A Népszínház utcáról mindenki hallott, és mindenkinek megvan róla a véleménye. Van, aki szerint a város egyik legizgalmasabb közege, ahol virágzik a multikulti, másoknál viszont a kerülendő környékek listáján szerepel. A Blahához közeli részen tényleg a legkülönfélébb alakokkal találkozhatunk, de ennek a kicsit balkáni utcának megvan a maga bája és a rejtett titkai, amiért megéri végigmenni rajta. S ha már erre vállalkozunk, akkor a történetét is érdemes megismerni.

Végigsétálni a Népszínház utcán felér egy szociokulturális kalanddal, amitől eléggé idegenkedhet az, aki nincs hozzászokva a környék hangulatához. Ez az a budapesti utca, amelyről mindenki hallott, ha máshonnan nem, a YouTube hőskorszakából való Összeomlás a Népszínház utcában videóból, amiben az éjszakában üvölt egy férfi, mert elment a villamos. Ez az alig félperces videó azóta is elég jól jellemzi az utca esszenciáját, ahol egyszerre van jelen az értelmiségieknek szóló lakásgaléria, az expatok, bevándorlók és külföldiek, a helyi lakosok meg persze a különc figurák, akik miatt sokan sötétben már nem igazán merészkednek be a környékre. A Népszínház utca ma már egy igazi multikulti környezet, ahol nemcsak a kaland és az egzotikus kajákat kínáló gasztrohelyek felfedezése miatt érdemes végigsétálnunk, hanem az épített örökségért is.

A kezdetek

A város egyik legérdekesebb utcája már jóval a Népszínház felépülése előtt is létezett, bár nevét az épületnek köszönheti. A 19. században Józsefváros még Pest külvárosának számított, ahol többségében majorságok, földszintes házak és fogadók álltak, és míg ma városiként nagyot nézünk, ha valaki baromfit vagy sertést tart a háza táján, ekkoriban ez teljesen hétköznapi volt, még ezen a környéken is.

A Népszínház utca első virágzása akkor volt, amikor a város úgy döntött, hogy a disznókat a vámvonalon túlra száműzi. Nem véletlen, hogy egyidőben Baromvásár, Sertésvásár, Sertéskereskedő és Hentes utca néven is futott. A gazdák a II. János Pál pápa tér környékére telepítették az állataikat, míg a teret a várossal összekötő utca környékén megtelepedtek a vásárra igyekvőket kiszolgáló intézmények.

Voltak itt fogadók, bérkocsisok, kerékgyártók, asztalosok, lakatosok és a legkülönfélébb műhelyek, amiket aztán a 20. század elején felváltott a kávézók, később pedig a szerkesztőségek és A mozik világa.

Verseny a legszebb ház címéért

A Népszínház utca másodvirágzása is valahová az 1900-as évek elejére tehető: a fejlődő és elég jó helyen lévő környéket felfedezte magának a nagypolgárság, akik egymást túllicitálva építtették a legtechnikásabb és -bravúrosabb épületeket. Ha a korabeli polgár városnéző-építészeti sétára indult volna, biztosan ez lett volna az úti célja, mert

itt a kor legjobb építészeinek művei sorakoztak: Lajta Béla, Kollár József és Révész Sámuel párosa, VALAMINT Vidor Emil is tervezett ide.

A szecessziós, art deco, premodern és eklektikus bérházaink meg a kedvenc háztípusunk, a gangos bérházak legszebb példáit találjuk itt, még akkor is, ha felújítás hiányában sok ma már csak árnyéka önmagának.

A Lajta Béla tervezte Népszínház utca 19. picit kitűnik ebből a miliőből, az ilyen házakat inkább a Pozsonyi úton és környékén tudjuk elképzelni, de azért itt is megállja a helyét. A modern luxust tükröző megjelenés persze nem véletlen, hiszen tükrözi a megrendelők (Harsányi Ferenc és Harsányi Adolf) státuszát, akik a 20. század eleji Pest legtehetségesebb üzletemberei közé tartoztak. Kettejük közül Adolf lett „híresebb”, és neki köszönhetjük a New York Kávéház felfutását is – ő volt az, aki rájött arra, ha a kávéháza tele van ismert írókkal és költőkkel, akkor a civileket is odavonzza. Ha már belevetjük magunkat az utca forgatagába, a saroképületet érdemes jobban szemügyre venni: az ablakok mellett pedig nyitrai tót és sárközi magyar hímzésmotívumokat láthatunk.

A Népszínház utca 21. és 25. számú épületei két ikonikus építészduó alkotásai: míg előbbi a fővárost teleépítő Révész Sámuel és Kollár József, utóbbi a Vágó fivérek alkotása. A Népszínház utca 21. nemcsak megjelenése és az antik sportolókat mintázó domborművek miatt érdekes, hanem mert egyidőben szinte egymásnak adták a kilincset a filmesek. Lehet, hogy egy picit túlzunk, de az tény, hogy működött itt filmkölcsönző, szinkronlabor, az 1923-as alapítású Universal Film Rt. is ide volt bejelentve, élt itt egy filmgyárigazgató, de rádiótechnikai és villamossági gyár is működött az épületben. 

Ha van időnk a hosszas mélázásra, akkor ezt a Népszínház utca 25. előtt érdemes megtennünk, mert a homlokzatán egy érdekes történetnek lehetünk tanúi. Az építészek az épület 4. emeletén az udvarlás történetét mesélik el: a homlokzatba vésett sgraffitón látjuk, ahogy az ifjak virágot adnak a lányoknak, majd azok szemérmesen elfogadják, a következő jeleneten már karöltve sétálnak, a nem olyan szerencsések pedig kívülről figyelik a párokat. 

Mivel mindenki túl akarta szárnyalni a másikat, nem meglepő, hogy a kőbányai Polgári Serfőző Rt. a legnagyobb épületet álmodta a Népszínház utca 22. saroktelkére. Tekintélyt parancsoló mérete és hatalmas mozaikja miatt a többség valószínűleg ismeri is ezt a házat, amit Vidor Emil tervezett, és legendák szerint a főkapu egyenesen a sörgyár felé tekint. Az épület nemcsak a Népszínház legnagyobbja, de

Budapest legnagyobb alapterületű kültéri mozaikdísze is itt van.

Természetesen Róth Miksa műhelyében készült, aki a sör megdicsőülését ábrázoló, 59,4 négyzetméteres művet Dudits Andor festménye alapján készítette el, ráadásul az aranymező valódi 23 karátos arany.

Az írók korszaka 

Mivel viszonylag sok kávéház volt ekkoriban az utcában, az írók is ideszoktak, bár őket A Hét szerkesztősége is vonzotta, ami a már említett 22-es számú ház második emeletén volt, Kiss József költő lakásán. De ebben a házban élt egyidőben Molnár Ferenc is első feleségével, Vészi Margittal, bár a kezdeti fellángolást hamar felváltotta a viharos élet. A fiatal Molnár Ferenc jól ismert volt duhaj életéről, így a nő apja, aki véletlenül az író lapkiadója volt, ellenezte ezt a kapcsolatot, de a szerelmes szíveknek és a vonzalomnak nem lehetett megálljt parancsolni. Dacolva minden ellenvetéssel megtartották az esküvőt, és beköltöztek a lakásba. A pár veszekedéseitől zengett az egész ház, és az sem volt ritka, hogy a pesti éjszakában mulató Molnár felpofozta Margitot, aki végül férje durvasága miatt hazaköltözött. 

A Népszínház utca 49. szintén egy legendás szerelemről tanúskodik: Karinthy Frigyes 1916-tól élt itt első feleségével, Judik Etellel és Gábor fiukkal. Ez a kapcsolat is regénybe illő, ugyanis az író egy férjezett színésznőt szemelt ki magának, aki nemcsak hogy idősebb volt nála, de gyerekei is voltak. A nőért Karinthy még a párbajt is vállalta, de mivel ez nem vezetett eredményre, megszöktette kedvesét. Fél évig bujkáltak, mire sikerült rávenniük a férjet a válásra, így 1914-ben a szerelmesek összeházasodtak, és fiuk születése után beköltöztek a Népszínház utcai lakásba. Egészen addig volt ez a kis család boldogságszigete, amíg Etel bele nem halt a spanyolnáthába.

„Kis Varsó”

A főváros zsidó negyedeit rendszerint a VII. kerülethez és Újlipótvároshoz kötjük, az viszont kevésbé ismert tény, hogy

Józsefvárosban élt Budapest egyik legnagyobb izraelita közössége.

Amit még ennél is kevesebben tudnak, hogy a Népszínház utca és a Teleki tér környékén 1944 októberében fegyveres összecsapások zajlottak a helyi zsidó lakosok, valamint a nyilasok és a német katonák között.

A Népszínház utca 31. és 59. csillagos házak voltak, ezekben szerveződött az ellenállás, amit végül – harckocsikat is bevetve – három nap alatt levertek a nyilasok. A történteket nehéz felfejteni, a kerületi Gláser Jakab Alapítvány kutatja évek óta. Ami bizonyos, hogy a tűzharc a Népszínház utcában hat házat, valamint még négy utcát és a Teleki és a Tisza Kálmán teret érintette. Aki elmélyedne a témában, annak érdemes elolvasnia Gazdag Péter háromrészes cikksorozatát.

Források: 

Címkék