Nézzen rám bárki görbén, de akkor se tagadom: szeretem a temetőket. Nagy kedvenc itthon természetesen a Fiumei úti sírkert, külhonban pedig a párizsi Pére Lachaise, de voltam már vidám-színes mexikói temetőben, és szülővárosom, Miskolc egyik régi temetőjét, az avasi református temetőt is nagyon bírom, továbbá a Pesten a Salgótarjáni utcai zsidó temetőt, meg az óbudait is, ott mind a kettőt. Egy temetőt akkor lehet szeretni, ha inkább buja, zöldben úszó, növényektől duzzadó parkra emlékeztet, és melegség járja át a halál hideg lehelete helyett. Bár a temetőbe a holtainkat helyezzük el örök nyugalomra, ám
egy szerethető temetőből nem az elmúlás, hanem az élet árad.
Feltéve, hogy nem épp temetésre érkeztünk, hanem csak úgy sétálni, és a gyakran műemlékszerű sírokat megcsodálni.
Így született a Szellemtelep
A Megyeri temető még akkor létesült, amikor Újpest önálló település volt, de már városi rangon. Amikor 1921-ben létrehozták, akkor már bő 30 éve volt temetője a településnek, csakhogy az nagyon hamar betelt. Az 1890-ben alapított régi temető vezetősége 20 évvel később már jelezte, hogy rövidesen gondjaik akadnak, ami a városnak sem fog előnyére válni: lassan nem lesz hova temetkezni. Így végül megszületett a döntés arról, hogy kell egy új temető.
Újpest város önkormányzata az új temetőnek gróf Károlyi László megyeri uradalmának Fóti út melletti részét szemelte ki, és meg is egyeztek a főúrral, megvásárolták a területet, ahol aztán 1921-ben megnyitott a Megyeri temető. A régi temetőt közben lezárták, majd fokozatosan megszüntették; ez a folyamat 1964-ig tartott. Ma lakótelep áll az egykori temető helyén, ami 1969 és 1972 között épült fel. Bár van neki hivatalos neve is, ami Pozsonyi utcai lakótelep, mégis az itt lakók csak Szellemtelepnek nevezik, olyan magas volt errefelé a kísértetjárások meg a paranormális jelenségek megtapasztalásának száma.
Új idők új temetője
Újpest 1907-ben emelkedett városi rangra, majd 1950-ben pedig egy még nagyobb egység része lett: Budapesthez csatolták, és megszületett így a IV. kerület, ami megőrizte és továbbvitte az egykori város nevét. De nemcsak azt, hanem a temetőt is természetesen, amit fejlesztettek és megnöveltek. A ravatalozó az 1940-es évek első felében készült el, rögtön a nyitás utáni évtől (1922) pedig működött itt egy kertészet is, ami nemcsak a Megyeri temetőt látta el palántákkal, hanem a főváros közparkjait is. Mindez viszont kapott egy nagy gyomrost a természettől 1945 tavaszán, amire epésen csak annyit mondtak az újpestiek: ez volt Hitler utolsó üzenete.
Újpesten 1945. január elején abbamaradtak a harcok, és annak kellett volna következnie, hogy a lakosság fellélegzik, de sajnos nem ez történt. Az akkor már nagyon magas vízállású jeges Duna kilépett a medréből, és többek között elárasztotta Újpestet is, ahol jelentős károkat okozott. Nemcsak házakat pusztított el, nemcsak a helyi infrastruktúrát tette tönkre, de a Megyeri temetőt is alaposan feldúlta, beleértve ebbe a kertészetet is. A károk helyreállítását és Újpest Budapesthez csatolását követően a temető a Fővárosi Temetkezési Intézet irányítása alá került.
Álmos és eseménytelen évtizedek után az 1980-as években az addigra erősen amortizálódott Megyeri temetőben és környékén elindultak a fejlesztések. A környező utak rendes burkolatot kaptak, felépült pár szociális épület, és a műszaki berendezések is megújultak, a ravatalozó pedig visszakapta az eredeti, az 1920-as években kitalált formáját. Ezt a nagyarányú fejlesztést egyedül a kertészet szívta meg: mivel nem volt már rá szükség, és csak foglalta a helyet, felszámolták, a helyén pedig ugyanúgy temetkeztek, mint a temető többi részén is.
A Megyeri temető „lakói”
Egy újpesti lokálpatrióta a Megyeri temetőben úton-útfélen ismerős nevekbe botlik, mivel itt temették el a helyben jól ismert és a kerület nevét öregbítő személyeket: politikusokat, közéleti szereplőket, tanárokat, orvosokat, jogászokat, sportolókat, művészeket. Természetesen sportolókból van a legtöbb, azon belül is a focistákból. Itt nyugszik a két világháború közti időszak neves labdarúgó testvérpárosa, Fogl József és Fogl Károly, az újpesti stadion névadója, Szusza Ferenc, aki a második világháború utáni időszak fontos játékosa volt, vagy az utána érkező generáció egyik legjobbja, Bene Ferenc, akinek nevét a legnagyobb hazai futball-legendák között emlegetik.
A legkülönlegesebb sportoló a Megyeri úton nyugvók között – vitán felül – Vitéz Halassy Olivér, aki úgy lett úszásban és vízilabdában Európa-bajnok, illetve utóbbiban többszörös olimpiai bajnok, hogy hiányzott az egyik lábfeje, amit még 8 éves korában kellett amputálni egy csúnya baleset miatt. A legyűrhetetlen és vakmerő férfi aztán a második világháború alatt a gyengék és az ellenállók mellé állt, zsidókat bújtatott, illetve juttatott ki az országból. Hogy aztán 1946 őszén agyonlője egy orosz kiskatona csak azért, hogy elvegye az autóját.
A temetőben pihennek szép számmal a második világháborúban elesett hősök, köztük még szovjet katonák is. Az ő parcellájukban áll őrséget az a kommunista szobor is, a zászlóval a kezében büszkén a terület fölé magasodó szovjet katona, ami az újpesti István teret díszítette sokáig, és amit ide helyeztek át a XXII. kerületi Memento Park helyett. De nemcsak világháborús, hanem 56-os hősök is nyugszanak itt. Azt, hogy milyen bizarrul, abszurd módra írja át a politika egyik napról a másikra is akár a történelmet, meg azt, ahogy és amit gondolunk róla, arra a Megyeri temetőben döbbentem rá. Mert láttam olyan sírt, amelynek sírfelirata szerint egy egykori rendőr nyugszik ott, akit valamelyik pártiroda megostromlása során öltek meg az „ellenforradalmárok”. Egy másik síron meg pont az ellenkezője állt: az ott nyugvó tizenéves fiatalember a harcokban, a szabadságért vesztette az életét ugyanakkor, és hát
ő nem a karhatalom mellett fogott fegyvert.
Ha már politika: a Megyeri temetőben pihen Újpest első polgármestere, Ugró Gyula, aki még egy évvel a település városi rangra emelkedése előtt nyerte el a posztot, és 1913-ig viselte. Szintén Újpest polgármestere volt, és széles körben népszerű Semsey Aladár, aki 1922 és 1930 között töltötte be a pozíciót. Az itt nyugvó, helyben ismert művészek között találjuk Pállya Celesztint, a maga korában ismert festőművészt, aki saját képek mellett Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképére megfestette a lovakat, vagy Pécsi Sebestyén orgonaművészt, aki az újpesti plébánia karnagya volt többek között, vagy Cziráky Lucy színésznőt, aki a Komédia Orfeum, majd az Operettszínház tagja volt.
A Megyeri temető „lakóinak” két leghíresebbje viszont a zenéhez kötődik, az egyik teljesen, a másik csak részben, bár őt is a nagy többség onnan ismeri. Lebstück Mária huszár főhadnagy volt az 1848–49-es szabadságharcban, mint férfi (Karl Lebstück néven) adta el magát, hogy harcolhasson. Figurája megihlette Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót, akik 1942-ben máig népszerű operettet írtak róla Mária főhadnagy címmel. A másik zenész pedig a tragikus sorsú gitáros, pontosabban a gitárkirály Radics Béla, aki annyira tehetséges volt, hogy jobb sorsot érdemelt volna, ám ő fájdalmasan korán, 36 évesen távozott, 1982-ben. Sírján mindig van friss virág meg egy-két üveg sör, vagy bármi más alkohol. Kicsit olyan ez a sír, mint Jim Morrisoné Párizsban, bár az utóbbit a világhíresség okán biztos többen látogatják.
Források:
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
