Korán elveszítette az édesapját
Auguszt E. József már kisgyerekként elveszítette édesapját, a dinasztiaalapító Auguszt Eleket, aki 1870-ben nyitotta meg a család első cukrászdáját egy tabáni házban, a mai Dózsa György tér környékén. Özvegye, Strebek Erzsébet is cukrászcsaládból származott, az ő feladata volt, hogy átmentse férje üzletét a következő generációnak. Sikerrel állt helyt, Auguszt E. József felnőve, párizsi és londoni tanulmányút után beállhatott édesapja egykori boltjába. A példát később maga is továbbadta: fia, Auguszt Elemér 1931-től vele dolgozott, és azóta is általában együtt vezetik a cukrászdákat a család ifjabb és idősebb tagjai – lassan az ötödik Auguszt-generáció is munkába állhat.
Szobrásznak készült
Korán érdeklődni kezdett a művészetek iránt, szobrász szeretett volna lenni. Katonaként parancsnokáról készített mellplasztikát, kétlovas szobor formájában pedig azt a történetet örökítette meg, amelyben Szent László királyunk megment egy leányt a kunoktól. Ezzel az alkotásával díjat is nyert az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban.
A fagylalt és a parfé művésze volt
Bár nem lett belőle művész, a pályája zenitjén Auguszt E. József édességei között nem egy bravúros, szobornak is beillő műremek akadt. A parfétortákat ónozott bádogedényben szállíttatta, amit egy nagyobbacska faalkalmatosságba helyezett, a két edény fala közötti rést pedig sós jéggel tömte ki, így gondoskodott arról, hogy jeges költeményei a legjobb formában érkezzenek meg a vendégekhez. Ezüsttálcát, megfelelő evőeszközt is lehetett bérelni a nyalánkságokhoz. Külön formák készültek a parfétorták és a fagylalt alakításához, színezett cukorból készült kosárban ülő tyúk, virágkosár, gyümölcstál született a cukrász keze alatt édes-jeges formában. Az alkotásokat előzetesen viaszból is megformázták, így semmiféle félreértés nem adódhatott a megrendelés során.
Először gyártott teasüteményt
Bár a kekszek kedveltek voltak a korszakban, nagyobb tételben csak külföldi gyárakban készítették ezeket, így legtöbben csak hónapokkal előbb sütött, kevésbé jó minőségű termékekhez jutottak hozzá. Ezen kívül csak kisipari körülmények között készült finom, de jóval borsosabb árú teasütemény. Auguszt E. József volt az első, aki (1900-ban) megszervezte a specialitás nagyobb tételben való gyártását, ami így szélesebb közönséghez jutott el jó minőségben. Híres volt bonbonjairól, drazséiról is, inaskorától vezetett receptkönyvében pedig olyan izgalmas desszertek szerepeltek, mint például az Auguszt-torta, amit ő alkotott meg.
Budára költöztette Pestet
A világlátott Auguszt E. József mindent megtett, hogy a legjobbat nyújtsa vendégeinek. Bár a nyitáskor sokan hitték, hogy egy, a Gerbeaud-hoz hasonló, elegáns cukrászdára csak a rohamosan fejlődő, nagyvárosias Pesten lehet igény, Auguszték rácáfoltak erre, amikor megnyitották Krisztina tér 3. alatt található cukrászdájukat, ami olyan szép volt, hogy még Pestről is átmentek miatta Budára.
Ez az üzlet volt Auguszt E. József életművének egyik csúcsa, ahol az ízletes desszertek, csokoládék mellett a környezet minden apró részletére is figyelmet fordított. Zsolnay és Hüttl porcelánokban érkeztek a finomságok, és sokan csodálták a velencei üvegcsillárokat is, a cukrászdában ugyanis az akkor még ritkának számító villanyvilágítás vonta fényárba a pazarul berendezett termeket. A családnak a 20. század elején több elegáns üzlete volt, amelyek közül kiemelkedett a budai hegyekben található Auguszt-Pavillon. Ez annyira népszerű volt, hogy nyaranta rendőri irányításra volt szükség, nehogy összeütközzön a sok ideérkező automobil. Egy másik üzletben Auguszték törzsvendége volt Arany László (Arany János fia), a tabáni boltban Feszty Árpád is szívesen uzsonnázott, Márai pedig mindennap a Krisztina téri cukrászdában reggelizett.
A nagy újrakezdő
A II. világháborúban, Budapest ostroma során a Krisztina tér 3. alatt található csodás üzlet bombatalálatot kapott, és az is kárt tett benne, amikor egy lőszereket szállító gépkocsi közvetlenül mellette robbant fel. A Vár védelmére berendezkedett katonaság pedig lovakat kötött a vendégtérbe, kisvártatva szét is rágták a bútorokat. A cukrászda szinte teljesen elpusztult, Auguszt E. József azonban hatalmas energiával látott hozzá az újjáépítéséhez, és 1947-ben újra megnyitotta üzletét.
1948-ban hunyt el, így már nem kellett látnia, hogy 1951-ben államosították büszkeségét, a Krisztina téri cukrászdát, a családját pedig kitelepítették. A történetnek azonban nincs vége, hiszen a generációról generációra öröklődő tudást nem lehetett elvenni, az Auguszt családnak ma újra több helyen van Budapesten , a régi Krisztina téri üzletben pedig a Déryné működik.
Források:
- Csontó Sándor: Nálunk híres a krémes, Budapest, 2010. január
- Kő András: Az E80-as torta, Magyar Nemzet, 2011. március 26.
- N. Kósa Judit: Dámák és lovak az Augusztban, 2000. február 26.
- Dr. Rózsa Miklós: A budai Auguszt Cukrászda, Tanulmányok Budapest múltjából19., 1972
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
