A legrégebbi fennmaradt, Budapestről készült dagerrotípia a pesti Széna (Kálvin) teret mutatja 1844-ben, de valójában már négy évvel korábban is készült felvétel a városról, ami sajnos megsemmisült. Kortörténeti jelentőségű fényképeket készített a világvárossá alakuló Budapestről Klösz György és Mai Manó is, Klösz lovas szekérrel járta a főváros utcáit, hogy megörökítse a város mára megsemmisült részeit. Több mint 1200 fotót készített Budapestről.
Hazánkban is élénk érdeklődés kísérte a forradalmian új képalkotási mód, a fotográfia megjelenését, és számos hazai tudós, művész és laikus kezdte kitanulni ezt a különleges eljárást. A 19. században egyre nagyobb igény jelent meg a világ valósághű ábrázolására, és ehhez hamarosan új technológia is rendelkezésre állt: a fotográfia. 1839. augusztus 19-ét tekintjük a fényképészet megszületésének, amikor a francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén ismertették Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát, a dagerrotípiát. A magyar sajtóban már 1840. február 2-án megjelent az első hír a „csodálatos találmányról”, a Hasznos Mulatságok című ismeretterjesztő és irodalmi folyóiratban, majd szeptemberben ismét szót ejtettek a „mindenek fölött legérdekesebb fölfödözés”-ként értékelt találmányról, hamarosan pedig Vörösmarty lapja, az Athenaeum is ismertette.
A hír hatására itthon is hatalmas lett az érdeklődés a fényképészet iránt: még ugyanebben az évben Nagy Károly vásárolt egy teljes felszerelést Párizsban a bicskei csillagvizsgáló számára, majd 1840. augusztus 29-én Vállas Antal matematikus, fizikus, földrajztudós, az Akadémia rendes tagja a Magyar Tudós Társaság ülésén, a Lloyd-palotában bemutatta a dagerrotip fotográfiai eljárást Nagy Károly felszerelésén. A prezentáció keretében két felvétel is készült – az ezüstözött rézlemezeken a Duna és a budai Vár volt látható, de sajnos ezek a képek elvesztek.
Az első magyar fotográfus mégsem ő, hanem Marastoni Jakab és/vagy Kawalky (Kavalki) Lajos volt – hogy pontosan melyiküket tartják közülük az igazán elsőnek, abban nincs megegyezés. Marastoni Velencéből érkezett, és elsőként nyitott itthon műtermet, 1840 júniusában, a Felső-Dunasoron lévő Nákó-ház második emeletén, a mai Gresham-palota helyén. Kavalki készítette az első eladásra szánt dagerrotípiákat. Egy felvételt Marastoni két perc alatt készített el, de a záridőt később 8 másodpercre rövidítette egy új objektív. Ugyancsak Marastoni készítette Kossuth Lajos egyetlen hiteles dagerrotip arcképét is.
Budapest, a fotós város
A két úttörőnek számos követője akadt. Tarschl Ferenc a lipótvárosi Háromkorona utcában (ma Hercegprímás utca) 1842-től, Strelisky Lipót négy évvel később, a fogalommá vált Bálvány (ma Október 6.) utcában nyitott műtermet a Blüchdorn-ház III. emeletén. Khogler a Régiposta utcában, a már említett Kavalki a Nádor utcai Tigris vendégfogadó III. emeletén, Stuhr nevű konkurrensével szemközt alapított üzletet, Fájth János Nusz Ferenc nevű társával pedig a Nagy Diófa utcában várta az érdeklődőket. A lista természetesen nem teljes – a felsorolásból is látható, hogy nagyon jövedelmező üzletnek számított az 1840-es évektől a fényképészet, a portréfestők is, mint például Roth Imre, ebben látták a jövőt.
Közülük talán a legkiemelkedőbb mester Strelisky Lipót volt, aki annak is köszönhette ismertségét, hogy a kor politikusairól, arisztokratáiról és művészeiről készített dagerrotípiákat. Fia, Strelisky Sándor pedig elsőként készített többszereplős fotográfiákat úgy, hogy minden egyes alakot külön, egy előre koreografált pozícióban lefotózott, majd ezekből az egyedi felvételekből montírozta össze a csoportképet. A család V. kerületi fényírdája a kor legmodernebb eszközeiből állt. Streliskyék 1861-ben nyitották meg felülvilágítós műtermüket a Dorottya utca 11. szám alatti ház legfelső szintjén, ekkor már színezett felvételt is készítettek.
Erről a Vasárnapi Újság 1865 októberében számolt be:
Strelisky eljárását, mely által a színek kimondhatatlan lágyságot és élénkséget mutatnak, még eddig el nem sajátítá senki.
Strelisky Lipót tehetségének és hozzáértésének köszönhetően az 1867-es párizsi világkiállításról és egy 1871-es londoni seregszemléről is érmekkel tért haza, és megkapta a császári és magyar királyi udvari fényképész címet, amit később Mai Manó is birtokolt.
A pesti ember új hóbortja
Az 1840-es évek közepén számos híresség – Bulyovszky Gyula, Nyáry Albert, Jókai Mór, Vasvári Pál – arcképét is megörökítették az új találmánnyal. Az egyik leghíresebb dagerrotip felvétel Petőfi Sándorról maradt fenn, azonban máig nem tudni, kinek is köszönhetjük pontosan a történelmi jelentőségű képet. Egyesek szerint Strelisky Lipót munkája – így vélekedett fia, Sándor is, aki szerint édesapja 1848-ban fotózta le a költőt, amikor épp a Múzeum körúti gyűlésről jött hazafelé, diákok éljenző koszorújában. Elfogadottabb vélekedés, hogy Petőfit barátja, a színész és amatőr fotográfus Egressy Gábor örökítette meg sokszori kérlelés után, ugyanis Petőfi nehezen állt kötélnek, majd arcképéből medalionokat gyártott, és azokat árusította ’49 után.
Természetesen az utca embere is szívesen tért be a modern fényírdákba. Nagy Ignác Magyar titok című regényének egyik, 1845-ben közzétett fejezetében, a Daguerreotyp című életképben mutatja be, hogy a pesti polgárok miként viselkedtek a kamera előtt:
A szoba művészi rendetlenséget tanusít, mindenütt csak készületeket és eszközöket láthatni s ezek közt embereket, kik már négy óra óta várakoznak, hogy arczképök tíz másodpercz alatt elkészüljön. Ezen várakozási idő alatt a kész és készülő arczképek fölött műértő birálatokat hallatnak, melyek gyakran igen furcsák ugyan, de azért mégis csakugyan birálatok. […] A katona ezen fölvilágosítással beéri és leül s arczát nevezetes férfias kifejezésre erőteti. A művész neki irányozza műszerét, a fedőt hirtelen lekapja, hat lépést hátrál, hat lépést közelít, a fedőt hirtelen ismét fölteszi s a katona föláll és nagyot nyujtózik. A nagy munka megtörtént. A művész a képet kiveszi, a várakozók oda rohannak s látják, hogy a lapocskán van – semmi. […] A katona fizet és távozik s helyét csinos asszonyka foglalja el a nevezetes széken. Mivel azonban arczánál sokkal szebb kecsekkel is bír s a szobában rendkívüli hőséget érez, tehát nyakkendőjét leveszi s keztyüit lehuzza. Itt is minden úgy megy, mint a katonánál, azon egy kivétellel, hogy az első kép nagyon feketének, a másik szerfölött halványnak, a harmadik rendkívül komornak s a negyedik csak meglehetősnek találtatott, miben a hölgyecskének csakugyan igaza is volt, mert mind a hármat sem adnám az eredetinek egyetlen nyájas pillantásaért.
A humoros párbeszédekből az is kiderül, hogy a dagerrotípia két pengő forintba került. Egyre többen készítettek vizitkártyát is, egy 6,5×10,5 cm méretű kartonlapra ragasztott portrét, amit a tulajdonosa látogatásai alkalmával adott át egyfajta névjegykártyaként.
A dagerrotípia után az egyik legfontosabb előrelépés a nedves kollódiumos eljárás volt, amelyet Frederick Scott Archer vezetett be, mely által a képek olcsóbban és gyorsabban elkészültek. Hamarosan alkalmazni kezdték a talbotípiát is, amely lehetővé tette, hogy egy negatív képből több pozitív példány is készülhessen. Ez a módszer, bár kezdetben szabadalmi korlátok miatt nem versenyezhetett a dagerrotípiával, hosszú távon meghatározóvá vált a fotográfiában. 1841-ben Petzval József kifejlesztette a fényerős objektívet, amely jelentősen javította a képminőséget és csökkentette az expozíciós időt, így a fényképezés gyorsabbá és praktikusabbá vált.
1887-ben kifejlesztették a celluloidfilmet, amely helyettesítette a nehéz üveglemezeket, így a fényképezőgépek könnyebbek és hordozhatók lettek. Mai Manó, azaz May Emánuel tevékenykedése már erre az időszakra tehető.
Az első színes fényképet James Clerk Maxwell készítette 1861-ben (a felvétel három kép egymásra vetítéséből született), de a színes fotózás csak az 1910-es években vált gyakoribbá, amikor már nem volt annyira hosszú az expozíciós idő. Addig olyan fotográfusok színezték a képeket, akik rendelkeztek némi rajztehetséggel, de még az 1970-es években is készültek képek utólagos színezéssel.
Források:
- Simon Flóra: Műterem a belvárosban – a Strelisky fotográfusdinasztia Budapesten, PestBuda
- Ki volt a legelső magyar fotográfus?, Mai Manó Ház
- Nagy Ignácz: Magyar titok, mek.oszk.hu
- Szentmártoni Szabó Géza: Tükör által homályosan, Beszélő
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
