Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy megtaláltuk az idei év egyik legjobb és legvadregényesebb fővárosközeli kirándulóhelyét,
Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy megtaláltuk az idei év egyik legjobb és legvadregényesebb fővárosközeli kirándulóhelyét,
ugyanis a Teknős Tanösvényen végigmenni olyan, mintha belecsöppentünk volna a Tüskevár világába. A Budapesttől nagyjából fél-egy órára (attól függ, hogy tömegközlekedéssel vagy autóval vágunk neki az útnak) lévő helyszín viszonylag könnyen bejárható, és érdemes egy jó órát szánni rá, hiszen a 7 állomás mindegyikén vár ránk valamilyen érdekesség, legyen szó grafikákról, olvasnivalóról, totemekről és mászófalról – meg persze az élettel teli természetről.
Tőzegláp a város határán
Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a lápoknak van valami egészen misztikus és sejtelmes oldala, amellett, hogy a különféle növénytársulások, fák, cserjék és indák miatt a vadregényes tájak mintapéldánya. Titokzatossága abban rejlik, hogy a láp akár sok ezer éves dolgokat (vagy épp holttesteket, ahogy azt a tanösvény egyik tábláján olvastuk) is képes elrejteni, ráadásul sosem tudhatjuk, hogy valójában mekkora mélységet rejt. De a legsejtelmesebb része a lidércfény, a halványkék derengés, ami régen annyira félrevezette az utazókat, hogy odavesztek a lápos, mocsaras vidéken. Ez valójában a lápban lebomló növényi anyagokból keletkező mocsárgáz, ami gyúlékony.
Itt pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy valójában mit őriz a láp: tőzeget. A tőzeg a levegőtől elzárt és a víz alatt lévő növényi maradványokból és a bennük lévő szénből jön létre, amit egyébként fűtőanyagként is szoktak használni, de kevés hőt ad, és rengeteg szén-dioxidot juttat a levegőbe, úgyhogy inkább árt, mint használ. Szerencsére ma már a lápok védettek, így csak kevés helyen engedélyezett a tőzegbányászat.
A tanösvényen haladva végig a tőzeges, lápos, vizes talaj felett sétálunk, és bár sok helyen úgy tűnhet, hogy sima talaj van alattunk, maradjunk mindig a kijelölt úton, ahogy Dorothy is követi a sárga utat! Részben azért, hogy ne tegyünk kárt a környezetben, részben pedig azért, mert ott is mély víz lehet, ahol nem látszik, és nem hiszem, hogy valaki a következő Hany Istók vagy lápi szörny szerepére szeretne pályázni a következő életében. A vakmerők is jól fogják érezni magukat a kijelölt úton, főleg, hogy folyamatosan új ingerek érik őket, és számolhatják, hogy hányféle állatot és növényt látnak.
Bár fotós kollégámmal a mocsári teknősöket próbáltuk kiszúrni, és minden lehetséges ponton álltunk jó pár percet, hátha megpillantjuk őket, de annyira jól rejtőzködnek, hogy végül feladtuk. Helyettük viszont a legkülönfélébb szitakötőket, pillangókat, egyéb rovarokat és madarakat figyeltük meg. Utóbbiakat ráadásul egy olyan kilátóból, ahová kötélen kellett felmászni, és nemcsak madarakat (50 madárfaj fészkel a területen) néztünk, de az egész bozótost beláttuk, ahol a rekettyefűztől kezdve az aranyvesszőig láttunk még növényeket is.
Totemek, pavilonok és kilátók
Általában nem szeretjük, ha az érintetlen természetben megjelenik valamiféle beépítés, itt viszont az építészeti elemek nagyon is együtt élnek a környezettel.
Általában nem szeretjük, ha az érintetlen természetben megjelenik valamiféle beépítés, itt viszont az építészeti elemek nagyon is együtt élnek a környezettel.
Sőt, ezeknek a faépítményeknek köszönhetjük, hogy egyáltalán beléphetünk, és megismerhetjük ezt a rejtett világot. Azt fontos megjegyezni, hogy a tőzegláp nagyjából 900 méteres nyomvonalának építése közben semmit nem vágtak ki, figyeltek a természeti értékek megőrzésére, és kizárólag vegyszer- és oldószermentes anyagokat használtak.
A pavilonok és az utunkat kísérő totemek amellett, hogy edukatívak, még élményt is adnak a természetkedvelőknek – kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindegyik pavilon más-más információt mesél el a terület történetéről, jelentőségéről és élővilágáról, emellett pedig kilátóként, mászókaként és lápjáróként funkcionálnak. Itt nem a máshol megszokott infótáblák vannak, hanem kedves grafikák, amikhez nagyon könnyen érthető magyarázó szövegek társulnak. Az egyetlen szépséghiba, hogy az erős napsütésben a fémtáblákon lévő szöveg olykor nehezen olvasható, olykor pedig túl erősen veri vissza a fényt.
Engem még így is elvarázsolt az első pavilon mesekönyvbe illő illusztrációja (Kiss Virág a grafikus), amin megjelenik a dunakeszi láp élővilága a rengeteg állattal és növénnyel. Felfedezhető itt a pettyes gőte, a vöröshasú unka meg a bolharák, amik őshonosak ezen a területen, viszont a színkódok alapján azt is megtudhatjuk, hogy noha az ékszerteknős és az ebszőlő csucsor megtalálható itt, nem ez a természetes közegük. Érdekesség, hogy a tanösvényen többször is előkerül a meseszerűség: a táblákat olvasva és az ösvényen haladva mi magunk is a lápi történet részévé válunk. Mindeközben különböző szerepeket is kapunk, így hol „lápnokká”, hol víznökké válunk.
Bár egy tanösvény alapvetően emberi beavatkozás, az itteni építmények mégis jól működnek a természettel, a geometrikus formák pedig csak még játékosabbá teszik az egészet. Mindezt a Paradigma Ariadné építészei tervezték és kivitelezték, ők pár éve Sándorfalván készítettek egy hasonló tanösvényt, ami bár nagyon nem Budapest, de mi erősen ajánljuk azt is felfedezésre. A Dunakeszi Teknős Tanösvény favázas szerkezete sem teljesen véletlen: a környező futónövények ezt előbb-utóbb behálózzák majd, így idővel már csak a kék pavilonok fognak világítani a sok zöld között. Itt a kék színnek is jelentősége van: ez a természetben legritkábban előforduló szín, csak minden 10. virág kékes, violás színű, így itt ez jelzi azt, hogy az emberi jelenlét és a tanösvény alapvetően idegen a tájon.
A vizes felületeken átvezető részek valójában 6 méter hosszú hidak sorozata, az egész szerkezet pedig 240 darab 6 méterig lecsavart talajcsavaron áll. A tanösvény útvonalát pedig egyáltalán nem az építészek diktálták, hanem maga a láp határozta meg, milyen utat lehet bejárni, és mi az, amit ki kell kerülni. Meglehet, hogy elsőre idegennek tűnik, hogy épített elemek kerültek a védett természetbe, ugyanakkor itt mégis működik, és egyáltalán nem károsítja az ökoszisztémát. Sőt, itt az építészet jelenléte kifejezetten segíti a felfedezést és a megismerést, mert ha ez a fából épített ösvény nem lenne, nem juthatnánk be ebbe a külön világba. Aki maga is megtapasztalná, milyen az Ős-Duna medrében állni és sétálni, az mindenképpen keresse fel a Dunakeszi Teknős Tanösvényt, ami meglepő helyről, az Auchan parkolója mellől indul.
