Kieselbach Tamás 1994-ben itt nyitotta meg első üzletét, galériája két évvel később költözött a ma ismert, a Falk Miksa utca – Szent István körút sarkán található helyiségbe. Most ugyanezen a környéken terjeszkednek tovább: szeptember 5-én a Falk Miksa utca 19.-ben megnyílt a Kieselbach kortárs egysége, a K2 – Kieselbach Kortárs galéria.
A Falk Miksa utca a rendszerváltás utáni évtizedekben Budapest egyik legfontosabb műkereskedelmi központjává vált, antikvitásokkal, galériákkal és aukciósházakkal, sajátos közösséggel, a csodás régi bérházak hangulatával és kultúrára fogékony lakóikkal. Az elmúlt 30 évben azonban sokat változott a közeg, átalakult a gyűjtői ízlés is, az újabb generációk már nem feltétlenül ugyanazokat a korszakokat és tárgytípusokat keresik, amelyekkel a környéket évtizedeken át azonosítottuk. A K2 ehhez a változáshoz egy újszerű galériamodellel kapcsolódik. Nincs állandó, szerződtetett művészköre, inkább projektszerűen dolgozik együtt alkotókkal és más galériákkal. Fontos szempont volt, hogy a K2 partnerként tudjon kapcsolódni a budapesti kortárs szcéna meghatározó szereplőihez: a nyitókiállításon szereplő Batykó Róbertet például az acb Galéria képviseli, a tárlat velük együttműködésben jött létre. Időben is nagy a mozgástér: az 1945 utáni művészettől a legfiatalabb kortárs alkotókig terjedhet a program, elsősorban magyar fókusszal.
A több mint 220 négyzetméteres K2 tulajdonképpen két térből áll. Az utcáról egy nagyobb, alagsori helyiségbe jutunk, neonokkal, hófehér falakkal, white cube hangulattal, míg a félemeleten egy lakásszerű bemutatótér, a K2 apartman kapott helyet. A két nyitókiállítást is ennek megfelelően rendezték el: a lenti térben Batykó Róbert Cabin Crew című egyéni tárlata látható, az apartmanban pedig az Új színfolt című csoportos kiállítás. Előbbi azt vizsgálja, hogyan változtatja meg egy új képalkotó technológia a festészetet; a másik pedig arra világít rá, hogy az új festékek, pigmentek és színtechnológiák hasonlóan forradalmi hatást kelthetnek.
Mit keres az AI egy olajfestményen? – a Cabin Crew kiállítás
Rieder Gábor művészeti igazgató mindenképpen szeretett volna AI-jal foglalkozó kiállítással indítani.
2026-ban egy új kortárs galéria nem nagyon tehet úgy, mintha az elmúlt évek egyik legnagyobb képalkotási változása nem történt volna meg. Meg kell küzdeni azzal, hogy miért nyitunk galériát az AI korában
– meséli. A koncepcióhoz jól illeszkedett Batykó Róbert már néhány éve formálódó sorozata. A festő repülőgépek biztonsági tájékoztatóinak, az úgynevezett safety cardoknak a sematikus figuráiból indult ki, és ezeket töltötte fel a Midjourney egy korai verziójába, még abból az időszakból, amikor a képgenerátor látványosan küszködött az emberi anatómiával. Szemek és fülek tűntek el, végtagok kerültek különös helyekre, testek folytak össze székekkel és tárgyakkal – olyan képi megoldások születtek, amelyeket egy hagyományosan képzett grafikus aligha rajzolt volna meg. Rieder ennek kapcsán vázolja fel az izgalmas kérdést:
Itt egy program, ami több képet látott, mint bármelyikünk, mégis képtelen lerajzolni egy szemet. Melyikünknek van igaza? Mi van, ha nem minden furcsaság egyszerűen hiba? Ha egy olyan rendszer, ami nálunk felfoghatatlanul több képből dolgozik, néha olyan vizuális kapcsolatokat hoz létre, amelyekre mi még nem jöttünk rá? Lehet, hogy ezek között akadnak olyan megoldások is, amelyek később használható vizuális ötletté válnak.
Batykó olajfestményein a számítógépen kialakított formákat sablonok segítségével, színrétegenként viszi vászonra, majd a még nedves, vastag festékréteg egy részét visszakaparja, visszadolgozza a felületbe. A folyamatnak így van egy nehezen kontrollálható, organikus része is. Az egyik oldalon az AI generál előre nem teljesen kiszámítható motívumokat, a másikon maga a festékanyag viselkedése hoz létre olyan formákat, amelyeket a művész sem tud teljesen előre megtervezni. A képek hatására az AI-t nem végleges fordulatként, inkább egyszerű eszközként látjuk, olyannak, mint, mondjuk, a Photoshop. A Cabin Crew ezért nem pusztán az AI-ról szól: a repülés, a technológiába vetett bizalom, az emberi kontroll és annak elvesztése ugyanúgy megjelenik az alkotásokban.
A színek forradalma – az Új színfolt kiállítás
Az Új színfolt Rieder saját művészettörténeti kutatásán alapszik, szubjektív példákon keresztül rekonstruálja a friss színélményeket az elmúlt hetven év képzőművészetéből. Egy árnyalat az ideológiai tartalma, előállításának újszerű technológiája vagy egyszerűen a festék beszerzésének körülményei miatt úgy is meghökkenthette, sőt megbotránkoztathatta a nézőt, hogy semmit sem tudott a hátteréről.
A kiállítás ötletének egyik kiindulópontja Keserü Ilona Piros képéhez kapcsolódik. 1966-ban Keserü műtermében bátyja disszidálása miatt rendőrök jelentek meg. Az egyiküket annyira felzaklatta a falon függő, intenzív vörös festmény, hogy azt kérte, engedjék ki a helyiségből. A kép erejéhez nem csak Keserü gesztusos festészete járult hozzá: a művész Franciaországból származó Lefranc olajfestéket használt, amely egészen más, intenzívebb vöröset adott, mint az akkori hazai művészellátókban beszerezhető festékek. Egy olyan világban, ahol nem volt hiány vörös csillagokból és zászlókból, a rendszer embere megijedt a Nyugat pirosától. Ahogy a kiállítás fogalmaz:
A szocializmus a randa tónusok hiánygazdaságaként él az emlékezetben.
Hasonlóan újszerűnek hatott, amikor Mengyán András a fluoreszkáló, UV-fényben különösen intenzíven működő pigmentekkel kezdett kísérletezni. Ezek a „neonszínek” ma már ismerősek a diszkók, a világító kiegészítők és a reklámok világából, megjelenésük azonban új technológiai lehetőséget is jelentett a festészetben. A színélmény részben magának az anyagnak a működéséből fakad: a pigment olyan sugárzást is hasznosít, amelyet a szemünk közvetlenül nem érzékel, és ettől a felület szinte saját fényt kap, éppen ezért némiképp még most is futurisztikusnak érezzük.
A másik véglet Koós Gábor munkáin jelenik meg. Az utóbbi években komoly anyagtechnológiai verseny zajlik az ultrafekete felületekért, vagyis azért, hogy olyan anyagokat hozzanak létre, amelyek a beeső fény minél nagyobb részét elnyelik. Koós többek között a japán Musou Black nanopigmentes akrilfestéket használja. Egy háromdimenziós, domború felület ezzel befestve szinte elveszítheti a térbeliségét, mert olyan kevés fényt ver vissza, hogy a szemünk alig kap információt a formáról. Mellette egy hagyományos fekete nyomat hirtelen majdnem szürkének látszik.
A K2 hétköznapokon 10 és 18 óra között tart nyitva; az emeleti apartman privát lakástérként működik, ezért ha kifejezetten ezt szeretnénk megnézni, érdemes előzetesen egyeztetni a galériával.
Új színfolt és Cabin Crew – kiállítások a K2 – Kieselbach Kortársban
Program adatai
(Borítókép: K2 Galéria)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
