Kerékpározni jó! Azon túl, hogy a kerékpár az életmódunk része lett, és azzal járunk a boltba, a hétvégi kirándulásainkat is összeköthetjük vagy kiválthatjuk a bringával, és a hegyek megmászása meg a természetben, valamelyik erdőben való kalandozás helyett tekerhetünk egész nap. Egy igazán profinak meg sem kottyannak a kilométerek, elteker Budapestről Gödig meg vissza, de persze nem mindenki ennyire profi. Nekik ajánlunk most 3 olyan bringautat, ami egy egész napos kalandot kínál, és kinyúlni sem fogunk a végén erőtlenül.
Tekerés a Kavicsos-tóhoz
Vegyük az irányt Csepel felé, ahova jó minőségű kerékpárút vezet, pláne most, hogy az atlétikai stadion környékét is megnyitották végre. Arrafelé ráadásul kicsit még le is rövidíthetjük az utat, mert kimarad így a Közvágóhíd, a Budapest Park és a ráckevei HÉV-végállomás környéke. Kényelmesen bejutunk tehát Csepelre, ahol ugyan többfelé ágazik a kerékpárút, de csak a táblákat kell figyelni. Szigetszentmiklós irányába kell tekerni, mert a Kavicsos-tó a budapesti kerület és Szigetszentmiklós határán található, más horgásztavakkal egyetemben.
Az utunk keresztülvezet Csepelen, és miután elhagyjuk a kerületet és így a fővárost is, nem sokkal Csepel után tábla jelzi, hol le kell térni a kerékpárútról a Kavicsos-tó irányába, amit a vízbe mélyen benyúló félszigetek és a tavat pöttyöző, kisebb-nagyobb szigetek igazán különlegessé tesznek. Mivel a tó partja sűrűn beépített – sőt a szigetek is –, ezért viszonylag kevés helyen tudunk egészen a vízig lemenni szabadon és háborítatlanul, akadálymentesen. De aki keres, talál. Sőt, még egy olyan pontot is lehet találni, ahonnan belátható a tó és környékének panorámája: az Átlós utcán kell végigmenni ahhoz, hogy kijussunk az egyik félszigetre, ami egy kisebb dombban csúcsosodik ki.
A visszautat kicsit meg lehet bolondítani azzal, hogy a Kolonics György sétány felé tekerünk. Megnézhetjük a Kavicsos-tóhoz hasonlóan szintén nem hétköznapi Tamariska-dombot, majd az említett sétányon végiggurulhatunk egészen a Gubacsi hídig, amin pedig áttekerve a Soroksári út mentén juthatunk vissza a belvárosba, konkrétan a Boráros térre.
Kalandozás a Lupán
Számtalanszor leírtam már, hogy a kedvenc útvonalam a (Duna partján) Szentendrére vezető kerékpárút, amit aztán fel lehet pimpelni azzal, hogy ott nem megfordulunk és visszatekerünk, hanem átrévezünk a Szentendrei-szigetre, majd a másik oldalán Dunakeszire kompozunk, és úgy térünk vissza a városba. De mi most nem ezt az útvonalat ajánljuk, hanem csak egy kisebb részét. Most mindössze Budakalászig és a Lupa-szigetig megyünk. Ha Budáról indulunk, viszonyleg könnyű a dolgunk, a Duna-parton megyünk végig, az ottani bringaúton. Le sem kell térni róla. Ha Pestről jövünk, akkor pedig a Népsziget fölött átívelő, a pesti oldalon, Angyalföld és Újpest határától induló, nemrég ráncfelvarráson átesett gyalogos-, bringás- és vasúti hídon a legegyszerűbb átjutni Budára.
A hídról leérve azonnal a római-parti sétány bejáratánál leszünk, és itt a haladást kicsit lassítja a tömeg meg az út rossz minősége. Ezért egy utcával beljebb is tekerhetünk, bár akkor le kell mondanunk a Duna látványáról. A Római után következik a gát, majd ismét nyaralók között gurulunk, míg végre eljutunk Budakalászig. Itt egy kis komppal juthatunk át a Lupára. A kerékpárt érdemes a parton hagyni, mert bár a Lupán is lehet tekerni, de a sziget olyan kicsi, hogy gyalog is hamar bejárható. Kerékpár nélkül talán egyszerűbb nézelődni is. Varázslatos az a (talán) sosemvolt, békebeli idill, amivel a Lupán szembesül az ember: szinte érintetlenül burjánzó természet, lábakon álló mesebeli házikók és időtlenség, a sziget túlfelére átsétálva pedig a régi papír 10 forintos hátoldalára rákerült egyfás szigetet is megcsodálhatjuk.
Az idilli hangulatú Lupán egy teljes napot is eltölthetünk, de egy körséta is megteszi. Visszatérve a partra, egyenesen visszagurulhatunk Budapestre, de ha már ott vagyunk, egy kis bónusszal is kiegészíthetjük a bringás kirándulásunkat: a part mentén hosszan húzódó, szemrevaló ártéri erdő kellemes hűvöse vonzza a kimelegedett bringást, kár lenne kihagyni, ha már egyszer épp arra bicajozik az ember.
A Naplás-tó mindig jó ötlet
A városon belüli kerékpározás egyik legkiválóbb célpontja a Naplás-tó. Igazából sehonnan sincs közel – leszámítva, ha arrafelé laksz –, és olyan illuzórikus érzése van ott az embernek, mintha tényleg bőven maga mögött hagyta volna a várost, hogy elmerüljön a természet szépségében. Ott a buja ártéri erdő, egy rakás énesmadárral meg teknőssel, a majdnem körbesétálható tó és mellette a kilátó, ahonnan jól belátható az egész környék.
A Naplás-tóhoz ráadásul jó minőségű, jól kiépített kerékpárút vezet, amit több irányból is elérhetünk. Az egyik irány az idei kerékpározás világnapján az év kerékpárútjának választott, a Rákos-patak partján kanyargó bringaút. Erről letérhetünk a Naplás-tóhoz vezető útra, már a tó közelébe érve, illetve korábban az út találkozik a másik budapesti patak, a Szilas-patak mentén található bringaúttal, ami közvetlenül a Napláshoz visz, becsatlakozhatunk ide is. Vagyis ha elindulunk a Rákos-patak bringaúton, akkor előbb-utóbb
minden út a Naplás-tóhoz vezet.
(Borítókép: Juhász Norbert – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
