Az újonnan felkerült archív képek között nemcsak olyan épületekről látható korabeli fotó, amely még ma is áll, hanem olyanokról is, melyek ma már nem léteznek, van, amelyik egészen régóta. Ám ezek egykor fontos és híres vonatkozási pontjai voltak a városnak. Ám aztán jött az élet meg a történelem...
A legrégebbi fotók még az 1860-as években készültek, az újabbak pedig már a századfordulót követő évek valamelyikében. Pár kép készítője ismert figura, mint például a főváros legszorgosabb képi dokumentátora a millennium időszakából, Klösz György, és sok kép származik a Zograf és Zinsler építészpárostól (Zograf János és Zinsler József), akik szintén fotózták a várost. Sok olyan kép is akad, amelyiknek nem ismert a fotográfusa.
Egészen különös, hogy van, ami – beleértve a környezetét is – szinte semmit vagy alig valamit változott a bő 100-150 év során. Más környék viszont nagyon, mégis felismerhető, mert egy jellemző ponton a hely változatlan maradt. Mint az a kép, ami a Bartók Béla úti vasúti hídnál készült: mások az autók, más az útburkolat, más az autóút környezete is, ám egyvalami ugyanolyan most is, mint akkor, méghozzá a híd.
A réges-régi Tabánról is akad pár fotó, és mindig érdekes élmény rácsodálkozni, hogy ahol széles, füves park van most, ott egykor egymást érték a kis házak tetői. Ezek a képek a legizgalmasabbak, meg azok, melyeken ma már nem létező épületeket (Redoute, Stein-ház, Lloyd-palota) látunk.
A képek nagy részén azonban jól ismert épületek, épületegyüttesek, környékek láthatók, és ennek is megvan a jó oka. A fotók eredetileg ugyanis anzikszkártyákra, kabinetfotónak vagy vizitkártyára készültek. Az első a vizitkártya volt, ami az 1860-as években jelent meg, a hivatalos formátuma 6,5 × 10 cm volt, és ez tette népszerűvé a fényképet. Általában műteremben készült felvételek voltak, a háttér pedig gyakran valami könnyen beazonosítható városi helyszín volt, mint amilyen a Lánchíd vagy a budai Vár.
A következő lépés a kabinetfotó volt, ami valamivel nagyobb méretben (10 × 16,5 cm) készült és az 1870-es években bukkant fel. Mivel nagyobb volt a képfelület, ezért a részletekre jobban rá lehetett menni, és fontossá vált a kompozíció is. Ezeken a fotókon a város már markánsan megjelent, nemcsak háttérként, hanem a fotó főszereplőjeként is akár. Az 1890-es évekre terjedt el az anzikszkártya, ami illusztrált levelezőlap volt, és ami a főváros építészeti fejlődését és nagyszerűségét közvetítette.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
