Az Andrássy útnak köszönheti a létét
Az oktogon szó jelentése ′nyolcszög′, és azért kapta a VI. kerületben, az Andrássy út és a Nagykörút kereszteződésében található tér ezt a nevet, mert nyolcszög alakú. A várostervezők, elsősorban a barokk meg a klasszicista időszakban, előszeretettel alkalmazták ezt a geometriai formát. Így nem csoda, hogy nem az Oktogon az egyetlen nyolcszög alakú tér, Európa-szerte számos van, Spanyolországtól Franciaországon át Németországig, sőt van Európán kívül is (például Új-Zélandon), nem beszélve arról, hogy Magyarországon is van másik, az Óváros tér Veszprémben.
Arról, hogy az Oktogon helyén legyen egy tér, már 1870-ben megszületett a döntés, és ez összefüggött azzal, hogy párizsi mintára terveztek egy elegáns és előkelő nagyvárosi sugárutat (Sugár út volt a munkaneve), amit napjainkban Andrássy útként ismerünk és emlegetünk. A mából visszatekintve kissé hihetetlenül hangzik, de ebben az időben Terézvárosnak ez a része ha nem is volt lakatlan, de viszonylag kevesen éltek errefelé, inkább ipari terület volt, gyárakkal és üzemekkel meg olyan beszédes utcanevekkel, mint például Vas utca (ma Teréz körút), Szeg utca (ma Eötvös utca), Kőműves utca (ma az Andrássy út van a helyén) vagy éppen Gyár utca (ma Jókai utca).
Betömni egy lyukat
Az építőknek nagy szerencséjük volt: ahhoz, hogy az Oktogon megszülessen, nem volt szükség bontásra vagy nagyobb átalakításra, a pontos megtervezést követően mindössze egy hatalmas gödröt kellett betemetni, ami addig a tér helyén állt. Nagyrészt meszesgödör volt, de korábban használták zöldségtermesztésre is. A tér tervét Szkalnitzky Antal és Koch Henrik tervezte meg: a négy oldalát, ahol az utak futnak, nyitottra tervezték, a másik négyre pedig épületeket. Bár minden építkezést a Közmunkák Tanácsa felügyelt és intézett, az Oktogon épületeinek megszületésébe bevonták a magántőkét is. Ösztönzésképpen a beruházók 15 évre teljes, a következő 15-re pedig részleges adókedvezményt kaptak.
A lelkesedés 1873-ra alábbhagyott, köszönhetően annak, hogy gazdasági válság ütötte fel a fejét, melynek hatására a magánbefektetők 1876-ra elálltak az üzlettől, bár addigra a négy saroképület már állt. Az akkor még üres szomszédos telket ekkor bérbe adták, azzal a kikötéssel, hogy 1884-ig ezeken is állnia kell egy-egy épületnek. Az Oktogon 1875-re felépült palotáiban lakások voltak, az aljukban pedig üzlethelyiségek, melyek között volt kávézó (például az Abbázia is), cukrászat, varrógép- és kerékpárbolt, valamint egy cselédközvetítő is.
A belváros legforgalmasabb közlekedési csomópontja
Ahogy fejlődött Budapest és Terézváros, úgy lett egyre fontosabb pont ezeken belül az Oktogon. Eleinte Nyolcszög térnek nevezték, majd 1920-ban kapta meg az Oktogon nevet, amit azonban 1936-ban elvettek tőle, és akkor Mussolini térnek nevezték át. 1945-ben ugyan visszakapta az Oktogon nevet, de csak pár évre: 1950-től egészen a rendszerváltásig ez volt a November 7. tér. 1990-től ismét Oktogonként hivatkozunk rá.
Miután az Andrássy út elkészült, majd pedig megépült a kisföldalatti és kialakításra került a Nagykörút – mindkettőt 1896-ban adták át, előbbit májusban, utóbbit augusztus 31-én –, az Oktogon szerepe és helyzete megerősödött. A körúti villamosközlekedés (a 4-es és a 6-os) 1887-ben indult el és fokozatosan fejlődött, a jelenlegi állapotába 1959-re jutott el.
Az Oktogont, amit akkor még Nyolcszög térnek neveztek, már az 1887. november végén elindult villamosjárat is érintette – végül is ez volt a főváros első, kísérleti jellegű villamosvonala, konkrétan a Nyugati pályaudvar és a Király utca között közlekedett. További fontos tömegközlekedési érdekesség, hogy bő 20 éven át, 1927 és 1949 között innen indultak a távolsági buszjáratok, innen kerültek át aztán az Erzsébet térre.
Kávéházak földje
Az, hogy az Oktogon egy forgalmas környék lett, nemcsak a kiváló fekvésének és az itt áthaladó járműveknek volt köszönhető, hanem annak is, hogy a társasági élet fontos pontjává vált, köszönhetően elsősorban a kávéházaknak. Itt működött a már említett legenda, az Abbázia, ami 1992-ben zárt be végleg. 1905-től szintén itt működött a Menton, ami a két világháború között a zsidó értelmiség fő találkozóhelye volt, majd 1945 és 1950 között egy kabaré működött a helyén, hogy aztán végleg bezárjon és egy IBUSZ-iroda nyíljon a helyén.
Szintén az Oktogonon működött a Nicoletti, majd Kovács nevű kávézó, ahova elsősorban művészek jártak, de talán pont ez volt vele a probléma; egyik néven és tulajdonossal sem sikerült felfutnia, mindig csőd lett a vége. Viszont a helyén nyitott meg 1934-ben a korszak egyik sztármulatója, a Savoy. A II. világháborút követően ismét kávézó lett belőle, majd – így múlik el a világ dicsősége – önkiszolgáló étterem, ma pedig az amerikai gyorsétteremláncok egyik oszlopa.
Az Oktogon a fekvése miatt a nagy tömegmegmozdulásokat is vonzotta, elég csak abba belegondolni, mi volt akkor, többek között hol állt meg az élet, amikor újra kijutottunk a foci-Eb-re. Hát az Oktogonnál. De mindig is áthaladtak a téren a temetési és a díszmenetek, a spontán és szervezett tüntetések meg az augusztus 20-i körmenetek és a május 1-jei felvonulások, de sportolói meneteket is látott már a tér, ami egyébként meglehetősen üres és dísztelen azóta, hogy az ott állt méretes gödröt betömték.
Források:
(Borítókép: Balkányi László – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
