Van egy kép az idei World Press Photón, ami tökéletesen kifejezi az érzést, ami elfogja az embert, miközben a fotókat nézi, és minél többet lát, annál inkább megy föl benne a pumpa. A kép Hongkongban készült, a háttérben egy lakótömb lángol; 1948 óta ez volt a város legsúlyosabb tűzesete, összesen 168 ember égett halálra vagy fojtotta meg a füst. A kép előterében egy idősebb férfi üvölt tehetetlen dühében, kétségbeesésében azt követően, hogy az épületben ragadt feleségével beszélt telefonon, aki nem élte túl a katasztrófát. Ugyanez a tehetetlen düh fortyog az emberben, miközben a kiállítás képeit nézi. Mert mit is lehet tenni a globális emberi gonoszsággal, butasággal, gátlástalansággal és önzéssel szemben, amit hol a gazdasági érdek, hol a vallási fanatizmus, hol a homofóbia, hol a rasszizmus, hol az érzéketlenség, hol valami egyéb irányít.
Az biztos, hogy aki végignézi a 2026-os nemzetközi sajtófotómustrát, idén sem fog beleszeretni az emberiségbe, pont ellenkezőleg, kiszeret belőle, de minimum tanácstalanul ingatja majd a fejét, miközben az a kérdés ötlik fel benne újra és újra, egyre nagyobb hanggal, hogy: de miért? Jó válasz pedig nincs, bármi, amit mondunk egy-egy kép előtt állva, mindössze szócséplésnek és okoskodásnak hat, akkor is, ha igaz, ennyit ér, nem többet, nem sokat, talán semmit, így marad egyetlen jó, ideillő válaszként egy tétova csak. És már megyünk is a következő képhez, ahol lejátszódik velünk, bennünk ugyanez. Elszomorító. De mégis, talán cselekvésre, változtatásra ösztönöz, legalább a saját életünkben, személyes kis mikroklímánkban.
És ez az, ami miatt, miután végeztünk a fotókkal, nem zuhanunk depresszióba, nem leszünk masszív embergyűlölők, nem mondunk le végleg a világról és benne önmagunkról meg a többiekről. Mert egyes képeken ott van a remény, a maga módján pozitív példa, ami azt sugallja: lehet másképpen is. Csak elhatározás kérdése. Meg a hajlandóságé is, hogy cselekedjünk és erre biztassunk másokat is a saját példánkon keresztül elsősorban, és nem csak a szavak szintjén. Mint a kínai házaspár, akik, miután elveszítették egyetlen gyermeküket – mert csak egyetlen gyerek volt engedélyezve hivatalosan – 60 évesen újra gyereket vállaltak, szembemenve mindennel, és szépen fel is nevelték az ikreiket, akik egészségesen jöttek a világra. Vagy azok a nők világszerte, akik hozzánk képest egy középkorias, barbár világban élnek, ahol annyit sem érnek, mint egy tányér leves, ők mégsem hagyják magukat. Kis győzelmek ezek ugyan a globális borzalmakkal szemben, de a kis győzelem is győzelem, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy.
Az idei World Press Photo két kiegészítő kiállítása némiképp összetartozik: forradalmi pillanatokat látunk mindkettőn. A 2026-os magyarországi országgyűlési választás képei, amiket a 24.hu fotóriporterei készítettek, a győzelmet mutatják, 16 év önkény legyőzését. Ezzel szemben Bojár Sándor fotói 1956 októberében készültek, de itt a békés tüntetéstől a tömegbelövésig jutunk el, mert az a forradalom viszont elbukott. A fotóriporter is épphogy túlélte, maga is megsebesült, és csak a szerencséjének meg a lélekjelenlétének köszönhette, hogy megúszta. De, mint a World Press Photón látható képek készítői, ő is kötelességének érezte, hogy a kamerájával dokumentáljon és tudósítson. Hogy
a világ szerencsésebb felén élők is lássák és tudják, mi történik a másik felén, ott, ahol a szerencse szót még csak hírből sem ismerik.
(Borítókép: Brais Lorenzo/EFE – World Press Photo)
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
