Az agyag emlékezete – Formák, ízek, történetek című könyv bemutatóját november 11-én tartották a Néprajzi Múzeumban, ahol az izgalmas kerekasztal-beszélgetés mellé egy különleges kóstoló és tárlatvezetés is társult. Mert mi lehetne jobb módja annak, hogy közelebb kerüljünk a gasztronómiai örökségünkhöz, mint hogy ne csak olvassunk róla, hanem megismerjük, hogyan és miben készültek az ételek, sőt meg is ízlelhessük azokat.
Tizenöt különleges tárgy, a mögöttük lévő történetek és receptek
A kötet alapötlete, hogy nem egy-egy receptből, hanem egy régi edényből indulunk ki, amelyben ezek az ételek készültek. Dr. Szarvas Zsuzsanna néprajzkutató és Ács Bori gasztronómiai újságíró a múzeum Kerámiaterének mintegy négyezer darabos gyűjteményéből választott ki tizenöt különleges tárgyat, amelyek mindegyike egy-egy történetet is mesél.
Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint a múzeumi gyűjtemények akkor kerülhetnek igazán közel az emberekhez, ha megmutatják, hogyan kapcsolódnak a jelenhez. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogyan lehet ezt a hiteles értéket eljuttatni a nagyközönséghez, ugyanakkor kiemelte:
Ez a kötet azért is fontos, mert egy magyar cég, a Gallicoop szponzorációja révén, velük együtt dolgozva valósulhatott meg. A bizalom és a kölcsönösség által egy igazán hiteles, ugyanakkor korszerű könyv született, amely remélhetőleg egy sorozat első állomása is egyben.
A magyar cserépfazekak, kalácssütő formák és rétessütő tepsik mellett marokkói főzőedény, tunéziai kuszkuszfőző és mexikói csilidörzsölő is helyet kapott a válogatásban, hiszen a múzeum gyűjteménye nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a világ számos pontjáról származó tárgyakat is őriz. A tárgyakhoz archív fotók, régi receptek és olyan mai fogások társulnak, amelyek az egykori konyhai technikákból merítenek inspirációt. Így kerülhet egymás mellé a sütőharang története és egy túrós-tejfölös lepény, a marokkói tangia és egy sós citromos ragu, vagy éppen egy hagyományos rétessütő tepsi és a spenótos-kecskesajtos burek, amelyet a bemutató alkalmával is megkóstolhattunk.
Mennyi mindenről mesél egy régi edény?
A cél azonban nem az, hogy pontosan rekonstruáljuk, hogyan főztek száz vagy több száz évvel ezelőtt. Sokkal inkább az, hogy megértsük az akkori emberek gondolkodását, és megtaláljuk benne azokat az ötleteket, amelyeket ma is hasznosíthatunk. Dr. Szarvas Zsuzsanna, a kötet társszerzője és szerkesztője kiemelte:
Egy főzőedény nem pusztán használati tárgy: benne van egy család mindennapi élete, egy közösség tapasztalata és a környezetéhez való viszonya is. A könyvben azt szerettük volna megmutatni, hogy ez a tudás nem ér véget attól, hogy egy tárgy múzeumba kerül. Új kérdésekkel fordulva hozzá a jelen számára is érvényes válaszokat találhatunk.
Fenntarthatóság és közösség a főzés tükrében
A könyv egyik legérdekesebb üzenete, hogy a fenntarthatóság egyáltalán nem új találmány. Régen természetes volt, hogy egy-egy edényt hosszú évtizedeken át használtak, megjavítottak, továbbadtak, vagy akár teljesen más funkciót találtak neki. Az alapanyagok megbecsülése, a pazarlás kerülése és a rendelkezésre álló erőforrások okos felhasználása a mindennapi élet része volt. Érdemes feleleveníteni, hiszen rengeteg használható tudás maradt ránk, amelyek a mai életmódunkhoz igazítva is működnek. Nem szabad megfeledkeznünk az étkezés közösségi szerepéről sem. Egy nagyobb lakodalmas fazék például nem csupán arra szolgált, hogy elegendő étel készüljön benne. A használata mögött ott volt a rokonság összefogása, a közös készülődés és az ünnepi alkalmak hangulata is. Ahogy Saly Noémi várostörténész, muzeológus, a könyvbemutató moderátora kiemelte:
A családi emlékeink között sokszor ugyanolyan fontos helye van egy fazéknak vagy egy tepsinek, mint a benne készült ételnek. Ezek a tárgyak felidézik, ki főzött, kik ültek az asztalnál, és milyen alkalom hozta össze őket. A könyv attól izgalmas, hogy a személyes élményektől elvezet a tágabb történethez: ahhoz, hogyan éltek és mit adtak tovább egymásnak a különböző közösségek.
Számos, étkezéssel kapcsolatos technológia újra reneszánszát éli, például ismét divatba jött a fermentálás és a befőzés, valamint a lassú tűzön készült ételek, amelyek szintén kapcsolódnak az agyagedényekhez.
A múlt és a jelen, a hagyományos és a nemzetközi konyha találkozása
A Gallicoop ajánlásával készült fogások a pulykahúst helyezik új megvilágításba, és azt mutatják meg, hogyan lehet egy jól ismert alapanyagból kreatív ételeket készíteni. A kötetben találkozhatunk savanyú káposztás pulykafasírttal, pulykaburritóval, de még fűszeres sütőtökkrémlevessel is, amelyet pulykagombóc tesz különlegessé. A magyaros ízek mellett nemzetközi inspirációk is megjelennek, így a receptek azoknak is ötleteket adhatnak, akik szívesen kísérleteznek. Ruck János, a Gallicoop vezérigazgatója kiemelte:
A hagyomány értékét nem a változatlansága, hanem éppen a folytathatósága adja. Vagyis nem feltétlenül ugyanazt kell főznünk, mint elődeinknek, de érdemes megőriznünk azt a szemléletet, amellyel az alapanyagokhoz és az ételekhez viszonyultak. Egy évvel ezelőtt érkezett a múzeum részéről a megkeresés, és mi rögtön igent mondtunk a felkérésre.
A könyvbemutatón Holes Milán, azaz Gasztro Gengszter is beszélt arról, hogy a régi konyhai technikák ma is inspirációt jelenthetnek. Ha pedig egy lakatlan szigetre magával kellene vinnie valamit, az egy serpenyő, egy fedő és egy kés lenne, amelyekkel szinte bármit el lehet készíteni. Az „egyszerű néha több” felismerése új lehetőséget nyithat meg számunkra a konyhában is.
Kóstolj történeteket!
Két, a kötetben szereplő fogást, a bureket és a burritót is meg lehetett kóstolni a bemutatón, ez utóbbit pulykahúsos verzióban. Nagy Erzsébet, a Gallicoop marketingvezetője szerint:
Az a legizgalmasabb ebben a kezdeményezésben, hogy az olvasók a saját konyhájukban is folytathatják a történetet. Egy másik fűszerezés, egy szezonális alapanyag vagy egy régi családi recept újragondolása is elég lehet ahhoz, hogy valami egészen új szülessen. Mi az összes receptet személyesen is kipróbáltuk, kóstoltunk, és tényleg a csapat szíve-lelke is benne van ebben a kötetben.
Az agyag emlékezete tehát nem egyszerűen egy régi recepteket felidéző szakácskönyv. Inkább meghívás egy kis időutazásra, amelynek végén nem feltétlenül a múlt konyháját szeretnénk majd újraalkotni, hanem a sajátunkat gazdagítani azzal a tudással, amit érdemes továbbadni és továbbgondolni.
A könyv megvásárolható a Néprajzi Múzeum Etnoshopjában. A Kerámiaterében pedig bárki ingyenesen megtekintheti a kötethez kapcsolódó tárgyakat a nyitvatartási idő alatt.
(Borítókép: Demeter Dávid – Néprajzi Múzeum)
Jön az első We Love Budapest Awards – 3 kategóriában keressük a főváros és környéke legjobb helyeit!
Tavasszal első alkalommal rendezzük meg a We Love Budapest Awardsot – nemcsak azt nézzük, hogy mi van a tányéron, milyen egy szállás vagy mit kínál egy kulturális vagy esti program, hanem azt is, milyen érzés megérkezni, ott lenni, majd később visszagondolni az élményre. 3 kategóriában keressük azokat a helyeket, amelyek emlékezetes élményt nyújtanak, a kategóriákat pedig külön alkategóriákban is díjazzuk majd.
Részleteket itt találtok!
hirdetés
