1/12
Ha valaki nem szeret főzni, nem érdekli a nyers alapanyagok illatos étellé való avanzsálása, azt valószínűleg sosem fogjuk tudni rávenni, hogy jóízűen főzzön vagy szívesen időzzön a konyhában. Dragomán György Főzőskönyvével azonban jó eséllyel még egy főzni nem szerető ember is pillanatokon belül a konyhában találja magát, miután kicsit belemélyedt az író első szakácskönyvébe. A regényvastagságú szakácskönyv igazi élmény – nemcsak abban az értelemben tanít meg főzni, hogy elmondja, hogyan kell kacsát konfitálni vagy kenyeret sütni, de azt is megmutatja, hogyan érdemes hozzáállni a konyhai teendőkhöz, milyen lélekállapot szükséges ahhoz, hogy testet-lelket tápláló ételeket tegyünk az asztalra.
A Főzőskönyv fejezetei között van, ami a kenyérrel és rokonaival foglalkozik, a kamra polcait segít feltölteni, a szörpök, hideg-meleg italok világába vezet be minket, és csak utána következik a klasszikus (reggeli–vacsora, leves, főétel és desszert) szekció. A receptek ellenállhatatlan, dragomános stílusban íródtak, időnként pedig egy-egy témába vágó novella vagy regényrészlet szakítja meg a receptek dömpingjét. Aki pedig főzött már valaha Dragomán közösségi médiában megjelent receptjeiből, tudja, hogy nemcsak a léleknek, de a gyomornak is gyönyör, ha
követjük
az útmutatásait.