Több száz méteres alagútban mérik a földrengést
A 8-as busszal fölkapaszkodunk a Meredek utcához, lassan lemorzsolódnak a környező ovikba, iskolákba igyekvő gyerekek. Vidámságuk ránk is átragad, így érkezünk meg a látványos, brutalista stílusjegyeket mutató épülethez.
A Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium nyersbeton felületei között nemcsak VÁRJÁK, hanem TUDják is, hogy érkezünk, hiszen mindent érzékelnek, ami rezgést okoz.
A különleges épületkomplexumban Süle Bálint és Csatlós Marietta geofizikusok vezettek körbe, a lehetőség pedig előzetes időpont-egyeztetés után nagyobb, 25 fős csoportok számára is adott.
Az obszervatórium három fázisban épült, három nagyobb épületből áll, de ez nem minden. Tartozik hozzá egy több száz méter hosszúságúra becsült U alakú alagútrendszer, amiből a felszínen csak a sziklákba vájt bejárat látszik, és egy szellőző a jóval távolabbi Sas-hegyi Látogatóközpont területén. Az alagút a 40-es évek elején épülhetett, eredetileg katonai célokra. Most sokkal békésebb funkciót tölt be, itt helyezték el a földrengést mérő műszert, a szeizmométert. A helyszínválasztás nem véletlen, hiszen az eszköz akkor mér igazán pontosan, ha szilárd kőzethez kapcsolódik, a Sas-hegy dolomitsziklái pedig ideálisak ebből a szempontból. A hegy belsejében nagyjából állandó, 11 fok körüli hőmérséklet uralkodik, ami szintén kedvez a rendkívül érzékeny szeizmográfnak, hiszen a hőmérséklet-változás, a légnyomás és más környezeti tényezők is befolyásolhatják a mérést.
A földrengéseket már a II. századi Kínában is próbálták detektálni, észlelni, ehhez egy rendkívül látványos eszközt fejlesztettek ki. A mostani szeizmográfokra ugyan nem jellemző a művészi kidolgozás, de hasonló elven működnek, érzékelik a talaj mozgását, amiből adatokat lehet képezni. Így a Sas-hegyen, a főépület kellemes irodájában elhelyezett számítógép képernyőjén fut végig minden, ami a környéken rezeg. Az adatok nyers állapotukban még azt is megmutatják, amikor menetrend szerint megérkezik a 8-as busz az utca végébe, de az is jól látszik, hogy mikor ébred a város, mikor indul be a forgalom. Egy szó mint száz, elég zajosak vagyunk. A földrengés persze nem ismer határokat, a műszerek egy 5,5-ös – közepes erősségű, komolyabb épületkárokat okozó – földrengést már megéreznek, a világon bárhol pattanjon ki. A nagyobb rezgéssel járó aktivitások, például bányarobbantások, közül sem maradhat semmi titokban, de
Észak-Korea 2016-os kísérleti atomrobbantását is a világ másik oldalán felszerelt szeizmográfok érzékelték.
A szeizmológiai obszervatórium 1962-ben került a Sas-hegyre, ekkor a föld alatti folyosóhálózat és egy kisebb ház már állt, ezt követően először a felső épület látványos betontömbje készült el, majd néhány évvel később a két épületet összekötő elem. Az intézet 2012-ben vette fel Kövesligethy Radó nevét. A tudós fiatalon Eötvös Loránd mellett részt vett a torziós inga megalkotásában, a csillagászat, az asztrofizika területén is tevékenykedett, ám élete nagy részét a földrengés-megfigyelés megszervezésének szentelte. Az obszervatórium egy országos szintű mérőhálózat része, szervezetileg a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézethez tartozik, amelynek központja Sopronban van. A Sas-hegyi egységben főként szeizmológiával foglalkozó geofizikusok dolgoznak, feldolgozzák a beérkező adatokat, 0–24 órás ügyeletet tartanak és folyamatos kutatómunkát is végeznek.
4,6 milliárd éve hűl, ezért reng a Föld
A Föld 4,6 milliárd éves, de még mindig hűl, a folyamat során – nagyjából úgy, ahogy a jég a víz felszínén – alakult ki a külső, merevebb kőzetburok, a litoszféra, ami a mélybeli hőáramlások hatására mozgó lemezekre tagolódik. A mozgást a Föld belső hője hajtja, amely a bolygó keletkezéséből és radioaktív bomlásból származik. A litoszféra alatti földköpeny forró anyaga lassan áramlik, a fizikai folyamat hasonlít arra, mint amikor a fazékban melegedni kezd a víz. A különbség az, hogy a Föld köpenyében zajló áramlások esetében nem folyadék, hanem szilárd anyag áramlik. A köpeny anyaga ugyanis szilárd, de hosszú ideig tartó erőhatásokra folyadékként reagál. Mozgása lassú, évente centiméteres nagyságrendű. A lemezek a mozgás következtében egymásnak feszülnek, amikor ez a feszültség hirtelen felszabadul, földrengés pattan ki. A földrengés tehát egy mélybeli vetőfelület, törésvonal mentén alakul ki, ennek felszínre vetített pontját nevezzük epicentrumnak, ettől távolodva általában csökken a rengés intenzitása. A nagyobb földrengések epicentruma így pontosan kirajzolja a lemezhatárokat.
A Naprendszer Föld típusú bolygói közül tudomásunk szerint csak a Földön működik ilyen aktív lemeztektonika.
A Marson ugyan vannak rengések és hatalmas vulkánok, de nincs a földihez hasonló, folyamatosan mozgó lemezrendszer.
Az obszervatórium honlapján egyébként közérthető ismeretterjesztő anyagokat is találunk, ezeket akkor is érdemes átlapozgatni, ha azt szeretnénk megérteni, mit jelentenek a földrengésekről szóló hírekben előkerülő skálák. Két fogalom keveredik gyakran, a magnitúdó és az intenzitás. A magnitúdó a földrengés erejét jelzi, a rengés során felszabaduló energia mennyiségét adja meg, műszeres adatokból számolják. A hétköznapokban ezt szoktuk Richter-skálaként emlegetni, mivel az első magnitúdóskálát Charles Richter dolgozta ki 1935-ben. A skálán egyetlen magnitúdónyi különbség 32-szeres mennyiségű energia felszabadulását jelenti. Egy átlagos tornádó energiája nagyjából 5-ös magnitúdójú földrengésnek, a hirosimai atombombáé pedig közel 6-os földrengésnek feleltethető meg.
Az intenzitás ezzel szemben azt írja le, hogy egy adott helyszínen mennyire érezték a rengést, illetve milyen hatása volt az emberekre, az épületekre és a környezetre. A földrengést itt 12 fokozatú skála írja le, amelynek értéke az epicentrumtól távolodva csökken. Az 1-es intenzitást csak műszerek érzékelik, 3-asnál már megmozdulhat a csillár, 5-ös körül pedig már kisebb épületkárok, repedések is megjelenhetnek. Itt a meghatározásban fontos szerepe van a lakossági észleléseknek, mivel ezek alapján állapítható meg a földrengés intenzitása és eloszlása az érintett területen.
Földrengés döntötte romba a zsámbéki templomot
Magyarországon hajlamosak vagyunk úgy gondolni a földrengésekre, hogy ilyet mi legfeljebb katasztrófafilmekben láthatunk, pedig valójában közepes szeizmicitású területen élünk, hazánk ebből a szempontból szerencsére nem Japán, de nem is Skandinávia. A térség szeizmicitásában fontos szerepe van az Adriai-mikrolemez északkeleti irányú mozgásának és enyhe forgásának. Bár évente négy-öt, 2,5–3,5 magnitúdójú földrengés történik, a legtöbben szinte semmit sem érzékelünk ezekből. Mérsékelt károkat okozó rengések 15-20, erősebb 5,5–6 magnitúdójú földrengések 40-50 évente pattannak ki. A legutóbbi olyan rengés, amire itt, a főváros környékén is sokan emlékszünk, a 2011. január 29-én kipattant 4,7-es oroszlányi volt, ezt a környéken élők már egyértelműen érezték, épületek is megrepedtek. Az intézetet bemutató Csatlós Marietta ekkor 13 éves volt és éppen a közeli Tatabányán tartózkodott, ahol szintén mozgott a föld. Az eset után kezdett fokozottabban érdeklődni a földrengések iránt, ma pedig már geofizikusként kutatja őket.
A magyarországi földrengések műszeres megfigyelése a 20. század elején indult, 1906-ban egy többtonnás Wiechert-féle inga került a Nemzeti Múzeum pincéjébe. Különös belegondolni, hogy a környék még alkalmas lehetett mérésekre, hiszen a város azóta teljesen körbenőtte az intézményt, folyamatosan zakatol a tömegközlekedés, metró száguld a föld alatt, túl sok a zaj a pontossághoz. Nagyobb hazai földmozgásokról természetesen ennél korábban is készültek feljegyzések, az utóbbi 100 év méréseit pedig az obszervatórium adattárában találjuk. Az elmúlt 2000 év során becslések szerint 800 nagyobb földrengés történt a Kárpát-medencében. Az első részletesebb beszámoló 455-ből származik és a Savaria, vagyis a mai Szombathely területén történt esetet írja le.
Az első igazán jól dokumentált nagy hazai rengések közé tartozik az 1763-as komáromi. Itt már egészen részletes feljegyzéseket olvashatunk arról, hogy mi történt és milyen károk keletkeztek. A Richter-skála szerinti 6,3-as földmozgás következtében Komáromban 63-an meghaltak, a város harmada romba dőlt, de Győr is súlyos károkat szenvedett. Laikusként a leglátványosabb következménynek talán az tűnik, hogy Zsámbékon összeomlott a templom, amit ma ennek következtében zsámbéki romtemplomként emlegetünk.
Nem tudjuk, hogy mikor jön, de felkészülhetünk rá
A legerősebb földrengések a lemezhatárokhoz, azon belül is a szubdukciós zónákhoz kötődnek, vagyis ott pattannak ki, ahol egy kőzetlemez a másik alá bukik. A csendes-óceáni tűzgyűrűnek is nevezett terület ezért különösen aktív, Chile, Alaszka, Japán, Kamcsatka, Indonézia és Új-Zéland térségében is gyakran mozog a föld. A világ eddig mért legerősebb rengése Chilében, Valdivia közelében 1960. május 22-én pusztított. A brutális, 9,5-ös magnitúdójú földrengés és az azt követő cunami a Csendes-óceán távolabbi partvidékén is károkat okozott.
A földrengéseket pontosan előre jelezni ma sem tudjuk, mivel szinte lehetetlen az összes befolyásoló tényezőt egyszerre tekintetbe venni. A védekezés kulcsa a felkészülés. Éppen ezért kell vizsgálni, hogy egy adott területen milyen erősségű rengésre lehet számítani, és ennek megfelelően kell építkezni. Magyarországon például épületek tartószerkezeti tervezésénél kell figyelembe venni a földrengéshatást, még akkor is, ha nem vagyunk Japán. Ott a gyakori erős rengések miatt korai figyelmeztető rendszerek is működnek, amelyek a rengés kipattanása után, a lökéshullámok terjedési sebességét kihasználva adnak néhány másodpercnyi, legfeljebb néhány percnyi előnyt, az ott élők pedig az előzetes felkészülésnek köszönhetően pontosan tudják, mit kell tenniük biztonságuk érdekében. A környező országok közül Romániában is működik hasonló rendszer, ott a Vrancea térségből érkező rengések jelenthetnek komoly veszélyt, akár Bukarestben is.
A szeizmológusok munkáját mi is segíthetjük, ha földrengést észlelve kitöltjük az obszervatórium honlapján található kérdőívet. Hiszen a Sas-hegyi intézmény élő, működő, izgalmas tudományos helyszín. Míg a felszínen zajlik az élet, a hegyen túrázók lesik a különleges állat- és növényvilágot, buszok dübörögnek, föld alatti műszerek jelzik a tudósoknak, mikor rendül meg alattunk a világ.
(Borítókép: Kiss Viktor – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
