Tata ideális egynapos kirándulásra, annyira kompakt, hogy gyalog is sok mindent felfedezhetünk. Kihagyhatatlan látnivaló az Esterházy-kastély, de ha kifejezetten a vizekre és a természetre fókuszálnánk, akkor ott van az Öreg-tó a maga vadregényes, patakos környezetével vagy a romantikus, tavakkal, patakocskákkal teli Angolkert. Ám érdemes kilépni a központból és végigjárni a Fényes Tanösvény rejtett lápvilágát.
Csend és nyugalom
Sokszor megfeledkezünk arról, vagy természetesnek vesszük, hogy milyen sokat ad nekünk a természet, a tatai tanösvényen járva viszont ismét realizáltuk, hogy az árnyat adó fák, a víz és a rengeteg élőlény milyen nyugtatóan hat ránk. Ebben a környezetben nincs semmilyen zaj, csend vesz körül minket, amit csak a lápvidék neszei törnek meg. Kuruttyolás, madárcsicsergés, a fák susogása hallatszik, és ha elég csendben vagyunk, akkor még az alattunk lévő karsztvíz pezsgését is halljuk.
AZ 1350 MÉTER HOSSZÚ tatai Fényes Tanösvényen cölöpökRE HELYEZETT pallókon járhatjuk be a lápvilágot és a forrásokat, miközben rengeteget tanulhatunk a minket körülvevő élővilágról.
Tatán lépten-nyomon a forrásvízek nyomaival találkozunk, vízzel teli patakmedrek, forrástavak, karsztforrásfürdők, barlangok és sziklafalak jelzik, hogy itt évezredeken át források fakadtak. De honnan van itt ennyi víz? A karsztos víz valójában már évmilliókkal ezelőtt megjelent a területen, köszönhetően az üledékes kőzetnek, amelynek repedésein a víz folyamatosan áramlik a föld alól. A Fényes területén is számtalan forrás van, ennek köszönhetően pedig kialakult itt ez a lápos, mocsaras környezet, amelyből az évek során lett végül láperdő.
Megjelent az ember
Az érintetlenségből fakadóan sokáig titokzatos és védett maradt a terület, ugyanakkor a víz jelenléte nemcsak értékessé, de alkalmassá is tette a helyszínt arra, hogy az ember megvesse itt a lábát. Először az Esterházy család idején kezdték el lecsapolni a területet, hogy nyugodtan terjeszkedjenek, de ez végül – szerencsére – félbemaradt, ám már ekkor megvoltak azok a tavak, amelyeket fürdésre lehetett használni, a Grófi-tó és a Körtefás-tó.
A fürdőfejlesztés az 1900-as évek elején ismét erőre kapott, de ez nem a lápi vidéket, hanem a már lecsapolt területet érintette: a 20-as évek végén sétautakat, öltözőkabinokat alakítottak ki, valamint úszómedencét és nagyobb medencéket is. A strand a mai napig működik, ugyanakkor figyelnek arra, hogy hangoskodással ne zavarják a mellettük lévő természetet. Érdemes kipróbálni, hiszen a területén lévő Grófi-tóban a mai napig megmártózhatunk, hogy megtudjuk, milyen érzés egy forrástóban fürdeni, míg a Körtefás-tóban a búvárkodást lehet kipróbálni.
Ahogy vezetőnk, Vörös Fáta mesélte, a búvároknak fontos szerepük van a forrásrendszer és a tavak fenntartásában, ugyanis ők azok, akik megtisztítják a vizet az invazív hínároktól. Az idegen fajokkal a terület több részén is küzdenek, így a bálványfa, az aranyvessző, a spanyol meztelencsiga vagy a nutria térhódítása visszatérő megoldandó feladat számukra, bár a nutria mára eltűnt a területről. Azt, hogy a nutria nincs már jelen a Fényesen, onnan is láthatjuk, hogy visszatért a tavirózsa – ezt a rágcsálók korábban teljesen kiirtották –, ami azért is fontos, mert búvó- és pihenőhelyként szolgál az állatoknak.
Út a források felett
A Fényes-fürdő területén több forrás, forráscsoport és forrástó található. A források egy része visszatért és egyre aktívabb, mások végérvényesen elapadtak. Az útvonal átvezet minket a lápréten és a láperdőn. Előbbin található
hazánk egyik legritkább növénye a nagy aggófű, ami az országBAN jórészt csak Tatán él, ÉS bár a Fényes Tanösvényen legutóbb már csak 6-7 tövet számoltak, a közelben szerencsére van olyan láprét, ahol folyamatosan NŐ a száma.
A rétek után a fapallók bevezetnek minket az égerfákkal ölelt erdős részre, ahol csomókban, kis szigetekként sorakoznak a sások. Olyan csend és hűvös van itt, hogy egy pillanatra meg is feledkeztünk arról, hogy az országban tombol a forróság. Mivel itt tulajdonképpen folyamatos mozgásban van a víz, ami megállás nélkül tör fel a föld alól, ez a terület nem tud kiszáradni. Becsüljük meg, hogy az országban vannak még jó állapotban lévő vizesélőhelyek, amelyek még az embert is képesek túlélni!
Az égbe törő fákkal érdekes kontrasztot alkot az erdélyi Gyilkos-tavat idéző forrástó, ahol csonkként meredeznek ki a vízből az elhalt égerfák. Láthatjuk itt az élet körforgását: a hirtelen visszatérő víztől a fák megfulladtak, ugyanakkor haláluk után a kidőlt törzsek békák, halak, madarak otthonaként szolgálnak tovább. Ha nagyon csendben állunk, akkor itt, az Erdei-forrásnál a víz pezsgését is halljuk. Jönnek fel egymás után a buborékok, közben megcsillan rajtuk a fény, mi pedig egészen lelassult állapotba kerültünk ettől a különös mozgástól – a hely a nevét is ebből a csillogásból kapta. A természetbe merülést itt egy kilátó is segíti, ahonnan megfigyelhetjük a különféle madárfajokat (közel 170-et azonosítottak be a tanösvényen, ezekből 30-40 védett), de ha kitartóak vagyunk, akkor hódot és vidrát is láthatunk, meg persze mocsári teknősöket.
Majdnem eltűnt
Ez a hely nemcsak azért különleges, mert a pallókról bepillanthatunk a lápvilág titkos életébe, hanem mert szép példája annak, hogyan tör utat magának az élet még akkor is, amikor már szinte mindenki lemondott róla. A környék több mint három évtizednyi szénbányászata és a fokozott vízkiszivattyúzás következtében a területen a 70-es évek elejére elapadtak a források, a víz eltűnt, kiszáradt meder és élővilág maradt utána. Többen úgy vélték, hogy a források akkor sem indulnak újra, ha abbamarad a bányászat, ám ennek hatására a felszín alatti vizek ismét feltöltődtek, és csodák csodája,
2001-ben ismét bugyogni kezdett a víz.
A Grófi-tó volt az, ahol a legintenzívebben indult újra a forrástevékenység, majd ezt követően szép lassan visszatértek a lápos részek is, a terület pedig ma természetvédelmi terület.
Tata „a vizek városa″, az itt élőknek az identitását adja, vigyáznak rá. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2018-ban a város megkapta a Wetland City címet a vizesélőhelyek megóvása, rehabilitációja és turisztikai, oktatási, gazdálkodási szerepükben kialakított jó gyakorlata miatt. A címet a Ramsari Egyezmény keretén belül nyerték el, amely a vizesélőhelyek megőrzése érdekében a legátfogóbb együttműködés a világon.
Kétségtelen, hogy a tanösvény legizgalmasabb pontja – főleg a gyerekeknek – a tutaj és a függőhíd, melyek egy egykori medencén vezetnek át, amit visszatöltöttek a karsztvízzel. Fontos, hogy a hídon ne ugráljunk, ne meneteljünk, nehogy leszakadjon! A tanösvényt a bármelyik évszakban érdemes meglátogatni, míg nyáron a víz és a fák közelsége segít felfrissülni, addig télen nyújtja a legkülönösebb látványt. Mivel a víz állandóan 20-22 Celsius-fokos, sosem fagy be, a felszálló gőz miatt egészen misztikus kép tárul elénk. Érdemes tehát ellátogatni a tanösvényre, végigjárni a különböző állomásokat, meglesni az arra járó állatokat és beleveszni a természet lassító és gyógyító erejébe. De fontos, hogy betartsuk a természetjárás szabályait, legyünk csendben, hiszen csak vendégek vagyunk itt.
Látogatás előtt az alábbi oldalon tájékozódhattok a nyitvatartásról és a jegyárakról. Ha az Országos Meteorológiai Intézet szél esetén bármilyen riasztást ad ki, a tanösvényt lezárják a látogatók előtt.
De beszéljenek helyettünk inkább a képek!
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
