, de a Népszínház utca 42–44. szobrainak leverése mögött is hasonló megfontolás lehetett.
Összetartó közösség
Ottjártunkkor a ház egyik lakója mesélt nekünk a régi időkről és a jelenlegi lakóközösségről, akikkel együtt újították fel a sokáig elhanyagolt és lebetonozott belső udvart 2010-ben. A Budapest100 idei tematikája a városi zöld oázisokhoz, a kertekhez és a belvárosi házak belső udvaraihoz kapcsolódik, így a Népszínház utca 42–44. rejtett zöld szigete is látogatható lesz majd a május 24–25-i hétvégén. Ahol korábban néhány autógumiba ültetett árnyékliliom volt, ott mára,
a lakók lelkes összefogásának hála, igazi nyugalom szigete lett cserjékkel, fákkal és dús aljnövényzettel.
Bár régebben még közösen kertészkedtek, ma már inkább kertészekre bízzák a növények gondozását, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a lakók ne járnának össze.
A házat elég lepukkant állapotban kapták meg a lakók 1990-ben, azóta viszont már szépen rendbe tettek mindent, amit tudtak, közösen festették újra a gangkorlátokat, tatarozták a tetőteret, a körfolyosókat – a kapualj felújítása a következő a listájukon. Ahogy Éva mesélte nekünk, ez egy összetartó közösség, ahol nem számít sem a származás, sem a vallási ideológia, ők egy családként működnek. A család fogalma pedig olyan, mintha szervesen kapcsolódna a ház történetéhez, ugyanis itt már a kezdet kezdetén ismerték egymást a lakók, segítettek, vigyáztak a másikra, és ez máig megmaradt. A Covid idején is segítették egymást, sőt gyakran ünnepekkor is meglepik egymást egy kis süteménnyel.
Új életre kelt posta
Hogy működnek a szinergiák, arra jó példa a Népszínház utca 42–44. egyik földszinti üzlethelyiségében működő egykori posta „újjászületése” is. A RÉV8, a BME Urbanisztika Tanszéke és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ közös projektjeként, bár még csak ideiglenes jelleggel, de különféle közösségi funkciókkal töltik meg a jó pár éve üresen álló üzletet. Az újraértelmezés az Inclusive City pályázat keretében valósul meg, amelyben azt vizsgálják, hogyan válhatnak városaink élhetőbbé, az átalakuló terek hogyan szolgálhatják a helyieket, és hogyan vonhatók be a lakosok a várostervezésbe, valamint a városrészek fejlesztésébe.
Az egykori postában a Budapest100 hétvégéje alatt a BME Urbanisztika Tanszék hallgatóinak kiállítása tölti meg a mára elhanyagolt teret, ahol egykor az utca lakói intézték legfontosabb ügyeiket. Videós és képes anyagok, filmvetítés, közös alkotás és koncertek várják majd a lakókat és az arra járókat, akiket érdekel, hogyan lehet új élettel megtölteni és újrahasznosítani egy üresen álló helyet. Az pedig a jövő zenéje, hogy a posta végül hosszú távon is új funkciót kap-e. A Népszínház utca 42–44. részletes programját itt, az egykori postáét pedig itt lehet olvasni.
