A fiúk a bányában dolgoztak
Bár Felsőpetény már nem Pest megyében van, hanem Nógrádban, autóval bő 50 kilométerre van, még egy órába sem telik eljutni ide. Ha azt mondjuk, a Bánki-tó felé kell menni, talán már sokan térképre is tudják helyezni Felsőpetényt. A bányát pedig nem lehet eltéveszteni: a község határában találjuk, egy kerítéssel körbevett terület, melynek kapuja fölött ott virít a tábla:
Ásványbánya.
Az egykori bányában, ahol külszíni fejtés azért még folyik, és ezzel hatalmas sebeket harapnak a tájba, kaolint és nemesagyagot termeltek ki, amit elsősorban a porcelángyártásban hasznosítottak, illetve kohászati célokra is felhasználták, manapság pedig itt nyerik ki az egyik hazai szépészeti termék, egy arcmaszk alapanyagát.
A bánya az 50-es években kezdte meg a munkát, és a területen összesen öt táró működött. Az 1-es, a 2-es és a 3-as járatot azóta már rekultiválták, vagyis a bányászati tevékenység során károsodott, terméketlenné vált területet helyreállították. A 4-es táró üzemen kívül van, az 1970-ben megnyitott 5-ös járatot viszont megnyitották a nagyközönség számára: ennek, pontosabban a hegynek a mélyére vezet a Mesélő Föld geosétája.
Az öreg bánya titkai
A Mesélő Föld geosétáját, mely 3 kilométeren át kanyarog a hegy mélyében, ami egy nagyjából kétórás, de nem túl megerőltető túrát jelent – persze azért érdemes melegebb ruhát is vinni, mert a bányában hűvös van –, szakértő vezetők irányításával tehetjük meg. Alapvetően geológusok vannak köztük, illetve olyan specialisták is, mint a mi vezetőnk, Andi, aki pedig kertrégészként végzett. Persze ő is ugyanolyan precízen ismeri az ásványokat, a köveket, a bányavilágot, sőt, még az itt fellelhető denevérekről és békákról is mesél, ha igény mutatkozik rá. Az pedig mutatkozik.
A Mesélő Föld programja nemcsak nagyon izgalmas kirándulás, de különleges is, párját ritkító szabadidős tevékenység. Nemcsak elmerülünk a természet szépségeiben, de még tanulhatunk is valamit, elsősorban a kövekről és az ásványokról.
Az egykori bánya 5-ös tárójának első, rövidebb fele mesterségesen kialakított, ezt úgy fúrták a hegy oldalába, és úgy fest, mint valami miniatűr metróalagút. Ezt az érzést erősíti, hogy a lábunknál egy sínpár fut a bánya mélyébe. Ezen gurultak a bányászati tevékenység közlekedési eszközei, a csillék, amikben a kibányászott anyagot szállították, meg a kimondottan bizarr népeskocsi. Utóbbiban utaztak a bányászok, jól összetömörülve ebben a fémbödönben, ami érthető okból olyan, amilyen: kő- és omlásbiztos vasszerelvény. Klausztrofóbiások számára kerülendő. De nemcsak népeskocsit és csilléket látunk, hanem például láncos kaparót is, meg egy itt forgatott magyar film itt hagyott, nagyon ideillő díszleteit.
A 2018-ban bemutatott magyar történelmi filmdráma, az Örök tél részben itt forgott. A rendező, Szász Attila lágerfilmet készített: 1944 végén a felszabadított területekről kényszermunkára Ukrajnába erőszakkal elvitt nőkről szól. Úgy tűnik, a bánya szűkös, sötét világa jól passzolt a kényszermunkatáborhoz. Az biztos, hogy a díszlet egy része maradt a bányában, egyfelől azért, mert jól is mutat a föld mélyén, másfelől azért, mert az élmény drámai hatását is emeli. Mint ahogy az is, amikor – miután minden lámpát leoltottak –
egy percig némán ülünk és megtapasztaljuk az igazi, mélyfekete sötétet.
A filmes díszletek, a bánya saját kellékei, gépei, a nedves földön pihegő békák, na és a fejünk felett cikázó, egyébként teljesen ártalmatlan denevérek mind nem a lényeget jelentik a geosétán, hanem színes kiegészítői a ránézésre semmi különös kőrengetegnek. Csakhogy van az a trükk, hogy UV-fénnyel világítjuk meg a kőfalat, és akkor rögtön megtörténik, láthatóvá válik a természeti csoda: a gyakran elképesztő színkavalkád. Ezek a fluoreszkáló kalcitkristályok normál fényben sehogy sem festenek, talán fel sem tűnnek, ám aztán jön az UV-lámpa fénye, ami tényleg mindenféle élénk színhez vezet: kék, zöld, sárga, rózsaszín, lila, vörös. Kicsit tényleg olyan, mintha valaki varázsolna nekünk. A látvány elmesélhető, képen megörökíthető,
de ez az élmény mégiscsak élőben az igazi.
Hegyek-kövek között
A Mesélő Föld föld mélyére vezető bányatúrájára előzetes hely- és időpontfoglalás útján lehet jelentkezni a program weboldalán, és itt szerepel az is, hogy nem ez az egyetlen ajánlatuk. Bár a geoséta a zászlóshajó, van egy másik, hagyományosabb, ám hasonlóan érdekes túrájuk is: ez a hegy külső felén kalandozik, 7 kilométeren át. Közben páratlan panoráma tárul elénk a Naszály hegyre és környékére, megismerkedhetünk az itt élő virágokkal, és közel merészkedhetünk a külszíni fejtések helyszíneihez, melyek távolról nézve valóban tájsebek, közelről viszont szinte letaglózóan monumentális látványt nyújtanak. A félbevágott hegy váltakozó színei alapján megállapíthatjuk, milyen kőrétegekből áll, amelyek szorosan egymáshoz préselődve fekszenek.
A jórészt erdei környezetben haladó, közepesen erős túra kínál némi urbexélményt is.
A fák között itt-ott elhagyatott épületek, épületcsonkok láthatók, de egy magányosan álldogáló fal mellett is elhaladunk. Ezek a régi bánya mellék- és kiszolgálóépületei voltak, de már rég nem használja őket senki, mind az enyészeté lett. A természet elkezdte visszahódítani tőlük a területet, van, amire már tekeredik is a borostyán. Az épületek bejárhatók, persze csak óvatosan, figyelve arra, hova és mire lép rá az ember. De ehhez kell a jó, strapabíró cipő, mint arra a Mesélő Föld is felhívja a figyelmet, amikor megküldi a visszaigazoló e-mailt a foglalásra. A bányában helyenként sáros és csúszós a talaj, a bányán kívül pedig mászni kell, és akkor ott van még az urbexélmény is. Persze egy jó kaland még egy cipőt is megér.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
