Három ördöglyuk is található Budapest környékén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén, csak persze nem pontosan ugyanott. Az egyik Solymár, a másik Pilisvörösvár, a harmadik pedig Pilisszentkereszt közelében fekszik. Ha azt mondjuk, barlang, nagyjából mindenkinek ugyanaz ugrik be: egy sziklabejárat, ami mögött egy kőből faragott terem található, vagy akár több egymás után.
Az ördöglyuk típusú barlang azonban másképp fest:
általában szűk a bejárata, és a mélybe, a föld alá vezet. Mintha a pokolba szállnánk alá – talán innen ered az elnevezés, vagy onnan, hogy mindhárom barlangot vérszívó, pokolbéli lények lakják, a denevérek.
Solymári-ördöglyuk
Az első ördöglyuk, amit bemutatunk, pont eltér egy kicsit a másik kettőtől: több bejárata van, és az egyik, a főbejárat egy nagy kerek nyílás, kábé másfél méteres. A másik bejárata – a neve Pipa – már szűkebb, ahogy azt kell. Volt egy harmadik is, de azt a 70-es években bebetonozták, így ma már csak két valódi bejárata van a barlangnak, ami egyébként Solymárhoz tartozik. Részben a település területén található a Budai-hegység egyik hegye, a Zsíros-hegy, mely a Solymári-ördöglyuknak is az otthona, a barlangot a Zsíros-hegyi turistaház közelében találjuk. A fokozottan védett barlang bejáratai a hegy oldalában nyílnak, az egykori kőfejtő fölött, nagyjából 350 méter magasságban.
A barlangba a főbejáraton keresztül tudunk bemenni, hogy szétnézhessünk. Egy darabig kiépített részen halad a túra, mindössze egy jó cipő és elemlámpa kell. Egy ponton túl viszont megváltozik a helyzet: akkor már szükség lesz barlangászfelszerelésre, legalábbis egy alapcsomagra. Ezért is
érdemes inkább vezetett túrával bejárni a teljes barlangot.
Illetve korábbi évtizedekben előfordult, hogy embert kellett kimenteni a sötét sziklafogságból. A barlang teljes hossza egyébként 5 és fél kilométer. Ha valaki hamisítatlan és minél autentikusabb barlangélményre vágyik, annak irány Solymár.
Annak, hogy a barlangnak vannak ember látogatói, megvannak a hátrányai is. Régen többféle denevérfaj élt a Solymári-ördöglyukban, a számuk mára jelentősen lecsökkent. Nem túl komfortos számukra a szinte állandó emberi jelenlét. Pedig a barlangot, legalábbis egyes részeit egyszer az ember is lakta, mint arról az ásatások árulkodnak. Cserépedénydarabok, illetve emberi csontok kerültek elő, de csak a külső részekből és a főbejárat környékéről. A barlang belső részeiből ugyanakkor állatmaradványok, például barlangi oroszlán, medve, orrszarvú, bölény és jó pár kisebb rágcsáló maradványait hozták a felszínre a régészek.
Szopláki-ördöglyuk
A Pilisszentkereszt közelében, a Két-bükkfa-nyereg felé vezető turistaút mentén található a Szopláki-ördöglyuk, ami a solymári barlanghoz hasonlóan fokozottan védett, ám itt nem tudunk olyan könnyedén bemenni felfedezni és körülnézni, mint amott. Eleve nem is lehet. Ez azért is van így, mert az 1883 körül felfedezett barlang víznyelő típusú, vagyis ebbe nem besétál az ember, hanem leereszkedik. Amihez tapasztalat és felszerelés szükséges. A 430 méter hosszú és 111 méter mély Szopláki-ördöglyuk csak bizonyos időszakokban látogatható, de akkor is csak megfelelő technikai felszereléssel, meg a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának külön engedélyével, na és elsősorban a profi barlangászoknak.
Nemcsak a speciális bejutás miatt, hanem azért is indokolt az óvatosság a Szopláki-ördöglyukkal kapcsolatosan, mert a barlang fontos élőhelye a denevéreknek. Egészen konkrétan ez az egyik telelőhelyük. Azért is, hogy senkinek eszébe ne jusson a lemászás, meg hogy bele se csússzon senki a barlangba, a bejárat elé védőkorlát került. A barlang bejárata közelében áll egy tájékoztató tábla, ami elmeséli a Szopláki-ördöglyuk történetét, és azt is elmeséli, valamint meg is mutatja, hogy mi is van a lábunk alatt a föld mélyében: járatok, termek és aknák, valamint cseppkövek.
Az ex-Ördöglyuk, vagyis a Klotild-barlang
A Piliscsaba és Pilisvörösvár közötti Zajnát-hegyen található Klotild-barlang is védett, de nem fokozottan, hanem megkülönböztetetten védett. Ez a fokozottan védettől eggyel alacsonyabb kategória, de ettől függetlenül ez is szigorú védelmi kategóriának számít. A barlangot a környéken élők már régóta ismerték és használták is, mire hivatalosan felfedezték és nevet is kapott. 1914-ben Bekey Imre Gábor barlangkutató adta neki a Klotild nevet, addig a helyben élők egyszerűen csak Ördöglyuknak hívták. Az új név ihletője a közeli Klotildliget volt, ami pedig Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg felesége, Szász–Coburg–Koháry Klotild hercegnőről kapta a nevét. A névadás célja pedig pont az volt, hogy a többi ördöglyuktól megkülönböztessék ezt az ördöglyukat.
A Klotild-barlangért kicsit meg kell küzdeni, mert egy magaslati ponton található, és úgy fest, mintha egy szikével felnyitottuk volna a hegy tetejét. Természetesen itt is élnek denevérek, nem is kis számban. A barlang nem nagy, pedig amikor átbújunk a bejáratot jelentő lyukon, egy viszonylag nagy terembe jutunk be. 5 méter hosszú, ugyanilyen széles és 12 méter hosszú. Ebből a teremből több hosszabb-rövidebb járat is nyílik, melyek a semmibe vezetnek, vagyis inkább pontosabb, ha azt mondjuk, visszafelé kell kimenni a barlangból. Őseink nyomát itt nem találták meg, de ősállatokét viszont igen. Ide sem árt, ha viszünk barlangász-alapfelszerelést, amennyiben beljebb megyünk, nem pedig csak benézünk.
Forrás: dunaipoly.hu
(Borítókép: Szabó Gábor – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
